1847-1901

1847. október 31-én elfoglalta hivatalát a gyülekezet első parókusa:
Czékus István (bővebben)

Az istentiszteleti alkalmak rendszeressé váltak. A gyülekezet közgyűlése – havonta, vasárnap délelőttönként – két magyar, egy német és egy tót prédikációt igényelt. Délutánonként, amikor magyar istentisztelet volt, akkor a prédikáció nyelve a tót volt. Amikor pedig délelőtt német vagy tót istentiszteletet tartottak, akkor a délutáni prédikáció magyar nyelven hangzott.
Rögzítették az istentiszteletek időpontjait is. A délelőtti istentisztelet 10 órakor, a délutáni könyörgés 3 órakor, az úrvacsora 9 órakor volt. (Érdekes, hogy a vasárnapi istentiszteletet megelőzően tartották.)
A presbitérium elkészíttette a gyülekezet pecsétjét is.

1847. október 31-én Dr.Székács József pestvárosi esperes beiktatta a gyülekezet parókus lelkészének Czékus Istvánt. Ebben az évben a gyülekezetnek már alapítványa is volt. Géczy Péter báró 250 váltóforintos adománya jelentette az induló tőkét.

1848. június 1-én a gyülekezet közgyűlése úgy döntött, hogy 216 pengő forintot letesz a “veszélyben levő haza oltárára!” Ez az összeg a gyülekezet összes pénzének kb. 1/3-a volt. Óriási áldozat! Az összeget a gyülekezet felügyelője adta át Posch János megyei főpénztárnoknak. Czékus István lelkész ezen az ülésen bejelentette, hogy a rozsnyói ev.gyülekezet meghívta próbaszolgálatra.

Az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharc

Az 1849-ben bekövetkezett véres dráma a pesti és váci gyülekezeteket anyagilag is lesújtotta. Czékus István a gyülekezet lelkésze 1850. február 24-én elhagyta a gyülekezetet és Kecskemétre költözött. Távozása összefüggött a gyülekezet anyagi elgyengülésével.

A gyülekezet második lelkésze: Shimko Gusztáv Adolf

Czékus István távozása után a váci evangélikus gyülekezet életében nehéz hetek következtek. A gyülekezet a következő hónapokban fennállásának legdrámaibb heteit élte át. Volt olyan pillanat, amikor minden remény elveszett.

1850. április 5-énaz ügy fontosságától áthatva, nem várt szabadítóként megjelent Fabó András az agárdi gyülekezet lelkésze, a penczi és rádi gyülekezetek képviselőivel, s bejelentette, hogy a penczi és rádi gyülekezetek Váczhoz kívánnak csatlakozni, s ez új lelkesedést és életet öntött” A váci gyülekezet tagjai örömmel elfogadták a penciek és a rádiak ajánlatát. 1850. augusztus 4-én megválasztották váci parókus lelkésznek: Shimko Gusztáv Adolfot.

“Meggyőződve annak szüksége felől, hogy Váczon részünkről is legyen szilárd alapra fektetett állandó egyház, és tudva azt is, hogy örök önök dicséretes buzgósága legnagyobb legnagyobb erőfeszítéssel sem képes csak olyan karban is, minőben eddig fenntartani az egyházat: azon bizodalmas ajánlattal járulunk közmegegyezésből és egyetértőleg önökhöz, hogy egyesüle ezönnel alapítsunk Váczon állandó egyházat, még pedig úgy, hogy a lelkész, kinek választásában mi is befolyni kívánunk, állandóan Váczon lakjék és az apróbb papi cselekvésen felül, millyenek a: betegek gyóntatása, temetés, házasulók esketése, és a menyasszony avatása, hozzánk csak minden 4-ik vasárnap és a három sátoros ünnep másnapján jöjjön hirdetni az Isten igéjét, a midőn mi Rádról és Penczről mindég küldendünk érte alkalmat és vissza is vitetjük, valamint minden egyes esetben, midőn valaki közülünk szolgálatát igénybe veszi, elhozataláról és visszaküldetéséről az illető a saját költségén gondokoskodik. Mi pedig, valamint eddig, ezentúl is megelégszünk ollyan tanítóval, ki egyszersmind lévita legyen, így az Isten igéjének hirdetésén fölül kereszteljen és avasson is. A váczi lelkész fizetéséhez pedig mennyiben akarunk járulni átláthatják önök az ide mellékelt fizetési jegyzékből. Méltóztassanak tehát ajánlatunkat fontolóra minél előbb venni és bennünket az eredményről még a csővári papi választás előtt tudósitani. Kik atyafiságos indulatikban ajánlottak állandóan vagyunk.” 

Kelt Penczen Apr. 4-ik 1850. tartott helybeli közgyűlésünkből.”

“Szeretteink az Úrban! – Drága Atyánkfiai!

Azon bizodalmas ajánlatotok, melly szerint a váczi zsenge egyházunk jövőjét erős és szilárd alapra fektetni óhajtjátok és segédkezeiteket nyújtani ajánljátok örömérzet dagadó kebellel vettük. Hiddjétek, hogy szives és buzgalom tellyes vallásosságtokból ezen érzeteitek nyilatkozata belvalónk minden perczenetni létét öröm hálára gerjeszté- mert elérjük általa: azon küzdésünk szent czélját, melly szerint e kis Rómában lakozó ágost. evang.hitvallású kis nyáj is egy lelkes, egy tisztelt lelki pásztort köreiben tarthatni és szemlélhetni lépes leend.általa hitvallásunk sz.elvei, magasztos tanjai terjedni és gyökeret verni fognak. Legyetek tehát ezért tőlünk szeretteink az Úrban üdvözölve! Adja az Egek Ura! hogy ezen egyesült erővel itt Váczon alapitott egyházunk azon erős szikla legyen, melly minden sorsviszonyai daczára örökidőre álljon!! Áldja a mindenek Teremtője egyesülni óhajtó egyházunk minden tagjait azon Ábrahámnak mondott áldásával, hogy gazdagon megáldva legyünk és bőségesen megsokasitsa a mi magunkat, mint az égnek csillagait és a tengernek fövényét és a mi magunk örökség szerint az ellenségeinek kapuit!! Mindezek után Atyánkfiai az Úrban! Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek! és a földön békesség és az emberekhez jó akarat!”

Kelt Váczon April. hó 5ik napján 1850.

A váci anyagyülekezet ekkor még nem rendelkezett saját ingatlannal. 1850. szeptember 1-én, a “16 legfeljebb 20 családból álló gyülekezet” megvásárolta a Felső Duna-parton levő 619. számú házat.

