1901-1951

Az ötödik parókus lelkész: Sommer Gyula

Tornyos Pál lelkész 1903. január 1-én, 47 évi váci szolgálat után nyugdíjba vonult.

Sommer Gyula segédlelkész hűségesen végezte szolgálatát. A gyülekezet tagjai megszerették a felkészült, pontos, szolgálatkész fiatalembert. Ez az ismeretség nagymértékben lecsökkentette a lelkészválasztás dilemmáját. A gyülekezet egyhangú döntéssel választotta meg. Sommer Gyula nagy lelkesedéssel kezdte meg váci parókusi szolgálatát.

Ursziny Arnold felügyelő és Góts Viktor gondnok visszavonulásukat fontolgatták. A felügyelői teendőket Ivánka Pál másodfelügyelő látta el.  A felügyelőt – Sommer Gyula személyes közbenjárásával – végül sikerült maradásra bírni, aki lemondását visszavonta. Góts Viktor gondnok viszont lemondott, utódja Schworcz Pál lett.

Sommer Gyula lelkész a gyülekezet anyagi helyzetének erősítése céljából az iskola tantermében táncmulatsággal egybekötött felolvasó estet rendezett, amelynek bevételéből a templomba kályhákat vásároltak és 2 kéményt építettek. Ezek a felolvasó estek és táncos alkalmak rendszeressé váltak. 1903-ban a gondnoki szolgálatot megosztották. A gondnok mellé temetőgondnokot választottak, akinek a feladatkörét a temető fenntartásában és a sírhelyek ügyintézésében határozták meg. A temetőgondnoknak Juszko Sándort választották. Ugyanebben az esztendőben készült el a templom előtti kert. 

1903. május 10-én ünnepi istentiszteleten és díszközgyűlésen iktatták be Sommer Gyula lelkészt. A gyülekezet közgyűlése úgy döntött, hogy a nagy ünnepi vendéglátást mellőzi, mivel a lelkész évek óta szolgált a gyülekezetben. A városban is és az egyházban is jól ismerik, ezért takarékossági okokból, csak templomi alkalmat rendeznek. A lelkészi jelentéseket 1903-tól kezdve évenként nyomtatásban is megjelentették és minden gyülekezeti taghoz eljutatták. Tornyos Pál a gyülekezetnek adományozta lelkészi könyvtárát – közel 300 kötetet – ezzel kívánta megalapozni a mindenkori váci lelkész könyvtárát.1904-ben elkezdődött az új paplak és iskola épületének tervezése. Az újtemető – kisváci evangélikus temetőrész – üzemeltetésére alapítványt hoztak létre. A templomban a szószék fölé hangvetőt készítettek. Erre a munkára – a tervezésre és kivitelezésre – egy váci asztalosmester kapott megbízást.  

1905. januárjában elhunyt Tornyos Pál ny.lelkész. A gyülekezet méltóképpen temetette el a templomépítő lelkészét. Jegyzőkönyvben örökítették meg, hogy nagy áldozatok árán felépíttette a templomot és az épületet tehermentesen, adósság nélkül hagyta az utókorra.

A templom fűtésére vásárolt szeneskályhák teljesítménye nem volt elegendő az épület megfelelő temperálására, ezért egy 1.500 négyzetméter fűtőképességű „Meidinger-rendszerű” kályhát vásároltak 350 Korona értékben. A gyülekezet tervbe vett építkezéseinek anyagi forrásaként nagyszabású táncestély szervezésébe kezdtek, melynek védnökségét a lelkész és a felügyelő vállalta. Évek óra komoly gondot jelentett, hogy a körözvénnyel szabályosan összehívott közgyűlések iránt igen gyér érdeklődés mutatkozott. A tanácskozásokat nem egyszer 6-8 egyháztag jelenlétében tartották. Ezért is született az a döntés, hogy a közgyűléseken elhangzó jelentéseket és fontosabb döntéseket kinyomtatják és az egyháztagok részére megküldik.

1906. őszén a Vác-Budapest-Gödöllői villamos vasút építő társaság képviselője kéréssel fordult a gyülekezet vezetőihez, hogy a vasúti pálya építése céljából az egyház csörögi dűlőn levő szántóföldjén, közvetlenül az út mellett lévő részen, egy keskeny sávot igénybe kívánnak venni. Arra kérte a gyülekezet közgyűlését, hogy ingyen, vagy jelképes áron biztosítsa a területet. A gyülekezet anyagilag továbbra sem tudta fenntartani magát. Minden évben visszatérő feladatként jelentkezett, hogy a szükséges segélykérvényeket az illetékes egyházi szervezetekhez elküldjék.

 Az új, és újraválasztott tisztségviselőknek halaszthatatlan feladatként a templom tatarozását kellett előkészíteni. Az épület külső vakolata nagymértékben megrongálódott. A tetőről hiányzott a csatorna. Az esővíz az ereszről közvetlenül a falakra csorgott. A templom tatarozásával egy időben a parókia és az iskola – Duna parti épületével – is foglalkozni kellett. A vakolat mállása ott is jelentős volt. A házon két nagykapu volt. Az egyik a Duna felől, a másik, pedig a felsővárosi rész felől. Emiatt az udvar rendkívül huzatos volt. Ezért a felsőváros felőli deszkakaput befalazták, és a kapubejáró helyét beépítették. A kialakult szobát – a parókia konyhája céljára – a lelkészlakhoz csatolták.

 1909-ben került sor a templom külső tatarozására. A munkát Schworcz Pál építőmester végezte el. Boczkó Imre bádogos mester, pedig az ereszcsatornákat szerelte fel. A tatarozás költsége 1.546 Korona volt. A templom külső tatarozása után az orgona javítását kellet elvégezni, mely munkára 1911-ben került sor. A 170 Koronás árból ítélve kisebb javításokat végeztek. A munkát a budapesti Ringer Ottó orgonagyár végezte el.

A gyülekezeti lelkész munkaköri meghatározása kiegészült a hitoktatói státusszal. E szerint a lelkész feladata, hogy minden felekezeti iskolában és intézetben igény szerint elvégezze az evangélikus gyermekek hitoktatását. Ursziny Arnold tb.felügyelő elhalálozása után özvegye, néhai férje emlékére 1.000 koronát ajándékozott a gyülekezet megsegítésére. Továbbra is megtartották a táncos esteket. Azonban a rendezvények sorát a lelkész javaslatára hangverseny rendezésével is megtoldották.

1913-ban presbiterré választották Hitzigráth Lajost, a váczi lemezgyár igazgatóját, aki aktívan bekapcsolódott a gyülekezet életébe. Hitzigráth Lajos igen jelentős anyagi támogatással járult hozzá a gyülekezet életéhez. A lemezgyárból kapott deszkakerítés megszerzésében segédkezett és a gyülekezetet terhelő költségekhez 200 korona anyagi támogatás kiutalásával járult hozzá. Az egyházi épület – egyházfi lakásának – egyik ablakát saját költségén készíttette el.

A középvárosi temetővel kapcsolatban sajátos intézkedésre került sor. A több évre visszamenőleg elkészített kimutatásból kiderült, hogy a temetőben – kedvező fekvése miatt – egyre több másvallású elhunytnak vásárolnak sírhelyet. A gyülekezet nem szándékozott elzárkózni a más felekezetűek számára történő sírhely biztosítása elől. Azonban a helyszűke miatt – mivel a temetőben nagyon kevés volt a betemethető sírhely – határozatot hoztak, hogy a másvallású elhunytak részére háromszoros áron lehet sírhelyet vásárolni.

„Ünnepnapokon szép számmal gyülekeztünk össze a templomban, de közönséges vasárnapon bizony nagyobb látogatottságnak is örvendhetne a mi szép templomunk, sőt vannak – fájdalom – híveink között olyanok is, akik évről-évre egyszer sem érzik szükségét annak, hogy a templomba és az úrasztalához járulnának.” – írta a gyülekezet lelkésze. “Kívánatos lenne, hogy híveink egymást buzdítanák a templom látogatására, s általában a vallásos lelkület ápolására. Az evangélikus iskola létszáma 49 tanuló. 27 fiú és 22 leány.”

1914-ben a háborús helyzet miatt a kormány hadikölcsön jegyzésére szólította fel az intézményeket. Gyülekezetünk is megkapta az erre vonatkozó útbaigazítást. A váci evangélikus gyülekezet 10.000 Korona hadikölcsönt jegyzett.

A templom gyertyavilágításának biztosítása egyre nagyobb terhet jelentett. A padok felett, középen egy hatalmas gyertyás kristálycsillár volt elhelyezve. Különösen az őszi és téli időszakban jelentett  komoly kiadást a világítás, mivel a délutáni istentiszteletek ½ 5 órakor kezdődtek. A gyertyák fénye nem tudta megfelelően bevilágítani a templom belsejét. Ez is és az egyre inkább elterjedő elektromos világítás sürgette a döntést, hogy az elektromos hálózatot kiépítsék. 1914-től szétválasztották a gondnoki és a pénztárosi tisztséget. Korábban a gondnok végezte az anyagiakkal kapcsolatos teendőket. A hadikölcsön az építkezési alapra elkülönített összeg közel felét elvitte.

Sződligeten elkezdődik az evangélikus családok szórványba szerveződése.