A rádi és a penci filiák iskolavitája

“Az 1850ik év Junius 6ik napján a pencz-rádi egyházak Nagyt. Valka János pestmegyei főesperes által Váczhoz, mint anyaegyházhoz csatoltattak és az egyesült váczi, penczi és rádi egyház lelkészéül Schimko Gusztáv Adolf úr ugyanazon év Augusztus ho 4én közakarattal megválasztatott.

Hanem a penczi és rádi fiókegyházaknak egy oskolájuk és tanitójuk lévén és a rádi gyermekek ezen közös oskolába Penczre lévén kéntelenek menni, napról napra érezhetőbb volt annak szüksége és kívánatosabb a rádi híveknek, jelesen Panyik János gondnok, Dudok Márton biró és Rát Mihály tagoknak abbéli óhajtása, hogy Rádon külön tanító és oskola alapitassék.

Ezen forró óhajtás a Nagyméltóságú Helytartótanács beleegyezésével tetté vált az 1853ik év Nov 26án, midőn Ferenczy János péczeli tanitó úr, a rádi hivek által tanitónak megválasztatott. Tekintetes Baloghy Elek felügyelő és Tisztelendő Schimko Gusztáv Adolf lelkész urak jelenlétében.

Mindez történt Pányik János gondnoksága alatt: Dudok Márton biró, Rét Mihály, Jánosy István, Zászkaliczky János, Pokorádi József, Pokorádi János, Mokos Márton, Skrenyo János, Tányéros István és Petrás Mihály tagok jelenlétében, a midőn az egyház 51 és fél párt és 215 lelket számlált.

Adja a jó Isten áldó gyarapodását ezen kezdő egyházra, hogy bővölködjék az Úrnak dolgaiban mindenkoron, erősen és mozdithatatlanul álljon tudván, hogy az ő munkája nem hiábavaló az Úrban.

Néha a jó szül rosszat, s a rossz ismét jót, ez bebizonyult a pencz-rádi fiókegyháznál. Ugyanis a részletes elválás minél fogva a rádi fiókegyház kebelében iskolát alapítottak, s azt ellátták tanítóval rossz hírt okoztak a penczi atyafiaknál, s a két fiókegyházat folyamatos ingerültségben és súrlódásokban tartották. Következménye az lett, hogy a rádi fiók egyház egészen elvált a peczi fiók egyháztól. Folyamodnak a Nagyméltóságú Helytartósághoz templom építhetési engedélyért, azt meg is kapták 1854ben. T. Schimko Gusztáv Adolf helybeli lelkész e közben bánki lelkésznek választatott meg, ennek folytán Februárban 1854ben elhagyá az egyházat. A rádi fiókegyház saját erejéből hozzá fogott a templom építéséhez, mi még jobban felingerelte a penczi atyafiakat. T. Jungmann Dániel keresztúri paphelyettes lelkész Március 31. 1854ben megválasztatván váczi lelkésznek, a két fiókegyház a legnagyobb súrlódásban volt: a penczi fiókegyház követelte a váczi anyaegyháztól, intézkedjék akként, hogy a rádi fiókegyház hozzá előbbi viszonyban s minőségben álljon, ellenkező esetben elszakad az anyaegyháztól: a rádi fiókegyház ellenben miután már temploma félig meddig felépült, ez elébbi viszonyról s állásról már nem akart tudni. A váczi egyház látván a nagy súrlódást, valamint a peczi atyafiak jogtalan s minden méltányosság nélküli makacs, s önző érdekből származott követelésüket: penczi egyházat, mint háládatlan leányát nagy meglepetésére elbocsátá magától s kinyilatkoztatta elszakadásába való beleegyezését Május 21. 1854.

A penczi fiókegyház még most sem szűnt meg a rádi egyházat zaklatni, új szakadatlan követeléssel, régi koholmányokkal léptek föl irányában, sőt a rétsági szolgabirói járás által megidéztette és ott a rádi fiókegyház, hogy a rossz szellemtől ennyire felingerült peczi egyházat további illy alávaló botrányoktól távol tartsa: békességes úton 36 pfrtot mintegy oda ajándékozott nékie, térítvényt adatott magának, hogy többé a penczi fiókegyház semmi követeléssel fel sem lép irányában.

A rádi egyház ezután a béke malasztja által áldatva, s az Úr lelkétől vezéreltetve Isten kegyelméből felépité templomát. 1854. Junius 4. Pünkösd első ünnepén először tartatott benne istentisztelet. 1854. Reformatio ünnepén ünnepélyesen fel lett szentelve a templom. Tisztelendő Dr.Székács József pesti lelkész, s Jungmann Dániel helybéli lelkész által, melly szent alkalommal a pesti lelkész magyarul, a helybéli lelkész pedig tótul prédikált.

Így lett Rád önálló fiókegyház, így vezette őt az evangéliumi buzgóság czéljához, melly után 1838. év óta mindig epekedett s vágyott. Legnagyobb érdemet szereztek maguknak, akik 1838 óta fáradoztak az egyház építésén: Pokorády János, Dudok Márton ki tetemes pénzösszeggel járult a terv kivitelezéséhez, Jánosy István, Pokorády János, Pányik János gondnok, Ferenczy János helybeli tanító ki hathatós szavával, jó tanácsával mindég buzditá s lelkesité az egyházat, nem kímélve semmi fáradtságot, áldozatot, mi által az egyház felvirágoztatásán örült az egész egyház. Kivévén egy családot, nevezetesen Frieder György, ki számos családjával magára sziván a penczi rossz szellemet, nem csak hogy semmivel nem áldozott az egyház felsegélésére, de azon igyekezett, miképpen gátolhassa azt előmenetelében, a mint a rossz szellem máig is mutatkozik benne. Az egyház azonban kíméletes volt irányában, mert tudja, hogy ő egy rossz szellemnek vak eszköze, azonban az Úr őrködik egyháza fölött, ő vele vagyon mindennapon e világ végezetéig. Mt 28,20

A pokol kapui sem vehetnek diadalmat az ő evangyelmi egyházán. Mt 16,18

 

A gyülekezet harmadik lelkésze: Jungmann Dániel

1854-ben új lelkész került Vácra, mert Schimko Gusztáv Adolfot a bánki evangélikus gyülekezet hívta meg parókusának. Az új lelkész Jungmann Dániel lett, aki Keresztúrról került a gyülekezetbe. Lelkészi és tanítói képesítéssel rendelkezett.

Temetővita: 1857-ben a római katolikus papság elzárta a temetőket az ágostai hitvallású halottak elől. Az eddig közösen használt temetőkben többé nem lehetet temetkezni. Ezért a város az evangélikus felekezetű halottak eltemetésére Kisvácon  – egy 400 négyszögölnyi – területet jelölt ki. A temetőt 1857. május 21-én – Mennybemenetel ünnepén – szentelték fel. “Láng Mihály pestbudai esperes német nyelven prédikált. Dr.Székács József magyarul hirdette az igét. Jungmann Dániel helyi lelkész a Szentírás alkalmi mondatait olvasta. Eljött Esztergály Mihály pestmegyei esperes, csomádi lelkész és Tornyos Pál aszódi segédlelkész.  A pesti protestáns Theologicum növendékei, az összes egyház, valamint a helvét hitvallású evangélikus s római katolikus egyház nagy számú hallgatósága.

1857. július 5-én Jungmann Dániel lelkész lemondott váci parókusi állásáról, mert a rimaszombati evangélikus gyülekezet hívta meg.

A gyülekezet negyedik lelkésze: Tornyos Pál

1857. augusztusában a gyülekezet megválasztotta a “templomépítő lelkészét” Tornyos Pált, aki igen fiatalon került Vácra. Tornyos Pál számára komoly feladatot jelentett az iskolák és a váci gyülekezet anyagi helyzetének megszilárdítása. Gondot okozott, hogy lazult az egyháztagok anyagi felelőssége.

1869. év. A városban az 1868/38-as törvény értelmében minden felekezetnek nyilatkoznia kellett, hogy az iskolai oktatást a város vagy az egyház vállalja magára. A város képviselőtestülete 1869.IX.25-én úgy határozott, hogy az iskolák továbbra is felekezeti fenntartással dolgozzanak.  Az evangélikus gyülekezet javaslatot tett egy „közös iskola” kialakítására. Azonban a törvény értelmében addig is, amíg a javaslatot érdemileg elbírálják, létre kellett hoznia az iskolaszéket, amelynek választott tagjai lettek: Benkár Dénes felügyelő, Tornyos Pál lelkész, Rechenhaller Lajos, Kinczler Soma, Tóth Imre és Szobonyi Géza.        A gyülekezet számára gondot okozott a templom vas tornya. Erős rozsdásodás jelentkezett. 

1870. A gyülekezet folyamatosan törlesztette a templom építése során keletkezett adósságot. Az iskola törvényekkel előírt folyamatosan emelkedő kiadásai nagy terhet jelentett. A gyülekezet fizető tagjai az áldozathozatal elviselhető határához érkeztek. Törleszteni kellett a hitelt. Az iskolát, pedig fontos volt tartani. Fontos  mondat hangzott el az egyházi közgyűlésen: Az evangélikus iskola e püspöki városban létkérdés.”

A tanítói állásról lemondott Russ János, aki a ceglédi ev.iskolába távozott. Utódjául Takács Lajos kávai ev.tanítót ajánlotta. Az egyházmegye esperese Török Sándort jelölte. A gyülekezet közgyűlése egyhangúan Takács Lajos tanító személye mellett döntött.

1871. Perczián Gusztáv gondnok – miután pontosan elvégezte a számadását – lemondott és helyére a gyülekezet Voigt Frigyest választotta meg. A Duna parti házban, a lelkész lakásában és az iskolában az elhasználódott ajtók cseréjére került sor.  A templom cserepezését kellett megjavítani.  A tanítóval hamarosan gondok jelentkeztek. A gyülekezet vezetőinek többszöri kérésére sem volt hajlandó bemutatni a tanítói képesítését igazoló okmányait, sőt a magatartásában és a tanítói működésében is hivatalához méltatlan megnyilvánulásai voltak. Ezért a gyülekezet lemondásra szólította fel.  A kialakult helyzetben a tanító elismerte hibáit és önként lemondott. A tanítói állásra Chodály János losonci tanítóképző végzős hallgató, akit egyébként az iskola igazgatója ajánlott Benkár Dénes felügyelőnek, Huszka Gyula apostagi tanító és Laszip János kávai tanító jelentkezése érkezett be. A gyülekezet választási eljárásán érezhető az óvatosság, hiszen az előző tanítóval mellé fogtak. A német származású hívek azt igényelték, hogy megválasztandó tanító a német nyelvben legalább társalgási szinten járatos legyen, hiszen a gyermekeiket német nyelvre kell oktatni. Ezen felül az iskolában magas szintű oktatás szükséges, hiszen erre törvény kötelezi a fenntartó egyházat. Laszip János kávai tanító nyerte el az állást.

1872. Komoly panasz érkezett Laszip János tanítóra. Bary Dániel bejelentette, hogy 8 éves fiát a tanító komolyan bántalmazta. A közgyűlés előtt be is mutatta fián a verés nyomait. Sajnos nem ez volt az első ilyen eset. A tanítót rövid váci pályafutása alatt többször panaszolták be az egyházi és városi feletteseinél. Sőt, a városi hatóság megrovásban is részesítette. Az egyházi vezetés is jóakarattal intette, hogy legyen ura indulatainak.  A gyülekezet felismerte a veszélyt, mert a szülők és a város lakossága megbotránkozott az evangélikus iskolában gyakorolt bánásmódon, ezért újabb figyelmeztetést intézett a tanítóhoz. Azonban a tanító kijelentette, hogy őt a gyülekezet ne oktassa ki, hiszen ő a tanító és az ő dolga a nevelés. A gyülekezet ezek után felszólította Laszip János tanítót, hogy 14 napon belül nyilatkozzon, hajlandó-e önként lemondani állásáról. Ha nem hajlandó, akkor a hivatalos egyházi hatóság előtt kezdeményezik az eltávolítását. Laszip János tanító megkövette a gyülekezet vezetőit és tagjait. Ígéretet tett, hogy változtat a fegyelmezési módszerein. A gyülekezet közgyűlése – május végi ülésén – még egy lehetőséget adott neki, azzal a feltétellel, ha újabb panasz érkezik, azonnal távoznia kell.

Szeptemberben újra felizzott a Laszip-ügy. A tanító ellen érkezett indulatos panaszok miatt rendkívüli közgyűlés összehívására került sor. Az ok: egy helybenhagyott váci szabósegéd panasza. “Laszip János tanító úr szeptember 2-án a „TIGRIS” nevű kocsmában muzsikáltatott. Akkor őt és egy váci molnárlegény cimboráját a tanító ok nélkül annyira megverte, hogy másnap alig bírt felkelni az ágyából.  A verés közben kiesett a zsebéből 11 frt.”  A károsult arra kérte az egyházat, hogy kötelezze a tanítót kárának megtérítésére. A másik panasz a helyi zsidó iskola tanítójától érkezett. Ugyancsak szeptember 2-án tekézés közben a „TIGRIS” vendéglőben Laszip János tanító felpofozta az öccsét. A tanítót szembesítették a vendéglő kocsmárosával, aki tanúsította a panaszosok jogos sérelmét. A gyülekezet közgyűlése igen kemény határozatot hozott. Kijelentették, hogy nem engedik az iskola és a gyülekezet erkölcsi tönkretételét. Ezért a tanítót azonnali hatállyal felfüggesztették, és az egyházi hatóságnál kezdeményezték az elmozdítási eljárást. A szabósegéd fiút a kárának megtérítése ügyében világi törvényszéki hatósághoz irányították.