A gyülekezet nagy figyelmet fordított a harctéren szolgálókra. A lelkész éves jelentését, amelyet szokás szerint kinyomtattak, a fronton levő híveknek is megküldték. A városban a Vöröskereszt hadi kórházat működtetett. Sommer Gyula rendszeresen látogatta az ide került evangélikus felekezetű katonákat, akik részére saját költségén imádságos könyvecskéket szerzett be. Az ilyen kiadványok költségére a templomban egy külön perselyt helyeztek el, amire a „VÖRÖSKERESZT” felirat került. A városi orvos az iskola tantermét egészségügyi szempontból kifogásolta és kilátásba helyezte a tanítás felfüggesztését. Nem egyszerű tisztasági problémáról volt szó, hanem komoly átalakítást kellett végezni. A tanterem és a WC helyiség nagyon közel volt egymáshoz. A mellékhelyiség szaga beszűrődött a tanterembe. A fenyegető jelentést megfellebbezték. Az alispáni hivatalhoz beadott kérvényben a háborúra hivatkozással méltányosságot kértek, mivel a hadikölcsön fizetése súlyos terheket rótt a gyülekezetre – 2 évi teljes bevételét elvitte – és ezt az összeget az új iskolára félretett megtakarításból fizették, ezért az építkezés nem kezdődhetett meg. Az alispáni hivatal közbenjárását kérték, hogy a városi orvos által kezdeményezett bezárás ne történjék meg. A problémát egy közfal és egy jól záródó ajtó beépítésével oldották meg.

Hitzigráth Lajos egyháztanácsnok, a váczi lemezgyár költségvetéséből évi 200 Korona támogatást folyósított a gyülekezetnek. Ezt az összeget Sommer Gyula lelkész javára ítélték meg, mivel a váci tanulók hitoktatása a parókián történt. Ezért a gyülekezet úgy döntött, hogy a lemezgyártól kapott évi rendszeres támogatás épüljön bele a lelkészi járandóságba.

1915. augusztusában Sommer Gyula lelkész az anya- és leánygyülekezetekben, valamint a szórványokban élő evangélikus hívek lelki gondozásának biztosítására és megnövekedett elfoglaltságaira hivatkozással javasolta, hogy a gyülekezet létesítsen egy segédlelkészi állást. Az erről szóló híványt is elkészítette. E javaslat szerint Sommer Gyula parókus Dr.Horváth Károly lelkészt, budapesti vallástanárt kívánja maga mellé venni. A segédlelkészi állás kialakítása nagyon érdekes körülmények között történt. A gyülekezet anyagilag semmiképpen sem gondolhatott arra, hogy a gyülekezet rendszeres járandóságban részesített alkalmazottainak létszámát bővítse. A szolgálatok viszont igényelték. Minden évben folyamatosan deficites volt a költségvetés. Az iskolát bezárással fenyegették. Óriási teher volt a lelkész, a tanító és az egyházfi járandóságának folyósítása. Sommer Gyula 400 Korona járandóságáról mondott le a segédlelkész javára. Miután a közgyűlés a segédlelkészi híványt elfogadta, a következő napirendi pontban 360 Koronával – január 1-ig – visszamenőleg megemelte a parókus lelkész fizetését. A gyülekezet lelkészét anyagi hátrány nem érte. A segédlelkészi állásnak kialakították az anyagi fedezetét. Az esetleges ellenkezők, pedig csak azt érzékelték, hogy a gyülekezetnek immáron segédlelkésze is van.

A torony létrák megerősítését kellett sürgősen elvégezni. A rozoga gerendalétrák fokai elkorhadtak. A problémára rávilágított, hogy az egyik harang (ebben az időben még 3 harang volt a toronyban) ütőnyelve leszakadt. 1915-ben a templom után a lelkész és a tanítói lakásokba is bevezették az elektromos világítást.

Még ebben az évben jelentést kellett készíteni a harangokról. A gyülekezetünket is felszólították, hogy felajánlást tegyen. Végül a két nagyobbik harangot adtak át hadi célokra. A beszolgáltatott haragokért 2.060 Korona ellentételez érkezett. Ezt az összeget „harangalapként” elkülönítették. 2.640 Koronát kellett befizetni a hadi kölcsönre. A gyülekezet építési alapja 10.081 Korona 31 fillérrel rendelkezett. Az egyházi adót nem fizetőkkel kapcsolatban úgy döntöttek, hogy a szegényeknek elengedik, de a tehetősebbeket felszólítják és a legvégsőbb esetben pert indítanak. A lelkész járandóságát az évi egyszeri folyósítás helyett, negyedéves részletekben fizették ki. 1916-ban újabb egyházi kérés érkezett, hogy a gyülekezet újabb hadikölcsönt jegyeztessen. 5.000 Korona befizetésével újabb 10.000 koronás hadikölcsön terhét kellett felvállalni.

1916. június 4-én tárgyalták az egyházmegyei javaslatot, mely szerint Sződ és Felsőgöd területén élő evangélikusokat Váchoz csatolják. Eddig a csomádi gyülekezetből járt ki a lelkész, de egyre nagyobb terhet jelent számára a szolgálatokra való eljutás, ezért olyan gyülekezethez csatolják az itt élőket, ahonnan vasúton könnyebben elérhetőek. Mivel szolgálatokban különösebb megterhelést nem jelentett – évente 1-2 alkalommal kellett istentiszteletek céljából kiutazni – a gyülekezet közgyűlése a felsőbb egyházi javaslatot egyhangú határozattal elfogadta.

1917. október 31-én ünnepi istentiszteleten emlékeztek meg a Reformáció 400 éves évfordulójáról. Sommer Gyula lelkész és Ivánka Pál felügyelő a templom ajtajára kiszegezték a 95 tételt. Aztán harang- és orgonaszó kíséretében bevonultak a templomba. Az istentisztelet után jubileumi díszközgyűlésre került sor. A gyülekezet ebből az alkalomból az ifjúság evangélikus szellemben történő nevelésének elősegítésére „IFJÚSÁGI EGYESÜLETET” alapított. Délután szintén ünnepi istentisztelet volt a templomban, amelyen részt vett a város hatósága és a katonai parancsnokság is. Az „EVANGÉLIKUS IFJÚSÁGI EGYESÜLET” 1917. november 11-én – Luther Márton születésének 434. évfordulóján – tartotta alakuló ülését a Siketnéma Intézet dísztermében.

1918-ban súlyos spanyolnátha járvány volt a városban. Az iskolákat lezárták. A tanítás szünetelt.

1919. májusában a Tanácsköztársaság helyi direktóriuma köztulajdonba vette az egyház Duna parti épületét. A lelkész tiltakozása ellenére feloszlatta az evangélikus iskolát. A padokat és a felszerelést a Deákváron létesítendő új iskola számára elszállíttatták. A tanulókat a lakóhelyükhöz legközelebbi iskolában helyezték el. A tanítót, pedig azonnali hatállyal átirányították az izraelita iskolába. 1919. május 16-án a Tanácsköztársaság likvidáló bizottsága lefoglalta az egyházi ingatlanokat, betétkönyveket és a hadikölcsön igazolásokat. Az evangélikus gyülekezet minden megtakarított anyagi vagyonát elvesztette. A gyülekezet drámai helyzetbe került. Lelkileg sokat segített az oltáron elhelyezett feszület, amely abból az eperfából készült, amely alatt 1836. Pünkösdhétfőn a váci evangélikusok az első szabadtéri istentiszteletet tartották. Emlékeztek 1850-re, amikor néhány hétig minden veszni látszott. 1919. májusában is ezekhez hasonló helyzet állt elő. A kommunisták államosító mohósága nem kímélte a váci keresztyén egyházak felekezeteit sem.

A hívek elhatározták, hogy nem hagyják elveszni a Váci Evangélikus Egyházközséget. Ivánka Pál felügyelő vezetésével – aki maga is komoly sérelmeket szenvedett el ebben az időszakban, hiszen korábban járási főszolgabíró volt, és ezért a Tanácsköztársaság „persona non gratajának” számított – összefogott a gyülekezet. Az egyháztagok vállalták, hogy a földek után kapott és az állami juttatásból befolyt anyagi forrásokat önerőből – folyamatos gyűjtés útján – megpróbálják fedezni.

Szuchovszky Zsigmond tanító, aki a kántori teendőket is ellátta, az állása veszélyeztetettségére hivatkozva a szolgálatát beszüntette. A gyülekezet kántor nélkül maradt. A vasárnapi istentiszteletek időpontját de. 10 órára és du. 3 órára tették. Az üresen álló iskolai részt a kommunista direktórium igénybe akarta venni. A gyülekezet elnöksége kérvénnyel fordult a város vezetőihez, hogy az egyház ifjúsági egyesülete előadások céljára használni akarja a helyiségeket.

Részlet az 1919-es lelkészi jelentést rögzítő jegyzőkönyvből

A lelkész felolvasta az elmúlt esztendő a háború utáni összeomlás és az egyházi és vallásos élet működését megbénítani, sőt megszüntetni akaró nehéz hónapokról szóló évi jelentését, kiemelve és méltatva a váci ev.egyház hitbuzgóságát és áldozatkészségét, melynek köszönhető, hogy a váci gyülekezet élete meg nem szűnt, hanem annak dacára, hogy a vörös uralom idejében feloszlatták az iskoláját, széthurcolták annak felszerelését, elvitték tanítóját, elkommunizálták csekély anyagi vagyonát és takarékbetéti könyveit, alapítványait, hála Istennek – minden – Ivánka Pál építési alapítványa kivételével – ismét visszakerült az egyházunk birtokába.