A tanítóval történt sajnálatos melléfogás teljesen elkedvetlenítette az iskolafenntartó gyülekezetet. Mindek a nagy áldozattal fenntartott iskola, ha nincs olyan tanító, aki erkölcsileg és szakmailag képes lenne a színvonalas munkára. Ezért a hívek részéről újra előkerült, hogy az evangélikus iskolát be kellene olvasztani a közeljövőben megszervezésre kerülő közös városi iskolába. Tornyos Pál lelkész ezzel kapcsolatban – mielőtt még döntöttek volna – kijelentette: Ezt a döntést csak higgadtan lehet meghozni. Nem szabad, hogy a gyülekezet jövőjét tönkre tegye a botrányos tanítói magatartás és az a vihar, amely Laszip János miatt keletkezett.  Az evangélikus egyház egy püspöki városban csak úgy maradhat fenn, ha az iskola megmarad. Az evangélikus egyházunk csak úgy szilárdulhat meg és virágozhat fel, ha a gyermekek fogékony kebelébe, a tiszta vallásos buzgóság és az egyház iránti szeretet korán becsepegtethetik, mi egyedül a felekezeti iskola további fenntartása által és nem a közös iskola által érhető el.Utalt a Gustáv Adolf Egyesület segítségére is, mely szerint a gyülekezetnek folyósított rendszeres segítség könnyen elapad, ha értesülnek arról, hogy a gyülekezet lemondott az iskolájáról. Tornyos Pál lelkész a közös iskola gondolata ellen határozottan vétót emelt. Ezek után következett a határozathozatal. A szavazást Rákóczy Ferenc presbiter, felkért jegyző vezette le. A lelkész a véleményével magára maradt. A szavazásra jogosultak egyhangúan úgy döntöttek, hogy az iskoláról lemondanak.

Tekintettel a jelenlegi iskolánk helyzetét, melyben a tanítónak 3 elemi osztályt kell tanítani, továbbá a gyülekezet súlyos anyagi helyzete és az utóbb működött tanító botrányos viseletét, s tekintve végre, hogy a lelkész úr, mint eddig, úgy ezen túl is fokozott buzgósággal fogja a gyermekeket a vallásban oktatni.” Tornyos Pál lelkész magára maradt véleményével, pedig nagyon világosan felismerte és elmondta, hogy az iskola vállalása vagy nem vállalása milyen kihatással van a gyülekezet jövőjére. Sajnos a közgyűlés akkori tagjai csalódottságukban nem értették meg lelkészük bölcs előrelátó gondolatait.

Két tanító közül kellett megválasztani Laszip János tanító utódját. A jelöltek: Hankus Gyula irsai segédtanító és Králik Pál aszódi segédtanító.  A közgyűlés Králik Pál mellett döntött azzal a kikötéssel, hogy a tanítói képesítő vizsgát minél hamarabb megszerezze.

Az 1872. évi városi képviselőtestületi választások során a II. kerület képviselői közé választották Benkár Dénest, Kinczler Somát és Reichenhaller Lajost. A gyülekezetünknek a város vezetésében folyamatos képviselete volt.

Az istentiszteleteket a gyülekezet tagjainak kérésére – 1872. Húsvétjától – csak magyar nyelven tartották. Az egyházi épületből elköltözött a Dunai Gőzhajózási Társaság. Ez nagy anyagi veszteséget jelentett. Ezért is és a későbbi tervek megvalósítása érdekében úgy határoztak, hogy az egyébként földszintes épületre egy emeletet húznak. 1872. novemberében megtartott közgyűlésen határozat született a Duna-parti ház emelet ráépítése ügyében. Benkár Dénes felügyelő felhatalmazást kapott, hogy az építkezést előkészítse, illetve megkezdje.

Czezel Mihály megkereste a gyülekezetet, hogy a házának udvarán kivágják az eperfákat. Ezek az eperfák kedves emléket jelentenek a gyülekezetnek, hiszen alattuk tartották meg a váci evangélikusok az első nyilvános istentiszteleteiket. Ezért a kivágott fákból egy asztalt készíttetett, amelyet a gyülekezetnek adományozott. 

1873.  A költségvetési hiány 292 frt és 72 krajcár. „Ezért egyhangúan kimondatott, miszerint az egyház hívei felkérendők, hogy az egyház pénztárába eddig fizetni szokott évi járulékaikat megkétszerezni szíveskedjenek, mitől netalán vonakodnának a legközelebb összeülendő egyházi gyűlés a hiányzó összeget a hívekre, utólag fogja kivetni.”

1874. Kovács Pál egyházfi javadalomként évi 6 frt haszonbérletért használhatta az egyház 2 holdnyi temető céljára fenntartott területét. Az egyházfi a bérleti díj elengedését kérte. Az egyházi közgyűlés, tekintettel a szorgalmas és pontos munkájára, hozzájárult. Viszont kikötötte, hogy Kovács Pál minden évben legalább egy kocsi trágyát köteles a földre kivitetni és beforgatni. Králik Pál tanító augusztus végén lemondott tanítói állásáról.  A gyülekezet rosszallását fejezte ki, hogy az új tanév küszöbén távozott el a tanító. Helyére Hraskó Lajos pilisi segédtanítót választották meg, akinek tanítói és kántori állást ajánlottak azzal a feltétellel, hogy a szükséges tanítói vizsgát mihamarabb leteszi és az erről szóló diplomáját bemutatja.

1875. Intézkedés született az egyházi járulék fizetése miatt vonakodók felszólítására, hogy rendezzék az elmaradásukat. Úgy látszik, hogy régen húzódó ügyről lehetett szó, mert a jegyzőkönyvben a jegyző egy gondolatjel után odaírta a saját – egyszavas – véleményét: „végre!” Hraskó Lajos tanító ígérete is előkerült. Vácra jövetelekor a gyülekezettől azt kérte, hogy a tanítói lakást nagyobbítsák meg, amit a gyülekezet megígért és rövid határidővel teljesített is. Viszont a tanító elfeledkezett az ígéretéről, hogy megszerzi a tanítói oklevelet. Ezért a tanítót emlékeztették vállalására, majd felszólították, hogy egy éven belül szíveskedjék megszerezni, mert ellenkező esetben megválnak tőle. Az új tanév kezdetén a gyülekezet közgyűlése elhatározta, hogy az iskolai munka menetét gyakori óralátogatásokkal igyekeznek ellenőrizni. Ezért felkérték Reichenhaller Lajos iskola felügyelőt, Kinczler Soma, Perzián Vilmos, ö.Tóth Imre presbitereket, hogy a látogatásokat elvégezzék és a tapasztalataikat jegyzőkönyvben rögzítsék.

1876. A lelkész javadalmi földje 20.094 négyszögöl volt, amit a gyülekezet anyagi segítsége nélkül önállóan műveltetett meg és ennek minden költsége, és haszna őt illette. A városi képviselőtestület megújítását „kisorsolással” végezték el. A II. kerületi képviselők között Potoczky Soma egyházi elöljáró neve szerepel.

1877. Hraskó Lajos tanító kérvényt nyújtott be, melyben halasztást kért gyülekezet vezetőitől a tanítói oklevelének megszerzésére. A gyülekezet közgyűlése a kérvényt elutasította.A Dunai Gőzhajózási Társaság által bérelt helyiségeket a bérlő távozásával a Központi Házi Ipar Egylet vette bérbe 6 évi időtartamra, évi 150 frt. bérleti díj fejében.  A város „legtöbb adót fizető és választott képviselői felsorolásában” az evangélikus Benkár Dénes és Koch Gusztáv neve szerepel. Mindketten – virilis, okleveles – jelzést kaptak. A felsőfokú végzettséggel rendelkező képviselők adója duplán számított.

1878. A gyülekezet közgyűlésének állást kellet foglalnia az újra és újra visszatérő kérdésben, ami nem más, mint az egyházi adó fizetésének problémája.  Úgy tűnik, hogy nem egyszerűen a gyülekezet belső ügyéről volt szó, hiszen a tanácskormány is állást foglalt. A határozat szerint az egyház évenkénti szükségleteinek fedezésére nem lehet kivetéssel megszabni az anyagi hozzájárulás összegét, ez csak önkéntes adakozásként gyűjthető össze. Viszont, ha ebből az egyház szükségletei nem fedezhetők, akkor lehet élni a kivetés eszközével. Az egyházi épületen és a templomon kisebb javítási munkák voltak időszerűek. Ezek elvégzésére a takarékban félretett pénzből alakítottak ki fedezetet. Hraskó Lajos 1878. februárjában bemutatta tanítói oklevelét.

1879. A gyülekezet törlesztette a pesti német egyháznak – még a templom építése óta – fennálló 2.000 frt tartozását. Ebben nagy segítséget jelentett ö.Rozskoványi Boldizsárné sz. Dravetzky Augusta asszony, aki készpénzben megváltotta azt a kötelezvényt, amelyet néhai Káldy Miklós hagyatékozott az egyházra azzal, hogy a kamataiból a lelkész és a tanító fizetését kiegészítsék. Ezt a váltót a Rozskoványi féle 752.sz. házra terhelték rá. A paplakon, az iskolában és a templomban végeztek javításokat. 50 frt volt a kőművesmunka költsége. A cseréprakó a templomtetőt  20 frt-ért javította. Hoffmann János ácsmester az iskola tetőt javította 34 frt-ért. Perzián Vilmos presbiter, pedig az üvegezés javítását végezte 28 frt-os költségtérítés fejében. A gyülekezet folyamatosan törlesztette a templom építése után keletkezett adósságát. Az orgona javítása jelentette az újabb feladatot. Kérdés volt, hogy a lelkész és a tanító javadalmi földjei után kinek kell fizetni az adót? A gyülekezet közgyűlése nem tudott megnyugtató határozatot hozni, ezért az ügyet az esperességi gyűlés elé terjesztették azzal, hogy az ottani állásfoglalást fogadják el irányadónak. Az egyházi épületben további javításokat kellett elvégezni. Az iskola ablakait kellett téliesíteni.  Egy kémény építése is szükségessé vált, hogy a füstölő kályha problémája megoldódjon.  Valamint az épületből a Dunába kivezető csatornát kellett egy faajtóval lezárni. A munkákat a gyülekezet iparosai végezték el. Pertzián Vilmos az ablakokat készítette el. Tóth Károly gondnok, pedig a kéményt és a faajtót. 1879. decemberében az adóhatóságtól komoly összegű kivetés érkezett. 8 napon belül 249 frt és 69 krajcár adót kellett befizetni. Az egyház 7 évre részletekben történő fizetési könnyítést kért.

1880. A javadalmi földek után fizetendő adóval kapcsolatban úgy határoztak, hogy az 1880-es évtől kezdve a javadalmi földek után keletkező adót a lelkész illetve a tanító állja. A gyülekezet közgyűlése elrendelte a „gyülekezeti segélyező egylet” létrehozását, ezzel olyan pénzalapot akartak létrehozni, amely az egyházi épületek és a templom javítására és egyes templomi tárgyak – oltárterítők, kendők, gyertya – beszerzésére nyújt fedezetet. Havonkénti adakozásra kérték a híveket.

1881.Távozott Hraskó Lajos tanító. A gyülekezet közgyűlése azt kérte a tanítótól, hogy a lelkész betegsége miatt január 17-ig maradjon a helyén. Ismert volt Hraskó Lajos elpályázása, ezért nem érte váratlanul a tanév közbeni tanítóváltás. 1880. Karácsonyán már próbaszolgálaton fogadták Kottász Geiza kávai tanítót. A másik jelölt pedig Izák Lajos alberti tanítógyakornok volt. A január 9-i tanítóválasztó közgyűlésen Tornyos Pál súlyos betegsége miatt nem vehetett részt. A gyülekezet a két jelölt közül választott. Egyik pályázó sem kapott egyhangú többséget. Szavazásra került sor. Kottász Geiza 8 szavazot, Izák Lajos 12 szavazatot kapott.  A többség akarata szerint Izák Lajos lett a váci tanító, azzal ha július végéig bemutatja megszerzett tanítói oklevelét.  Az állást január 15-ig kellett elfoglalnia. A persellyel kapcsolatban, amelyet eddig csak meghatározott időnként ürítettek, határozatban rögzítették, hogy az offertóriumot minden vasárnap az istentisztelet után össze kell számolni és az erre rendszeresített perselyfüzetben vezetni szükséges. 1881.szeptemberében Izák Lajos tanító bejelentette, hogy a lévai tanítóképzőben sikeresen letette a tanítói vizsgát és megszerezte az oklevelét. Pertzián Vilmos gondnok idejét és energiáját a világi állása és üzlete annyira lekötötte, hogy nem tudta az egyházi adót mindenkitől összegyűjteni, ezért a gyűlés úgy rendelkezett, hogy ezentúl a gondnok aláírásával ellátott hivatalos nyugtatömbbel az egyházi szolga fogja felkeresni az evangélikus családokat. 1881. Karácsonyán Fortuner Pál postamester egy eperfából, saját kezűleg faragott kereszttel ajándékozta meg a gyülekezetet. Ez alatt az eperfa alatt tartották 1836-ban a váci evangélikusok az első istentiszteletet.