A városi vihar elsodorta Ivánka Pál főszolgabírót, a gyülekezet felügyelőjét. Ivánka Pált olyan meghurcolás érte, hogy minden tisztségéről lemondott. A gyülekezet, városi megítélését sem akarta megterhelni azzal, hogy mint meghurcolt és emberségében lejáratott személy továbbra is a gyülekezet felügyelője marad. Lemondó levelében kijelentette, hogy nem akar szakítani az egyházi élettel, továbbra is a gyülekezet tagja kíván maradni, de személye körül kialakult helyzet miatt kénytelen megválni minden városi és egyházi tisztségétől. A gyülekezet közgyűlése a sajnálatos lemondást megértően tudomásul vette. Sommer Gyula lelkész így méltatta a búcsúzó felügyelő szolgálatát: „Tisztelettel meg kell hajolnunk azon okok előtt, melyek miatt a nagy érdemű felügyelőnk minden eddigi tisztségéről lemond, el kell fogadnunk Ivánka Pál felügyelőnk lemondását azzal, hogy elévülhetetlen érdemeit jegyzőkönyvben megörökítjük – és noha a lemondás folytán ezen állást mással kell majd betölteni – a közgyűlés örökös dísz elnökének választja.”

1920-ban a tanító államosítása miatt az a helyzet állt elő, hogy a kántori szolgálat ideiglenesen megszűnt. Az esetből tanulva módosították a tanító díjlevelét.

Ivánka Pál felügyelő utódját 1921-ben választották meg. Gosztonyi Tibor királyi kamarás, váchartyáni birtokos örömmel és hálás bizalommal fogadta a váci gyülekezet egyhangú döntését. A „Bodenlosz és fiai” cég gyárat épített a város szélén, az udvar feltöltéséhez a szomszédos papi földből 200-300 m³ termőföldet akartak vásárolni. A gyülekezet 15 korona/m³ áron megkötötte az üzletet és a befolyt összeget Sommer Gyula lelkész részére folyósította. A templomtér vasút felőli részén egy zöldséges áruda kialakítására kapott engedélyt Kiss István kereskedő, aki havi 180 Korona bérleti díjat fizetett a területért.

1923-ban Sommer Gyula lelkész helyettes lelkészi megbízást kapott Nagybörzsönyben. Az ottani lelkészi állás megüresedése miatt a váci lelkésznek kellett a szolgálatok szervezéséről és a gyülekezeti adminisztrációról gondoskodni. A nagybörzsönyi szolgálatok idején helyettes lelkész végezte a váci istentiszteleteket. A gyülekezet a kiszabott adók miatt a „virilisták” – a város legnagyobb adófizetői – közé került, ezért képviselőt kellett küldeni a megyegyűlésbe. A tanácskozásokon a váci evangélikus gyülekezet küldötteként, Göllner Hugó váci gyógyszerész vett részt. Sommer Gyula a kiterjedt szórványok gondozására hivatkozva bejelentette, hogy a saját költségére segédlelkészt kíván a gyülekezetbe hozni. Menyhár István váci származású, végzett teológust, lelkészjelöltet szemelte ki.

A „Váci Kőszénbánya RT” a papi földek mellett kötélpályát és egy iparvágányt kíván felépíteni. Ezen felül a tisztségviselők lakásának és raktározás céljára szintén szükségük van mintegy másfél holdra. A területet 50 évre bérbe kívánják venni. A területért bérleti díjként 5 q búzát fizetnének holdanként. A bérleti díj végül is holdanként 6 q búza ára lett. A gyülekezet hosszú tárgyalás és alkudozás után a következő megállapodást kötötte. A kért területet 50 évre bérbe adja. Ezért minden évben – októberig – az iskola, a lelkész és tanítói lakások fűtésére  legalább 75 q válogatott szenet saját költségükön, 50 q-t pedig önköltségi áron az egyházi épület udvarára beszállítanak.

Mivel az új temető felett is elhaladna a drótkötélpálya, azért számolni kell azzal, hogy az elhunytak hozzátartozóinak sérül a kegyeleti joga. Azonban a gyülekezet nem akarja ezzel akadályozni a város boldogulását és a Kőszénbánya Rt munkáját, megérti a helyzetet. Szolgalmi jog megváltása címén egyszeri alkalommal 3 millió Korona díjat kér. A kötélpálya üzemeltetője vállalja, hogy a parcellákat összekötő út felett védőhidat épít ki.

A pénzromlás 1924-ben tovább folytatódott. Az egy évvel korábban kialakított egyházi adókivetést újra módosítani kellett. Megmaradt a négy csoport és azt kérték, hogy havonta kell annyit fizetni, amennyi az előző évben egész esztendőre lett megállapítva. Az egyházi adóból betervezett szükséglet az év elején 16.260.000 korona volt. A gyülekezet közgyűlése a búza árához viszonyította az értéket. Kimondták, hogy ha tovább is ilyen ütemben romlik a pénz, áttérnek a búzában történő számolásra. A gyülekezet 1924.évi egyházi adó szükséglete 87 q búza értéke. A Duna parti egyházi épület tetejét kellett kijavítani. A munkához Hitzigráth Lajos biztosította a szükséges lemezeket és a lemezgyár kasszájából 1 millió Koronát utaltatott ki. A Váci Kőszénbánya RT a búzában meghatározott bérleti díjként átutalta az első évi tartozását. Ebből a gyülekezet azonnal téglát és tetőcserepet vásárolt. Dr.Oberländer József téglagyáros a rendelt mennyiségen felül még 200 db téglát szállíttatott le.Vörös Tihamér a Magyar Állami Fa és Bútoráru gyár igazgatója a megrendelt cserepet jutányos áron számolta és díjtalanul a Duna parti ház udvarára szállíttatta. Vitos Kálmán bőrgyáros a templom melletti téren hirdetési tábla felállításához kért engedélyt. A gyülekezet közgyűlése évi 60 kg búza árának befizetése mellett hozzájárult azzal, hogy az egyházi építkezés megindulásával a hirdetőtáblát saját költségén áthelyezteti.

A Duna parti ház magtárát gyülekezeti tanácsteremmé kívánták átalakítani, ahol szeretetvendégségeket és teaesteket szándékoztak rendezni. Menyhár István s.lelkész 1924. február 5-én kezdte el váci szolgálatát és június 15-én Zalaegerszegre távozott.

1925-ben a régi nyelvezetű „Győri énekeskönyv” helyett bevezetésre került a „Dunántúli énekeskönyv”. Az egyházi adó beszedését a templom melletti lakásban lakó Juszko Bélára bízták. A „Nemzeti Társaskör” épületében jól sikerült teaestet rendeztek. A bevételből 1 millió Koronát helyeztek letétbe a Magyar Állami Fa és Bútoráru gyár pénztárában, hogy különféle építési anyagokat vásároljanak.

1925-ben az alsógödi szórvány fiókegyházzá szerveződött.  Dr.Lovag Floch Reyhersberg Alfréd nagybirtokos és Báró Hongrignes De Ben Wolfsheim Jozefine született Floch Reyhersberg Adolfina úrnő az alsógödi evangélikusoknak templomépítés céljára 100 négyszögöl területet ajándékoztak. E nagylelkű adományt elhunyt édesanyjuk emlékére adták.

1925-ben a nagybörzsönyi gyülekezettől elcsatolták a Nagymaroson, Kismaroson, Zebegényben, Visegrádon élő evangélikusokat. Eredetileg Szobról is szó volt, de aztán Nagybörzsöny mégis megtartotta. Az átszervezésre azért volt szükséges, mert az itt élő evangélikusokat Nagybörzsönyből rendkívül nehézkes volt elérni. Adminisztratív lépésről volt szó. A kibocsátó anyagyülekezetet nem érte nagy veszteség, és a befogadó váci gyülekezet lényegében nem gyarapodott. A területek élő kisszámú evangélikusságnak jelentett könnyebbséget, hogy igény esetén könnyebben igénybe vehették a lelkész szolgálatát. Ezzel az 1925-ös területrendezéssel a Váci Evangélikus Egyházközség hatalmas szórványgyülekezetté vált. A területrendezést kifejezetten a  közlekedési helyzet indokolta. Konkrétan a vasút megléte, hiszen Zebegénytől, Alsógödig egy vonalon voltak a szórványok és a fiókgyülekezet.

1925-ben állami utasítás érkezett, hogy az evangélikus elemi iskolát 8 osztályosra kell növelni. A gyülekezet határozatot hozott, hogy amíg az állami iskolákat nem fejlesztik, addig az egyházi fenntartású iskolák sem kötelesen végrehajtani a rendeletet. Ugyancsak nem támogatták a felsőbb egyházi kezdeményezést, hogy az aszódi leánynevelőt és a felső pestmegyei egyházmegyét a Dunáninneni egyházkerülethez csatolják.

A templom körüli terület bekerítése hosszú évek óta késedelmet szenvedett. Időközben a város új utcákat alakított ki. A templom körüli teret is utcákkal vette körül. A tér kialakítása miatt a gyülekezetet jelentős veszteség érte. Az eredetileg 1.264 négyszögöl területből, az utcák kialakítása után mindössze 840 négyszögöl maradt. A terület közel 1/3-a – 424 négyszögöl – elveszett. A kerítés elkészítését halaszthatatlanná tette, hogy az utcagyerekek szíves időztek a templom körül. Unalmukban bedobálták az ablaküvegeket, és rendetlenséget okoztak. A másik probléma forrása volt, hogy ebben az időben a templomunk körül tartották a váci állat és kirakodóvásárokat. Az ilyen „jeles” vasárnapokon szinte lehetetlen volt a délelőtti istentisztelet áhítatát biztosítani. A templom ablakai alatt árulták a teheneket – az üzletet kötők hangosan alkudoztak, az állatok bőgtek. Itt pihentették a lovakat. Az árusok a templom előtti bejáratot is elfoglalták. A várossal tárgyaló bizottság nehezményezte, hogy a város az egyház tájékoztatása nélkül önkényesen megcsonkította a templom körüli területet. A tárgyalások eredményeként a gyülekezet ígéretet kapott, hogy a város az elfoglalt terület után pénzbeli kártalanítást fizet.