1882. Lejárt az egyházi elöljárók és az iskolaszék 3 évre szóló mandátuma és új választást tartottak.

1883. A tót nyelvű istentiszteletek teljesen elnéptelenedtek. Ezért az egyházi közgyűlés arra kérte a lelkészt és a tanítót, hogy ezentúl csak magyar nyelven végezzék az istentiszteleti szolgálataikat. A városba folyamatosan érkeztek a betelepülők, ezért intézkedés történt, hogy az újonnan betelepülők is járuljanak hozzá a gyülekezet szükségleteinek fedezéséhez. Az önállókká lett fiatalok, pedig egy megajánlott összeggel kapcsolódjanak be az egyház fenntartásába.

1884. A gyülekezet 60 családból állt. Ez a 60 család a felügyelő – Benkár Dénes – áldozatos szervező munkája révén hatalmas áldozattal megújította az egyházi épület és a templom külső állagát. Újra előkerült az egyházi földek után fizetendő adó terhének kérdése. A közgyűlés úgy döntött, hogy amíg a lelkész és a tanító személyében nem lesz változás, addig a gyülekezet vállalja az évi 17 frt 72 krajcár összegű adó térítését, ami az egyházi adó összegének 10 krajcárral történő felemelését vonta maga után. Továbbra is problémaként jelentkezett, hogy a városba betelepülő evangélikus családok kivonták magukat az egyházi hozzájárulás fizetése alól. A régi helyükön már nem, a városba betelepülve, pedig még nem érezték magukat az itteni gyülekezet tagjainak. Ezért a gyülekezet közgyűlése megbízta a lelkész azzal, hogy levélben keresse meg az ilyen betelepült evangélikus családokat és kérje őket az egyház szükségleteinek támogatására.

1885. A gyülekezet az évet igen komoly adóssággal kezdte. ( 237 frt 69 krajc) Tartoztak a lelkésznek és a tanítónak is. A lelkész és tanító failletményét ezentúl a gyülekezet készpénzben kívánta teljesíteni. A lelkésznek és a tanítónak 4-4 öl fát 72-72 frt-ért megváltotta. A felügyelőnek a Takarékpénztártól hitelt kellett volna felvennie, de ő meg akarta kímélni ettől a gyülekezetet, ezért a sajátjából hitelezett és ezért kamatot nem számolt fel.  Újabb nagyszerű példája Benkár Dénes áldozatos egyházszeretetének!

A hívek egy része terhesnek érezte az évi egyházi hozzájárulás ráeső részét rendezni. Ezért felmentésüket kérték a hozzájárulás rendezése alól. A gyülekezet közgyűlése egy bizottságot választott a vonakodók meggyőzésére. A bizottság elnöki tisztét nem más, mint Benkár Dénes felügyelő vállalta magára. Még ezt a terhet is levette a lelkész válláról. A zsellérföldek eladásának a gondolata is előkerült. Azonban kiderült, hogy a földek eladása befolyó összegek kamatai nem haladnák meg az évi bérleti díjból befolyó összeget, ezért az értékesítést elvetették.

1886. Szokás szerint a gyülekezet súlyos adóssággal kezdte az évet. A Káldy-féle alapítvány után 4.000 frt adósság képződött. Benkár Dénes felügyelőnek a templom tatarozására tett nagylelkű kamatmentes hitelét nem tudták kifizetni. Ezen felül a lelkésznek és a tanítónak is jelentős összegű javadalom elmaradás keletkezett. Az összes adósság 4986 frt és 78 krajcár. Benkár Dénes felügyelő újabb felajánlást tett. Az 508 forint és 33 krajcáros tartozásra kamatmentesen tart igényt. A gyülekezet az adósságteher rendezésében csak az áldozatos egyháztagokra számíthatott. A Bányai Egyházkerület püspöke elrendelte, hogy a gyülekezetek épületeire biztosítást kell kötni.

Izák Lajos augusztus 29-én bejelentette, hogy a budapesti tót egyháztól meghívást kapott a tanítói állásra, ezért váci státuszáról lemond és elhagyja a gyülekezetet. A gyülekezet közgyűlése megköszönte a tanító 5 évi hűséges és pontos munkáját. A tanítóval szembeni adósságot – 66 frt 27 krajcár – a gyülekezet gondnoka kifizette. A tanítói pályázatra Terray István aszódi segédtanító jelentkezett és a tanítói állást szeptember 12-én el is foglalhatta.

1887. A gyülekezetet terhelő adósság összege 4.815 frt és 96 krajcár. 1887. május 17-én nagy vihar vonult végig a városon. A jégeső következtében a templom összes ablaka betört.

1888. A lelkész a gyülekezet legnagyobb problémájaként emelte ki a súlyos adósságterhet. Sajnos a gyülekezet alacsony lélekszáma és a tehervállalásban közömbösségük miatt részt nem vállaló hívek magas száma alakult ki ez a nehéz teher. A gyülekezet teljes bevétele 1887-ben 1.020 frt és 61 krajcár volt. Ezzel szemben az adósságteher tovább nőtt és elérte a 4.948 frt. 20 krajcáros szintet. A lelkésznek egy évi járandóságával tartozott a gyülekezet. Benkár Dénes felügyelő hiteléből sem sikerült törleszteni. Január 10-én a hónyomás következtében összedőlt a pincelejáratot védő tető. Presbiter és iskolaszék választás volt.

A Gusztáv Adolf segélyegylet 124 frt és 30 krajcár adományt küldött az adósság törlesztésére.  Az egyletnek küldött köszönö levélből kiderül, hogy az adósságteher a templom építésekor felvett 6.000 frt-os kölcsönnel kezdődött. Kezdetben sikerült kézben tartani a törlesztést, azonban a terhek rohamosan nőttek. Az adósság 1888. májusában már 7.850 frt 34 krajcár volt. A lelkésznek 459 frt-al és a tanítónak 52 frt-al tartozott a gyülekezet. A Gustav Adolf segélyegylet további segítséget folyósított. Így az összes adományuk 386 frt és 60 krajcár volt. Matkovics János és Scherer István egyháztagok indítványára a templom javára 1888. november 24-én vigalmat tartottak, aminek az összes bevétele 146 frt volt.

1889. Terray István tanító bejelentette, hogy a Brassó megyei Alszög községe meghívta a helyi iskola tanítói állására, ezért távozik a váci gyülekezettől. A helyére Lipták Endre bánki segédtanítót választották meg aki a szokások feltételek elfogadásával kezdhette el a szolgálatát, miszerint egy éven belül megszerzi a tanítói oklevelét.