1925-ben Sommer Gyulát lelkészi szolgálatának 25 éves évfordulója alkalmából köszöntötte a gyülekezet. A lelkész köszönetet mondott a híveknek figyelmességükért és szolgálatának megbecsüléséért. Sommer Gyula lelkész segédlelkészként került 1900-ban a sokat betegeskedő Tornyos Pál lelkész kisegítésére.

A középvárosi evangélikus temetőben ravatalozót kellett kialakítani. Dr.Krno Péter ügyvéd, egyházunk presbitere sírkápolnát építetett családja számára. Ezt a sírkápolnát szerették volna – amennyiben az örökösök beleegyezésüket adják – kisebb átalakítással ravatalozói célokra felhasználni. Az elhunyt özvegye beleegyezett, és a kápolnát megbővítve ravatalozóvá alakították át. 1926-ban püspöki rendeletre az egyházi alkalmazottak járandóságát pengő értékben is meghatározták. A Duna parti házat tatarozni kellett, a középvárosi temetőt bekerítették, a kutat kipucolták és az ehhez kapcsolódó ravatalozó kialakítás tetemes anyagi áldozatot igényelt, de a gyülekezet 1926. évi bevételei fedezték a kiadásokat, sőt még a kamatbevételek révén aktívummal zárták az évet. 1926. március 15-én, és május 10-én „PRO PATRIA” istentiszteleteket tartottak. Ezen kívül a templomban böjti és ádventi vallásos estekre került sor, amelyeken Gáncs Aladár, Dr.Horváth Károly, Lamnek Vilmos, Késmárszky Lajos, Pröhle Sándor, Gregersen Lujza és Dr.Masznyik Endre teológiai professzor szolgáltak előadásokkal.

1927-ben mivel Gosztonyi Tibor váchartyáni földbirtokos, a gyülekezet felügyelője nem lakott a gyülekezet területén és nagyon ritkán tudott részt venni az alkalmakon és gyűléseken, indokolt volt a másodfelügyelői tisztség betöltése. A gyülekezet közgyűlése Hitzigráth Lajos gyárigazgatót választotta. Közben szaporodtak a templom körüli hirdetőtáblák. Egy Meininger nevű mamuszos iparos kapott engedélyt, hogy évi 60 kg búza bérleti díj ellenében felállíthassa hirdetőtábláját a templom előtti téren. Héder János árus egy bódé építésére kapott engedélyt. 2 x 3 méteres területet foglalhatott el, amiért évi 48 Pengő bért tartozott fizetni. A gazdasági válság és a zuhatagszerű infláció elértéktelenítette a takarékbetéteket és a hadikölcsönöket jegyző kötvényeket.

A lelkész a rádi filia gondozásán kívül rendszeresen tartott istentiszteleteket és úrvacsorai alkalmakat Nagymaroson, Sződligeten, Felsőgödön és Alsógödön. A váci iskolában a januári és februári hónapokban szünetelt a délutáni tanítás, mivel a gyerekek nagyon messziről jártak be, és nem utolsó sorban a fűtés és világítás költségekkel történő takarékoskodás miatt született ez a döntés. Márciustól újra helyre állt a szokásos tanítási rend.

1928-ban a sződligeti szórványban lakó evangélikusok – mivel a váci lelkész közel 15 éve végez közöttük lelki gondozást – január 22-én tartott tanácskozásukon kezdeményezték a fiókegyházzá alakulásukat. Ehhez megkérték az anyagyülekezet jóváhagyását. Természetesen továbbra is a Váci Evangélikus Egyházközséghez tartoznak és kérik a lelkész alkalmankénti szolgálatát – istentisztelet és úrvacsoraosztás – amely szolgálatokért a perselypénzt, és a gyülekezetnek, pedig évi 10 Pengőt ajánlanak fel.

Az iskola építésével kapcsolatban elhatározták, hogy felkérik Sándy Gyula építészt, hogy az elkészített terveket elbírálja. Mivel a Vallás és Közoktatási Minisztériumból kapott támogatás rendelkezésre áll, ezért az építkezést a lehető legrövidebb időn belül meg kell kezdeni. A parókiaépítésről is döntöttek. Mivel a Duna parti házban együtt volt az iskola, a tanítói lakás, a lelkész lakása és a hivatal, az egész gyülekezeti részt fel kellene telepíteni a templom mellé. Így készült el a terv, amely a két egy emeletes épületet ábrázolt. Az egyik épületben az 1. emeleten az iskola és a tanító szolgálati lakása kapott helyet. A másik épület 1. emeletén, pedig a lelkész szolgálati lakása és a hivatal lett kijelölve. A földszinti részekre – mindkét épületben – üzlethelyiségeket terveztek. A költségvetés szerint 165.000 Pengőre volt szükség. Ebből 130.000 Pengőt a Pesti Hazai Takarékpénztár hitelként folyósított volna. A fennmaradó összeget a hívek adományaiból kívánták fedezni. A Duna parti házat a kiürítés után bérházként akarták működtetni. A Takarékpénztárral tervezett hitelügylet meghiúsult. Ugyanis a kért összeg helyett nagyságrendileg kisebb hitelt kínáltak. 14.000 dollárt – mintegy 70.000 Pengőt 90 %-os árfolyam mellett 94 %-os kamattal és 25 évi lejárattal akartak folyósítani. A tervek szerint a 2 épület földszintjén 15 üzlethelyiség kialakítását tervezték. Az építési költséget, amiben a Duna parti ház bérházzá történő szétválasztása is benne volt 212.700 pengőre becsülték. A bérleti díjakból évi 23.000 Pengőre lehetett számítani. A Protestáns Központi Hitelszövetkezet közbenjárásával, a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetétől kedvezőbb feltételek mellett 32.600 dollár – 200.070 pengő kölcsönt adott 35 évi futamidőre évi 8.94 %-os kamattal.

Sándy Gyula és Szokol Aurél építészek megvizsgálták a terveket és a költségvetéseket. Az üzletekkel kapcsolatos becslések is pontosak voltak. A gyülekezet közgyűlése a legkedvezőbb pályázatot benyújtó iparosokat kérte fel a munka elvégzésére. Így Schworz Pál és Csuka István váci építési vállalkozók kaptak megbízást, akik 197.000 Pengős költségvetéssel a megrendelést el is vállalták. A presbitérium kikötötte, hogy a kivitelezők a munka megkezdése előtt egy újabb költségvetést nyújtsanak be. Átvizsgálva a terveket és átgondolva az építkezést – bizonyos munkák elhagyásával, olcsóbb anyagokkal – próbálják meg tovább redukálni a költségeket. Ugyanis el kell érni, hogy az üzlethelyiségek bérleti díjából lehessen fedezni a kölcsön törlesztését. Szóba került a Duna parti régi egyházi épület, tatarozás utáni értékesítése is. Az építkezés előkészítésével párhuzamosan az omladozó vakolatú templom tatarozása is előkerült. Ezt azonban a gyülekezet közgyűlése a pénzügyi keret szűkössége miatt elnapolta. A hitelügylet ismételten módosult. A gyülekezet a kért összegnél 16.000 Pengővel kevesebb hitelt kapott. Ezért szükséges volt a Vallás és Közoktatási Minisztérium 7.000 Pengős segélyén felül a 7.000 Pengős állami kölcsönét is igénybe venni. 1928. szeptember 30-án Broschko Gusztáv Adolf esperes helyezte el az épülő iskola és paplak alapkövét. Az építkezés nagyon jó ütemben haladt. Schworcz Pál és Csuka István építőmesterek látványos és pontos munkát végeztek. A szép épületek között még jobban kiütközött a templom romos állapota, ezért a gyülekezet elhatározta, hogy adományokból elvégezteti a tatarozást és az egyházi terület bekerítését.

Krakkói Mihály egyháztag többek véleményének adott hangot, amikor felvetette, hogy a lyukas templomtornyot be kell fedetni, mivel a városban többeknek megütközést kelt és gúny tárgyává teszik. Sándy Gyula építész, egyetemi tanár megnyugtatta az aggodalmaskodókat. Szakvéleményében kifejtette, hogy nagy kár lenne a tornyot lemezzel befedni, mert a vasszerkezet kialakítása olyan érdekessége a városnak, amely nem, hogy gúny tárgya nem lehet, hanem ellenkezőleg – idővel – a város büszkesége lesz, mert ehhez hasonlót egyhamar nem lehet találni. Az építész nem tévedett. A város, 1998-ban a templomunk tornyát helyi védettségű ipari műemlékként nyilvántartásba vette.

1929. tavaszán kiürítették a Duna parti házat. Az épület oly mértékben lepusztult, hogy a lakhatatlanság megállapítását lehetet kérni. Erre azért volt szükség, mert az épület után fizetendő adóterhek jelentősen lecsökkentek. Az üres épületben el lehetett kezdeni a felújítási és átalakítási munkákat. Az iskola átmenetileg a templomban működött. A tanító és a lelkész bútorait egy-egy félkész szobába zárták be. A lakásokban egy-egy szobát lakhatóvá tettek a tanító és a lelkész családja számára. Nehéz időszak volt ez, hiszen az épületekben kőművesek, festők, asztalosok, vízvezeték szerelők és egyéb szakemberek dolgoztak. A költözés lebonyolításához Hitzigráth Lajos és Oelsner János gyárigazgatók küldtek teherszállító kocsikat.

A 30-as évek

1930. szeptember 1-el Szuchovszky Zsigmond tanító nyugdíjba vonult. A gyülekezet úgy döntött, hogy az utód kiválasztását pályázattal kívánja megoldani. A felhívásra 20 pályázat érkezett. Ezek közül ötöt választottak ki, hogy próbát tegyenek. Mezősi Árpád somogyszili tanítót, Králik Aladár felsőpetényi tanítót, Korossy Lajos ráckazári tanítót, Jeszenszky Sándor kondorosi tanítót, Klebniczky István budapesti tanítót. Az 5 jelölt közül 4 – Klebniczky István kivételével – eleget tett a gyülekezet meghívásának. Szuchovszky Zsigmond ny.tanító utódja Mezősi Árpád lett.

A kölcsön törlesztése az üzlethelyiségek iránti csekély érdeklődés miatt nagyon nehézkesen indult. Mivel a gyülekezet nem tudta kifizetni a negyedévente jelentkező 6.000 pengős törlesztő részletet, ezért azok kiegyenlítésére a váci takarékpénztártól újabb kölcsönt vett fel.

Mezősi Árpád tanító 1930. szeptember 11-én elfoglalta állását és a tanév másnap reggel szabályszerűen elkezdődött. Szuchovszky Zsigmond 4 évtizedes munkáságának elismeréseként „igazgató tanító” címet kapott.

Az 1930-as évről szóló beszámolóból kiérezhető az a feszültség, amely a gyülekezet helyzetét jellemezte. Kiváló volt a tervezés. Óriási eredményként sikerült 2 év alatt felépíteni az iskola és a parókia épületeit. A gyülekezet lelkes tagjai áldozatkészek voltak. Azonban a gazdasági helyzet – az egész világon végigvonuló válság és drámai pénzromlás – a váci evangélikusokat nagyon súlyos megpróbáltatás elé állította.

A gyülekezet vezetői az alábbi kéréssel fordultak a gyülekezet tagjaihoz:

”Kérjük, hogy vegye mindenki fontolóra és próbáljuk meg megértetni azokkal is, akik most nincsenek itt, hogy hatalmas munkának tanúi a gyülekezet mostan élő tagjai, de kérjük, hogy ne csak néma szemlélői legyenek, ne csak a közöny tanúi ennek a nagy küzdelemnek, amelyet most folytatunk ebben a jelenlegi gazdasági háborúban, hanem legyen minden egyháztag lelkes harcolója és hős katonája is, hogy ez a gyülekezet ebben a püspöki városban el ne bukjon, szégyent ne valljon, hanem hogy győzedelmeskedjék és majdan a késő unokák is áldhassák a mostan élőket. Zárja mindenki szívébe ennek a gyülekezetnek ügyét, áldozzon anyagilag, dolgozzon és segítsen ki, ki ahogy tud!”

A gyülekezet a megnövekedett gondnoki feladatok miatt másodgondnoki tisztséget szervezett. Erre a szolgálatra Polster Alfrédot választották. A gyülekezet lelki életében nem volt fennakadás. A nőegylet folyamatosan átvette a műsoros estek szervezésével kapcsolatos tennivalókat. Sőt, sikeres karácsonyi vásárt is rendeztek. Szuchovszky Zsigmond tanító felesége az iskolás gyermekek részére kézimunka szakkört tartott. Ebből fejlődött ki az iskolai kézimunka bemutató és vásár, amelynek bevételéből a tanulók kirándulni mehettek. A gyülekezetünkben is megalakult nőegylet – Sommer Gyuláné és Szuchovszky Zsigmondné vezetésével – tovább éltette ezt a hasznos kezdeményezést. Az Ifjúsági Egyesület – Evangélikus Leánykörként működött. Szervezésükben bibliaórákat és műsoros esteket tartottak. 1930-ban megemlékeztek az Ágostai Hitvallás 400 éves évfordulójáról.

Az alsógödi fiókgyülekezet a 1930-ban felépítette templomát. Az építkezés költségét folyamatosan törlesztették. A sződligeti és felsőgödi szórványok fiókegyházzá nyilvánításukat kezdeményezték. A váci gyülekezetnek 240.000 Pengő adóssága volt. Szóba került a hitel 100 évre történő átütemezésének lehetősége is. Kéréssel fordultak az egyháztagokhoz, hogy amennyiben végrendelkezésre kerül sor, az örökösök sorában gondoljanak a váci gyülekezet nehéz helyzetére is.

1930. augusztusától Sommer (Később: Szomjas) Károly segédlelkész édesapja segítsége lett. A feladata a hitoktatás és az ifjúsági munka volt.

 

1931-ben Mezőssy Árpád tanító és Göllner Mihály pénztáros evangélikus cserkészcsapat alapítását kezdeményezte. Így akarták az ifjúsági munkát és a keresztyén nevelést intézményes formába szervezni. A cserkészcsapat szervezését Sommer Gyula lelkész, Oelsner János, dr.Göllner Barna és Polster Alfréd vállalták. Pünkösd vasárnapján, ünnepélyes alkalmon újoncokat avattak. A cserkészcsapat neve: „823. számú Radvánszky Antal cserkészcsapat” parancsnok: Göllner Mihály lett. Schneiker Endre gondnok kezdeményezésére gyülekezeti énekkar szerveződött.

Hitzigráth Lajos másodfelügyelő közbenjárására az Ulrich B.J.Bp. cégnél levő 400 Pengős, és a váci Horganyhengerműnél levő 529 Pengő 69 filléres tartozás elengedésre került. 1932-ben egyházmegyei kezdeményezésre a Duna jobb partján két missziói gyülekezet kialakítása kezdődött el. A váci evangélikus gyülekezet a szentendrei körzet területének rendezésében érintett volt. Ugyanis Visegrádot elcsatolták. 1932. júniusában Sommer Károly hitoktatólelkész elhagyta a gyülekezetet és helyére Bándi István lelkészjelölt érkezett. Sommer Károly Németországban járt tanulmányúton. Hazaérkezve Balassagyarmaton folytatta lelkészi szolgálatát.

Mezősi Árpád tanító a város elismert pedagógusa lett. Jó hírének köszönhetően az iskola létszáma megnövekedett. 1932-ben 72 rendes és 13 ismétlős tanuló volt. A hitoktatás szervezetten folyt. Az evangélikus iskolában a tanító, a váci iskolákban és a fiókegyházakban a segédlelkész, a sződligeti fiókgyülekezetben Sommer Etelka tanítónő végezte a munkát. A lelkész a konfirmandusokkal foglalkozott. A nőegylet műsoros estéket, kézimunka kiállítást és karácsonyi vásárt rendezett. Nagycsütörtökön az egylet tagjai együtt úrvacsoráztak. Rendszeres bibliaköri alkalmakat tartottak. Karácsonykor és Húsvétkor a szegényeknek adományokat juttattak el. A konfirmandusoknak énekeskönyveket vásároltak. A nőegylet vállalta magára a gyülekezet 2.400 Pengős járdakölcsönének törlesztő részleteit is. Az iskola és parókia épületeinek elkészülte után a köves út és a házfal között járdát építettek, és az egyesület ennek költségét vállalta fel. Az ifjúsági egyesület minden vasárnap találkozott. Szeretetvendégségeken szolgáltak. Megemlékeztek március 15-ről, október 6-ról, a Reformáció emlékünnepéről, Luther születésnapjáról, Gusztáv Adolfról, Arany Jánosról, a trianoni gyásznapról.

Schworz Pál tb.gondnok utódjaként Polster Alfréd gondnok fáradhatatlan lelkesedéssel és energiával végezte szolgálatát. Rendkívül sok munkája volt az éppen lakható, de mégsem kész új épületekkel és a bérházzá átalakított, de folyamatos tatarozást igénylő Duna parti ingatlannal.továbbítandó adomány szerénykedik.

Sződliget: A gyülekezet 1927-ben alakult. Öt év alatt látványosan gyarapodott. A gyülekezet anyagi bevételeinek elősegítésére hangversenyt rendeztek, amelynek igen szép bevétele volt. A gyülekezet tagjai adományokból alakították ki az oltárt. Havonta két istentiszteletet tartanak és rendszeres a hitoktatás. 1933-ban a templomalapban 2.500 Pengő volt félretéve.

Felsőgöd: A gyülekezet felügyelője és fenntartó motorja: Kenedi Sándor, „aki nagy szívósággal töri itt az ugart, felkeresi és összegyűjtögeti a híveket.” A településen a központi statisztikai adatok szerint 137 evangélikus él. Ebből megvan 35 férfi, 70 nő és 26 gyermek. Havonta két alkalommal tartanak istentiszteletet. A gyermekek rendszeres hitoktatásban részesülnek. Karácsonykor 7 család és 14 gyermek részesült segélyben. Az istentiszteleteket az állami iskola tantermében tartják, ahol oltárt alakítottak ki. 1933.ban Dr.Szécsi Kálmán 152 négyszögölnyi területet adományozott a majdani templom helyéül.

Alsógöd: A legrégebben alakult fiókegyház. Felügyelő: Horch Ernő, Gondnok: Barcs Sámuel 1932-ig. 1933-ban Chován Kálmán. Elköltözése után: Dedinszky László Jegyző: Vaskó Béla A gyülekezet hatalmas áldozatot hozott és igen szépen végezte szolgálatát. 9.200 Pengőért épített templomuk költségét néhány év alatt szépen és pontosan letörlesztették. Oltárképet, oltári felszerelést, harmóniumot, új énekeskönyveket, padokat, csillárt és kályhát szereztek be. A legújabb tervük a szószék elkészítése volt. Az adakozókedvet kiegészítették a jól szervezett jótékony célú esték bevételei. A fiókegyházban protestáns nőszövetség is működött. Az istentiszteleteket és a hitoktatást a többi fiókegyházhoz hasonlóan tartották.