1889. március 3-án súlyos veszteség érte a gyülekezetet. Elhunyt Benkár Dénes felügyelő. Jolsván született 1820-ban. Vácott, az Ötvös utca 811. szám alatt lakott. 68 éves korában érte a halál. A gyülekezet közgyűlése megrendülten búcsúzott az elhunyt hűséges felügyelőjétől, aki a templomépítés motorja volt és az evangélikus gyülekezetért minden áldozatra készségesnek mutatkozott.

Március 25-én lemondott Gerzselyi Vilmos a másodfelügyelői és Scherer István a jegyzői tisztségéről. A lemondás okát nem lehet kideríteni. A gyülekezet közgyűlése sajnálattal fogadta a két tisztségviselő lemondását és remélték, hogy a lemondottak meggondolják magukat. Május 12-én lemondott Boczkó Ferenc gondnok is. A lemondási hullám hátterében valószínűsíthetően a felügyelő halála áll. Elképzelhető, hogy ezekre a tisztségviselőkre az ő egyházszeretete lelkesítően hatott. Mindenesetre a gyülekezet vezérkarának lemondása erősen meggyengülést sejtet. Tornyos Pál lelkész igen nehéz helyzetbe került. Elvesztette elnöktársát és a munkatársai is visszaléptek mellőle. A gyülekezet nem maradhatott felügyelő nélkül. Mindenképpen alkalmas személyt kellett keresni, ezért csak ideiglenes felügyelőt választottak. Erre a tisztségre Ursziny Arnoldot kérték fel, aki a felkérést elfogadta.

1890. A gyülekezet a Gustav Adolf segélyegylet harmadrendű szeretetadományát kapta. Ez az összeg a gyülekezet anyagi helyzetét – a felhalmozott adósságot fedezte – a jövőre tekintve biztatóan rendezte. A lelkész és a kántor felé felhalmozódott adósság teljes egészében rendeződött. Már csak a Káldy Miklós féle 4.000 forintos – a templom építésére felhasznált – alapítvány vagyona hiányzott.

Lipták Endre tanítóval igen elégedett volt a gyülekezet, aki az oklevelét az előírt határidőre megszerezte. Ezért a hivatalos díjlevelét megkapta. A hívány az előző tanítóhoz képest annyiban módosult, hogy a gyülekezet a tanítói lakás fűtését teljes egészében átvállalta és a másvallásúak is csak annyi beíratási és tandíjat fizettek, mint az evangélikus gyerekek.

1890. március 9-én Oculi vasárnapján egyházi vizsgálat volt a gyülekezetben. Bachát Dániel budapesti főesperes, Zelenka Pál gyámintézeti elnök Miskolcról, Bendel Henrik gyámintézeti pénztáros Budapestről voltak a bizottság tagjai, akik a gyülekezet teljes anyagi és lelki helyzetét vizsgálták. Magukkal hozták a „harmadik szeretetadomány” kiutalását 3.436 frt és 40 krajcárról. Zelenka Pál köszöntésében elmondta, hogy a Gustáv Adolf segélyegylet szeretetadományának átadása történelmi pillanat, hiszen a magyar evangélikus egyházban 1848. óta először Vác részesül. Ezzel a támogatással azt szeretnék elérni, hogy ebben a városban az evangélikus gyülekezetnek jövője legyen.  Azt várják a gyülekezet tagjaitól, hogy a továbbiakban buzgósággal és lelkesen fognak a gyülekezetük felvirágoztatásán fáradozni.

A gyülekezetnek nyilatkoznia kellet, hogy mit kíván tenni a részére felajánlott összeggel. A közgyűlés kijelentette, hogy az összeget alapítványként kívánja felhasználni. A neve „Gustav Adolf egyleti alapítvány”  Ennek a kamatából pótolják a gyülekezet hiányzó anyagi forrását. Ugyanis a vizsgálat megállapította, hogy a gyülekezet bevételei és kiadásai állandó deficitet termelnek. A bevételt 381 forint és 50 krajcárral meghaladta a kiadás. Ennek következtében a gyülekezet folyamatosan növelte adósságait. Ezt az ünnepet sajnos Benkár Dénes felügyelő nem élhette meg! A Gustáv Adolf segély a gyülekezet anyagi gazdálkodását megnyugtató módon rendezte.

Gyülekezetünk élete 1891-1900.

1891. A gyülekezetnek a templomépítés után még mindig 699 frt és 70 krajcár adóssága volt. Scherer István gyülekezeti jegyző lemondása következtében megürült tisztségre Lipták Endre tanítót választották. A templom építésekor kinyomtatott „Rajzok a magyar protestantizmus történetéből” című könyvek sekrestyében tárolt példányait néhány gyülekezetnek emlékül ajándékozták. 1891. decemberében Lipták Endre tanító lemondott állásáról. Karácsony ünnepén a kántori szolgálatot Piliszky János maglódi altanító végezte, akinek ez volt a bemutatkozása is. A gyülekezet közgyűlése azonnal, egyhangúan meghívta. Mindössze egyetlen feltételnek kellett eleget tenni. A tanítói állást 1893. január 8-ig el kellett foglalnia. Ettől az időponttól kezdődött az egy esztendeig tartó próbaidő, amelynek leteltével döntöttek a tanító véglegesítésének ügyében. Piliszky János tanító számára rendkívüli előnyt jelentett, hogy a tanítói oklevelét be tudta mutatni. Végül Piliszky János meggondolta magát és nem fogadta el az állást. A gyülekezet tanító nélkül maradt. Illanicz János pilisi tanítót fogadták próbaszolgálatra, akinek az előző tanítónak készített díjlevelet ajánlották fel. Illanicz János a meghívás elfogadta és szolgálati helyét elfoglalta. Így néhány nap késéssel folytatódhatott a tanév. Illanicz János 1893. szeptemberében elhagyta a gyülekezetet, mivel a pilisi egyházközség rendes tanítóul meghívta és megválasztotta. Az állást a mogyoródi evangélikus filia kántortanítója Ochs (Ország) Ferenc pályázta meg. A bemutatkozó szolgálatok után a gyülekezet egyhangúan meghívta.

A gyülekezet 1894. februárjában rendes felügyelőnek megválasztotta Ursziny Arnold eddigi helyettes felügyelőt.

A váci szabó iparosok azzal a kéréssel fordultak a gyülekezethez, hogy a váci vásárok idején a templom melletti téren felállíthassák árusító állványaikat, ezért készek a megállapított bérleti díjat is megfizetni. Az engedélyt megkapták. Így alkalmanként és árusítóhelyenként 2 frt bérleti díjat fizettek be.