Szórványok: Nógrádverőcze, Nagymaros, Visegrád településeken csekély számú evangélikus élt. A szórványmunka folyamatos volt, de nagyon sok nehézséggel kellett szembenézni.

Váci Fegyintézet: Az evangélikus elítéltek rendszeres istentiszteleti alkalmakon vehettek részt. Hetente hitoktatásban és lelkigondozásban részesültek. Karácsonykor szeretetcsomagokat kaptak.

1933. februárjában az egyházmegyei területrendezés kezdeményezésére a gyülekezet közgyűlése elbocsátotta a Tahitótfalu, Kisoroszi, Dunabogdány, Visegrád szórványait. 1933. november 12-én ünnepi díszközgyűlésen emlékeztek meg Luther Márton születésének 450. évfordulójáról.  1933. december 10-én ünnepi díszközgyűlést tartottak abból az alkalomból, hogy Hitzigráth Lajos másodfelügyelő 25 éve hűségesen szolgál. Hatalmas erkölcsi és anyagi támogatást nyújtott a gyülekezetnek. Nevével akkor találkozunk először, amikor a gyülekezet megkapta a lebontásra ítélt deszka gyárkerítést és a temető bekerítésére használhatta fel. Ettől kezdve Hitzigráth Lajos gyárigazgató évi támogatásban részesítette a gyülekezetet. A gyülekezet adósságának törlesztésében is rendkívüli segítséget nyújtott. Ezért az áldozatos szolgálatáért a gyülekezet megfestette portréját. A festménnyel köszöntötték a meghatott másodfelügyelőt. A díszközgyűlésen részt vettek és köszöntést mondtak az evangélikus egyesületek, a református testvéregyház képviselője, a katonai és városi testületek küldöttei. Az egyházmegye elnöksége és a vármegyei főispán levélben köszöntötték Hitzigráth Lajos másodfelügyelőt.

1933-ban felszámolásra került a 9 évvel korábban indult drótkötélpálya szerződés, amely a lelkész és a tanító földje feletti szállítást engedélyezte és a terület egy részét felvonulási épület, illetve szolgálati lakás céljára bérbe adta. A felépült házat és a bérelt területet némi kártalanítási összeg kifizetésének fejében a gyülekezet átvehette. Ebben az évben került elő az a javaslat, amely az egyházi földek kiparcellázását vette tervbe. A gödöllői Jamboree alkalmával a nőegylet és a cserkészcsapat a városon átvonuló külföldi cserkészel elszállásolásában vállalt szolgálatot.

1933-ban új istentiszteleti rendet vezettek be. A vasárnapi istentiszteleteken kívül reggeli könyörgéseket is tartottak. Megtartották a trianoni gyásznapot és megünnepelték Horthy Miklós kormányzó születés-, és névnapját.

1934. nyarán a legnagyobb hitelező megelégelte a hiábavaló várakozást. A gyülekezet a törlesztő részletekkel folyamatos hátralékban volt. Az adósság 27.832 Pengő 60 fillér volt. A hitelező bejelentette, hogy végrehajtási eljárás megindítását fogja kezdeményezni. Ez az eljárás a felépült iskola vagy parókia épületének elvesztését eredményezte volna. Az egyházközség vezetői mindent megtettek, hogy ezt a legrosszabb határozatot elkerüljék. A központi egyház további támogatására nem számíthattak, mivel eddig is csak a folyamatosan folyósított segélyekkel sikerült a hitelezők türelmét fenntartani. A rádi filiára nem számíthattak, mivel az iskola építésére 3-4 hónapi visszafizetési ígérettel 1927-ben felvett 3.400 Pengős hitelt jelentős részével is tartozott.

Ebben a nehéz helyzetben az értéket jelentő egyházközségi tulajdont értékesíteni kellett. Elsőként a Duna parti bérház került képbe. Aztán a lelkész és a tanító javadalmi földje, amelyet a kedvező fekvése miatt parcellázni lehetett. Közvetlenül a vasúton túli területről van szó. Ha pedig az ezekből származó jövedelem még mindig nem elég, végső esetben a templom körül kertet szándékoztak értékesíteni. A gyülekezet engedélyt adott arra, hogy a Duna parti ház értékesítését előkészítsék, és a javadalmi földekből 15 holdat parcellázzanak. Amennyiben a hitelt nem fedezi, akkor a templomkertet is értékesíteni kell. A hitelező „K.O.F” – Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete – 2 hónapos türelmi időt adott. Azonban ez a határidő, az értékesítések és parcellázások lebonyolítására kevés volt. Ezért újabb és újabb tárgyalásokon kellett haladékot kérni. Úgy látszik, hogy a Duna parti bérház után, mivel lakott volt, nem nagyon érdeklődtek. Ezért a parcellázást kellett felgyorsítani. A telkek értékesítése után leghamarabb 1935-ben lehetett várni a bevételeket. Újabb tárgyalások következtek, amelyeken megpróbálták elérni, hogy a hitelező fogadja el, amire a gyülekezet képes. A templom körül kert értékesítését is elhatározták. A lelkész és a tanító javadalmi földjének parcellázásával kialakítandó majdani lakóterületet a lelkész javaslatára – Hitzigráth Lajos másodfelügyelő tiszteletére – „LAJOSTELEPNEK” nevezték el. Ez a döntés várostörténeti esemény is volt. Hiszen 1934. november 25-e óta Vácnak ezt a vasúton túli részét Lajostelepnek nevezzük. Így szerepel a várostérképeken is.

Az 1934-es év gyülekezetünk életének nagyon nehéz időszaka volt. Erről Sommer Gyula 1935. elején készített lelkészi jelentésében így emlékezik meg:

„Csodálatosak az Istennek útjai és végekre mehetetlenek az ő tanácsai. – amikor immár 6. éve, hogy itt ebben a szép épületben tarthatjuk gyűlésünket nem szabad elfelejtenünk, hogy milyen út van mögöttünk.              A legmostohább időben építkeztünk. Vesztett háború után következett gazdasági válságban végződött be építkezésünk, amit az akkori szokatlanul kemény tél annyira késleltetett, hogy mire elkészültek az épületeink, beállt az üzleti pangás, üresen álltak az üzlethelyiségeink. Valóban csoda, hogy még élünk, hogy még vagyunk. Hogy mennyit jártunk, kilincseltünk, könyörögtünk, arról híveinknek fogalmuk sincs. Mégis megnyíltak itt-ott a segélyforrások, és lassan kiadtuk, bár jóval lecsökkentett bérért az üzlethelyiségeinket. A Váci Takarékpénztárnál a lelkész és felügyelő személyes jótállására felvett 36.000 Pengő kölcsönt leszorítottuk 15.000 Pengőre. A dollár nem várt esése tetemesen leszorította a törlesztési kötelezettségünket, de hiába, mégis csak el kellett határoznunk az egyház – lelkészi és tanítói javadalmi földjeink felparcellázását és áruba bocsátását. Ezzel egy újabb kálváriát vettünk a nyakunkba, amíg az értékesítés megkezdődhet, de bízunk a Jóisten segítségében, hiszen az lemúlt esztendőben is 1.700 Pengő segélyt kaptunk és Dr.Korniss Gyula országgyűlési képviselőnk is 1.000 Pengős segéllyel biztat.”

1935-ben rendezték a presbiteri mandátumokat. Erre azért volt szükség, mert voltak presbiterek, akiket 3 évre választottak meg és a mandátumuk lejárt. Polster Alfréd gyülekezeti gondnok elfoglaltságára hivatkozással lemondott. Gondnok Schneiker Endre lett. Elkezdődött a parcellázott telkek értékesítése. Első nekifutásra 20 parcella kelt el. Dr.Korniss Gyula országgyűlési képviselő megtartotta ígéretét és 1.000 Pengős segélyt szerzett a gyülekezet megsegítésére. Hitzigráth Lajos németországi látogatásáról hazatérve a „Gotteskasten” egylettől 300 Márka segélyt hozott magával. Az iskola és a templom fűtésére 50 mázsa szenet adományozott.

Az év folyamán Felsőgödön Haaden Pál lett a felügyelő és nőegylet alakult. 1935-ben Rádon szomorú esemény történt. A templomdomb megcsúszott. A talajcsuszamlás következtében a mindössze 24 éve épült templom fala több helyen erősen megrepedt.

Bándi István s.lelkész távozás után Sommer Károly volt segédlelkész rövid időre visszatért a gyülekezetbe, azonban parókus lelkésszé választása miatt új szolgálati helyére került. 1935. december 12-én elfoglalta a nemespátrói gyülekezet lelkészi állását. Helyére 1936. január 1-én Szende Ernő segédlelkész érkezett.

A lelkész évi jelentésében kitért az ország lelki és erkölcsi helyzetére. Súlyosnak nevezte a szeretetlenséget, az istentagadást, a vérengzést és az erkölcstelenséget. A keresztyén felekezetek sajnos egymással rivalizálnak, és nem a közös ellenség – a bűn – ellen mutatják meg erejüket. Komoly gondot okozott a reverzális harc és az áttérítés. Jelezte, hogy ebben az evangélikus gyülekezet sokat veszít. Szerinte az evangélikusok nem tudnak olyan erőszakos eszközöket használni, mint más felekezetek. Ez nem baj, de az erőszakosságot csak úgy tudjuk visszaverni, ha még nagyobb figyelmet fordítunk az evangélikus egyház helyzetére és hosszú távú érdekére.