Ország Ferenc tanító 1896. augusztusában lemondott állásáról. A pályázati felhívásra Engisch János szeghegyi tanító jelentkezett, akit a szükséges bemutatkozó szolgálata után megválasztottak. Szeptember 8-án elkezdődött a tanév. Azonban alig egy hónap elteltével Engisch János bejelentette lemondását, mivel a szeghegyi tanítói állásba megválasztották. A gyülekezet megütközéssel fogadta a hírt. Hiszen nagy áldozattal megemelték a díjlevelet és a választás költségeit is kiadták. Teljesen jogosan nehezteltek a tanítóra. Elfogadták a lemondását, de kikötötték, hogy a választás költségeit köteles megtéríteni. A tanulók beíratásakor kapott, 18 tanuló után járó 54 forintot, a gyülekezet pénztárában visszatartják, amelyet az új tanító javára fognak átadni. 1896. október 4-18. között az iskolai tanítást Tornyos Pál lelkésznek kellett átvennie. A megürült állásra Majercsik János alberti segédtanító jelentkezett, akit meg is választottak.

Tornyos Pál 1897-től egyre többet betegeskedett. Elő kellett készíteni a templom és az egyházi épület tatarozását. A munka tervezésére felkérték Schwanfelder József főmérnököt. A munkákhoz szükséges fedezet megszerzésére gyűjtést kezdeményeztek. Néhány presbiter táncvigalom szervezését kezdeményezte azzal, hogy így is próbáljanak bevételhez jutni. A táncvigalom anyagi kockázatát is magukra vállalták, mely szerint az esetleges deficitet megtérítik, így a gyülekezetet anyagi veszteség nem érheti.

A gyülekezet gondnokai 2 körmöci arany tiszteletdíjban részesültek, melyet részükre minden évben a zárszámadó közgyűlés után adtak át.

1897. április 19-én az iskola javára hangversenyt és tombolával egybekötött táncestélyt rendeztek, amely 477 forint tiszta bevételt eredményezett. A templom és az egyházi épület tatarozását szép rendben elvégezték. A munkákat Schwanfelder József és Hirschmann Nándor mérnökök szervezték és irányították.

1898. februárjában lemondott Matkovics János gondnok. A tanév végén eltávozott a tanító. Újra következett a választási eljárás, melynek eredményeként megválasztották Schorr Józsefet. A választás költségeinek fedezésére a hívek egyházi adóját 10 %-al emelték.

Részlet az 1898. szeptember 11-én készült közgyűlési jegyzőkönyvből: 

Nagytiszteletű Elnök úr meghatóan ecsetelvén az országot ért súlyos csapást, hogy felséges Királyasszonyunkat, Erzsébet királynét Genfben meggyilkolták, határozatképpen kimondatott: Jegyzőkönyvben kifejezést adunk mély fájdalmunknak Felséges Királyasszonyunk Erzsébet királyné szomorú halála felett, és annak idején az elrendelendő gyászistentiszteletet megtartjuk. A templomban a gyászlobogó kitűzetik. Az oltár, valamint a szószék, pedig fekete lepellel vonandó be a karácsonyi ünnepekig.

1899. augusztusában Tornyos Pál kéréssel fordult a gyülekezet közgyűléséhez, hogy tekintettel idős, törődött korára és a Vácott végzett 42 évi szolgálatára tekintettel, amennyiben az esperesi jóváhagyás is megengedi, átruházhassa a lelkész minden hivatalos teendőinek végzését egy „választandó lelkész-helyettesnek” átadhassa.

1900. január 14-én bemutatkozó szolgálatot végzett a gyülekezetben       Sommer J. Gyula lelkész.

Az istentiszteletet követő közgyűlésen határozat született:

Az egyház hívei egy értelemmel és bizalommal „lelkész-helyettesül” a mai napon szónokolt Nt.Sommer J. Gyula urat választották meg, egyúttal az egyház gondnokát utasították, hogy a lelkész-helyettes úrnak híványilag megállapított évi díjat évnegyedenkénti részletekben – előlegesen – szolgáltassa ki.

1900. április 1-én elfoglalta szolgálati helyét Sommer Gyula helyettes lelkész. A gyülekezet temetési énekkart szervezett. Tagjai: Fancsik József, Kovács János, Schworcz Pál, Schworz István, Glósz András, Nt.Sommer J.Gyula és Schorr József. Az iskolás gyerekek és szüleik részére „Majálist” terveztek, amiből a rossz idő miatt „Juniális” lett.

Megváltoztatták az istentiszteletek időpontjait. A vasárnap délelőtti istentisztelet 10 óra helyett ½ 10-kor kezdődött. A délutáni könyörgés ½ 3 helyett, 3 órára került. A helyettes lelkész felajánlotta a városban lakó német anyanyelvű híveknek, hogy hajlandó igény szerint a magyar istentiszteletek csonkítása nélkül, német nyelvű istentiszteleteket is tartani. 1900. júliusában lemondott tanítói állásáról Schorr József. Az üresedés hírére Szuchovszky Zsigmond bánki tanító ajánlkozott. A gyülekezet, mivel alkalma volt megismerni az új pályázót, egyhangúan meghívta.

Augusztus 5-én az új váci rk.püspököt iktatták be tisztségébe. Ezért minden keresztyén felekezet felszólítást kapott, hogy az új püspök illő fogadtatásába bekapcsolódjon. A gyülekezet elhatározta, hogy az ünnepi órán harangoztat, és evangélikus küldöttséget küld a köszöntésére. A küldöttséget az adminisztrátor lelkész és a felügyelő vezette.

Ursziny Arnold felügyelő elfoglaltságaira hivatkozva bejelentette lemondását, amelyet később visszavont azzal, hogy helyettesítésére másodfelügyelőként megválasztották Ivánka Pál járási főszolgabírót.

1901. januárjában 5 kisváci református egyháztag kérte felvételét az evangélikus gyülekezetbe. Az adminisztrátor lelkész a presbitérium elé vitte az ügyet. A presbitérium helyeselte a lelkész döntését, amelyben arra kérte az áttérni készülőket, hogy elhatározásukat még egyszer, alaposan gondolják a dolgot. Kimondták, hogy az áttérésre csak akkor kerülhet sor, ha több hét elteltével is megmaradnak szándékuk mellett. Azonban addig is meg kell ismerkedniük egyházunk tanításaival és életével.

Tornyos Pál lelkész 1903. január 1-én, 47 évi váci szolgálat után nyugdíjba vonult.

Az ötödik lelkész

Sommer Gyula segédlelkész hűségesen végezte szolgálatát. A gyülekezet tagjai megszerették a felkészült, pontos, szolgálatkész fiatalembert. Ez az ismeretség nagymértékben lecsökkentette a lelkészválasztás dilemmáját. A gyülekezet egyhangú döntéssel választotta meg.