Az anyagi viharok csendesültek. A dollárkölcsön pengőre váltása és a parcellázás megoldást jelentett. 1937. februárjáig 30 telek kelt el. Hitzigráth Lajos felügyelő közbenjárására az utakat salakkal hintették meg. Ebben az évben elhunyt Hitzigráth Lajos másodfelügyelő, Pottornyay Gyula és Paulinyi Pál presbiterek. A gyülekezetet nagy személyi veszteség érte, hiszen olyan munkatársak távoztak, akik a nehéz helyzetben létfontosságú szolgálatot végeztek.

Hitzigráth Lajosról ezekkel a szavakkal emlékezik meg a régi jegyzőkönyv:

„A buzgó és áldozatkész felügyelő mintaképe volt. A lelkésznek szinte fanatikus segítőtársa, csodálatos optimizmusával tartotta fenn bennünk a lelket a kétségbeejtő nehéz időkben.”

Az egyházkerület püspöke 1937. szeptemberében Szende Ernő s.lelkészt Kiskunhalasra helyezte. 18 hónapot szolgált a gyülekezetben. Utódja Winkler Lajos s.lelkész lett, aki 1937. szeptember 8-án érkezett meg. 1938-ban Sommer Gyula lelkészt az egyházkerület püspöke „tb.esperesi” címmel ajándékozta meg.

A gyülekezet lelkésze rendszeresen találkozott a Vácott állomásozó kerékpáros dandárparancsnokság evangélikus katonáival és a rendőrlegénységgel, akik részére lelkigondozói és hiterősítő előadásokat tartott. A nőegylet a szokásos évi adakozásából a templom oldalfalán elhelyezett gyertyakarokat elektromos világításúra cserélték. Az asszonyok a bejárat előtti virágos padokat is gondozták. A férfiak a „Luther Szövetség” szervezésében találkoztak.  A 823. sz. Radvánszky Antal cserkészcsapat 1932-ben alakult. Első parancsnoka Göllner Mihály volt.  Halálát követően Mezősi Árpád tanító vette át a parancsnoki tisztet.

Mezősi Árpád kimagasló munkát végzett az iskolában. Szaktudásáról felettesei elismeréssel nyilatkoztak. A tanév folyamán bevezette a német nyelv oktatását. Színvonalas munkájának méltó elismerése volt, hogy mindössze 2 evangélikus tanuló járt más iskolába.

A lajostelepi parcellázás nem váltotta be a hozzá fűzött anyagi reményeket. Az eredeti tervben az is szempont volt, hogy a gyülekezet tagjai lehetőséget kapjanak váci telkek vásárlására. Tehát a parcellákat házon belül akarták értékesíteni. A gyülekezet vezetői úgy  számoltak, hogy ha az adakozókedvet nem tudják fokozni, akkor talán az előnyös vásárlási lehetőséggel sikerül megmozgatni a híveket. A gyülekezet tagjai nem éltek a felkínált lehetőséggel. A másodfelügyelő – Hitzigráth Lajos – volt az egyedüli evangélikus vásárló. Az eladott telkek annyi eredményt hoztak, hogy a legfenyegetőbb adósságtól sikerült megszabadulni. Azonban következett az újabb megpróbáltatás. A felparcellázott területen – városi előírásra – ki kellett építeni a vízvezetéket. Ez újabb 7-8 ezer Pengős kiadást jelentett.

Sződligeten a hívek száma 130-ra emelkedett. A fiókegyháznak már megvolt a templomtelke. A havi két istentiszteletet Melhuber Antal és Biroszek István egyháztagok otthonában tartották. Bácskai Jakab gondnok végezte az anyagi feladatokat. Kéhler Béla ig.tanító és zenei főiskolás fia látták el a kántori szolgálatot. Az oltár díszítését és az egyházi adó összegyűjtését Melhuber Antalné végzete.

Felsőgödön Kenedy Sándor ny.MÁV.főfelügyelő nagyon áldásos szolgálatot végzett. Összeírta és összehívta a híveket. A „legkeményebb fiókegyház” címmel illetett gyülekezet nagyon sokáig vegetált. Mindössze 7-8-an vettek részt az istentiszteleteken. Haaden Pál felügyelő, Kőszegi Lajos gondnok, Véber Gusztáv jegyző, Szokoly József presbiter szépen összetartották a gyülekezetet. A kántori szolgálatot Barta Artur látta el. A gyülekezet már rendelkezett templom építésére alkalmas telekkel.

Alsógödön felépült a kis templom. Bevezették a villanyt. Megoldották a fűtést. A gyülekezet felügyelője a néhai püspök fia Scholtz Oszkár volt. A gondnoki szolgálatot Bertalan Sándor végezte. A jegyzőkönyveket Hoffman János vezette. A kántori szolgálatot Hetényi József tanító látta el. A nőegylet ö.dr.Tóth Miklósné és Scholtz Ella vezetésével működött. Az összegyűlt adományokból 2 templompadot készíttettek. A gyülekezet lélekszáma 132 fő.

A váci gyülekezet kifizette a Váci Takarékpénztárnál nyilvántartott 36 ezer Pengős tartozását. A dollárkölcsön hátralékát, a parcellázás bevételeiből kívánta törleszteni. A gyülekezet összes tartozása 35.398 Dollár 71 cent volt. Ezt az adósságot pengőre kellett konvertálni. (1.000 Dollár = 3.000 Pengő)1938. áprilisában a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete a dollártartozást 106.196 Pengő 16 fillérre váltotta be. Az adósság törlesztésének átütemezésére is hajlandó volt. A gyülekezet 30 évi futamidőre, évi 7.420 Pengő törlesztő részlettel rendezhette az adósságát. Ezzel a megállapodással sikerült megmenteni az egyházi épületeket. 1938-ban megünnepelték a templom felszentelésének 70. és az anyakönyvek megnyitásának 90. évfordulóját.

A gyülekezet lelki életét nagyon megnehezítette a „reverzális probléma”.

„Újabban ismét megnehezült egyházunk helyzete ebben a római katolikus tengerben, mert azzal az eszközökkel nem válogató ostrommal, amely gyülekezetünk fájáról a reverzálisok erőszakos kicsikarása által már a virágbimbókat is letöri, szinte emberfeletti erő megfeszítésére van szükség és arra, hogy a hívek egymást figyeljék, ellenőrizzék és biztassák, hogy ha más megvédi a maga egyházának érdekét, a mieink se legyenek közönyösek, hanem szeressék és védjék meg hitvallásaikat.

A római egyház a XXXIV. Eucharisztikus kongresszusnak hazánkban való megrendezésével kivonult az utcára, hogy megmutassa a maga fényét és hatalmát. Ide – Vácra – is elhozta első királyunk bebalzsamozott jobb kezét, de hála Istennek híveinket a káprázatosság el nem kábította. Az eucharisztikus kongresszus idejében sorozatos felvilágosító előadásokat tartottunk. Az István király emlékére rendezett ünnepségekbe bekapcsolódtunk. Hálaadó istentiszteletet tartottunk a Felvidék egy részének visszacsatolásakor. Köszöntöttük a református testvéregyház új vezérét Papp Béla református lelkészt beiktatása alkalmából. A sződligetiek kérésére a lelkész részt vett az országzászló felavatásán.”

A fiókegyházak közül Sződliget helyzete volt a legproblémásabb. Az egyházi adót a hívek 42 %-a fizette. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy egy induló, szerveződő gyülekezetről van szó. Az evangélikusokat összeírták. Kehler Béla ig.tanító és Bácskay Jakab gondnok nagy lelkesedéssel gyűjtötték és hívogatták a híveket. A községtől templomépítésre kapott telket igen előnyös áron értékesítették, és a vasút mellett, a korábbinál sokkal előnyösebb helyen vásároltak területet. Adakozást hirdettek, és a befolyt összegből – 350 Pengő – egy haranglábat és egy 80 kg-os harangot készíttettek. 1938. őszén felavatták és ettől kezdve a déli harangszó is jelzést adott az evangélikus gyülekezetről.

Felsőgödön Vezér János nyugdíjas tisztviselő szinte minden szabadidejét a fiókegyház építésére fordította. Begyűjtötte az egyházi adót és szervezte a templom építésének előkészületeit. A fizetők aránya 75 %. A felsőgödi ev. nőegylet Sommer Gyuláné nagytiszteletű asszony vezetésével működött.

Alsógödön szépen kiépült a gyülekezet. A templomot teljesen felszerelték és berendezték. Bertalan Sándor gondnok, postatisztviselő szépen összefogta a gyülekezetet. Fáradozásának méltó elismerése, hogy a gyülekezetben 122 egyháztagot tartottak nyilván. A 90 egyházi adót fizetőből, mindössze 2 nem fizető volt.

A fiókegyházakban minden második vasárnap volt istentisztelet és a gyermekek részére hetente 2 órás hitoktatást tartottak.

1939. június 29-én volt 10 éve, hogy a Duna parti házból átköltöztek az új iskola, és parókiaépítés alatt álló, de lakhatóvá tett épületeibe. Megemlékeztek az eltelt évtized hatalmas anyagi küzdelméről. Schneiker Endre gondnok egy családi reverzális ügy miatt – arra hivatkozva, hogy „a másik oldal kérlelhetetlen ostromával szemben nem tudta megvédeni szeretett egyházának érdekeit” – lelkiismereti okokra hivatkozással felajánlotta lemondását, amelyet a gyülekezet közgyűlése nem fogadott el. 1939-ben a középvárosi temetőben egy új halottas ház építési tervén kezdtek el dolgozni. A korábban kriptából kialakított ravatalozó annyira kicsi volt, hogy a koporsó is alig fért el benne. Május 24-én egyházmegyei presbiteri konferenciát rendeztek gyülekezetünkben. Az egyházmegye elhatározta, hogy az anyagilag erősebb gyülekezetek segítséget nyújtanak a gyengébb egyházközségeknek. 1939. július 1-én Sikter László vette át a segédlelkészi szolgálatot. 1939. augusztusában került elő első ízben az a területrendezési javaslat, hogy egy csere folytán, a Váci Evangélikus Gyülekezet átkerül a Felső-Pestmegyei Egyházmegyéhez. A Budapesti Egyházmegye elbocsátja a váci gyülekezetet, és cserébe az újpesti gyülekezetet fogadja. Ezt a javaslatot a gyülekezetünk közgyűlése – a közlekedési útvonalakra hivatkozással – elvetette.

A gyülekezet anyagi helyzetét nagyon megnehezítette az egyházi adó befizetésében tapasztalt fegyelmezetlenség és közömbösség, valamint a Lajos-telepi telkek értékesítési nehézségei. A váci egyházközség csak segélyek igénybevételével tudta kifizetni a kölcsönök után fizetendő éves törlesztő részletet. Ráadásul a telkekhez ki kellett építeni a vízvezetékrendszert. A gyülekezet 6.500 Pengőt fizetett ki. Az egyházi adó begyűjtéséhez a közigazgatási hatóság segítségét kellett igénybe venni. Sajnos nem tudták elkerülni ezt a korántsem biblikus lépést. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a gyülekezet élet-halál harcot vívott.

Sződligeten sikeres „fagylalt délutánt” rendeztek. Több helyen házi istentiszteletet tartottak. A gyülekezetecske templomépítési számláján több, mint 5.000 Pengő gyűlt össze. Felsőgödön harmóniumot vásároltak. A kántorizálást Bartha Richárd végezte. A templomépítési számlán majdnem 3.000 Pengő volt.

A 40-es évek

1940-ben a háborús helyzet rányomta bélyegét a gyülekezetünk életére. A lelkész 2Kor 6,1 alapján – „Krisztussal együtt munkálkodva intünk is titeket: úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét.” A gyülekezet imádságos együttérzéssel gondolt a hősies harcot vívó finn nemzetre. A gyülekezet lelkésze példaként állította a finn népet, mint „akik az evangélium emlőjén nőttek fel, nem engedik az evangélium világosságát utódaikban elveszni.”

Az egyházkerület püspöke 1940. január 1-én Sikter László s.lelkészt Csepelre rendelte, és onnan Szakács Lászlót küldte ki Vácra hitoktató-segédlelkésznek. 1940. februárjában egy újabb területrendezési ügyben kellett eljárni. Kosd és Cselőte települések evangélikusait Váchoz csatolták. Korábban az ősagárdi gyülekezet szórványai voltak. A gyülekezeti nőegylet és Luther Szövetség váci férficsoportja nagyszabású estét rendezett, amelyen megjelent Dr.Raffay Sándor az egyházkerület püspöke is, aki a nőegyletet fennállása 10. évfordulója alkalmából köszöntötte. A háború miatti költözések a cserkészcsapat munkáját is megnehezítették. Mezősi Árpád cserkészparancsnoknak nagy feladatot jelentett az eltávozott cserkészek pótlása. A parancsnok elvégezte az országos csapattiszti tanfolyamot. 4 cserkész a segédtiszti tanfolyamon vett részt. A városi és környékbeli akadályversenyeken és ünnepségeken is eredményesen tevékenykedtek. Az ifjúság gyűjtést rendezett a finn testvérek megsegítésére.

A gyülekezet értékesítésre ajánlotta fel a Vác-Gödöllő vasút melletti 600 négyszögöles szántóföldjét. A bevételt a kölcsön törlesztésére szánták. A Lajos-telepi parcellákkal kapcsolatban a vármegyei hatóság újabb utak kiépítését, az elektromos és vízhálózat további jelentős bővítését írta elő. A gyülekezet elesett az 1.000 Pengős államsegélytől. Az egyházi segélycsatornák is bedugultak. A gyülekezet csak az egyháztagoktól származó anyagi segítségre támaszkodhatott. Ezért „fillérekig menő takarékosságot” határoztak el.

A fiókegyházak gondozása az akadozó vasúti közlekedés miatt nagyon körülményessé vált. A lelkész és a segédlelkész – szekéren, autón, kerékpáron, esőben, sárban, hidegben gyalogolva – hűségesen végezték a szolgálatokat.

Részlet Sommer Gyula esperes 1940-es lelkészi jelentéséből (Elhangzott 1941. március 20-án)

„Több, mint 2 évtizeden át, szívhattuk a békének a levegőjét. Visszatértek elszakított országrészeink és visszatérőben volt a nyugalmas jólét, és íme újból lángokban áll a világ. Milliós hadseregek állnak egymással szemben – elvonatva a békés termelőmunkától. A tengerek is halotti mezőkké válnak.  Naponként megszámlálhatatlan emberi élet dől korai sírjába. Fel sem becsülhető értékek pusztulnak el a tengeren és szárazföldön egyaránt. Szülők, özvegyekké vált hitvesek, árvákká lett gyermekek gyászolják a hősi halottakat. Őszinte részvéttel, és imádkozó lélekkel gondolunk északi hittestvéreinkre – Hollandia, Dánia, Finnország és Svédország népeire – akiket a háború tüze elsőként pörkölt meg. Megriadt népek, nemzetek nem tudják lesz-e holnapjuk, holnaputánjuk, lesz-e még számukra történelmi lét, szabadság, nemzeti méltóság és jövendő élet? Amíg más országokban földalatti óvóhelyekre menekül a mindennapi élet és kultúra, addig mi még a mai napig úgy élhetünk, mintha a béke éveiben lennénk. Legyen hála érte a kegyelem Istenének! Ebben a keretben folyt le az 1940. évi egyházi életünk. 12. éve lesz a nyáron, hogy a még 1848 előtt épült düledező Duna parti házból ide költöztünk ebbe a két szép „palotába” – ahogyan nevezni szokták és sokszor irigykedve is mondják, hogy „lám ez a maroknyi kis egyház, mit tudott produkálni!” Pedig ha tudnák, hogy sokszor szinte „vért izzadtunk” amikor vesztett háború után, kifosztott és megcsonkított hazánkban nálunk is kitört az egész világra kiterjedt gazdasági krízis és 230.000 Pengős adósság terhe nehezedett rá az éppen akkor elkészült házainkra. A Jó Isten különös kegyelme, hogy az akkor közel 100 esztendős gyülekezetünk nem omlott össze, és nem oszlott fel! Most sem hajthatjuk azonban a tétlenség párnájára fejünket! Ha azonban ez a mostani háború nem hoz súlyosabb veszteséget hazánkra és egyházunkra, akkor ez a gyülekezet az ország egyik legjobb anyagi helyzetbe került egyházközsége lehet…”

A gyülekezetben folyó hitéletet diakónusok és diakonisszák is segítették. 1940. októberében Szakács László segédlelkész – maga után jó emlékeket hagyva –  Komáromba távozott. Helyére Koppány János s.lelkész érkezett, őt követte Boros Károly s.lelkész.

1941-ben Végvári Ferenc építőmester új halottas házat épített a középvárosi evangélikus temetőben. A gyülekezet lelkésze a Halottak napi istentiszteleten szentelte fel. A város temetkezési vállalkozói – Scheffer Ferenc és Neisz Ferenc – ajtót és ablakot adományoztak.

Az iskola működésében komoly fennakadást okozott a tanító katonai szolgálata. A tanév egy hónapos késéssel kezdődött. A helyettesítést Süveges Ágnes, Nemesné Depoy Erzsébet, Kovács Paula Felicia tanítónők, Sommer Gyula lelkész és a segédlelkész látták el. 1941. március 10-én Boros Károly segédlelkésznek is be kellett vonulnia katonai szolgálatra. A kántori helyettesítést Aranyi János, Bartalos Sándor, Pohl Nándor egyháztagok végezték. A cserkészcsapat működése a parancsnok – Mezősi Árpád kántortanító – katonai szolgálata miatt szünetelt.

A nőegylet Sommer Gyuláné vezetésével tevékenykedett. Feladatuk volt a szegényekről gondoskodás, a segédlelkész járandóságának kiegészítése, gyülekezeti rendezvények szervezése, a város kulturális és társadalmi életébe történő bekapcsolódás és aktív részvétel.

A rádiak a súlyos anyagi gondjaikkal küszködtek. A gödi és sződligeti fiókegyházak szépen működtek. Sződligeten megkezdték a templom építésének előkészületeit. A váci gyülekezet nagyon nehezen tudta az adósság törlesztő részleteit kiegyenlíteni. Átmenetileg fel kellett függeszteni a „Lajos-telepi” telkek értékesítését. A ravatalozó építése és a parcellák előtti utak karbantartása komoly kiadással járt. Ezért szóba került a parókia néhány emeleti szobájának üzlethelyiség céljából történő bérbeadása, vagy pedig a Duna-parti ház értékesítése. A gyülekezet kiadását növelő feladatként jelentkezett a „Lajos-telepi” iparvágány megszüntetése. Végül erre a munkára nem a gyülekezetet kötelezték, hanem az illetékesek egy zsidó munkásszázaddal bontatták el. Így a gyülekezet mentesült mintegy 750 pengős kiadástól.

1942-ben négy hónapi szolgálat után Brenner (Bence) Imre s.lelkész a gyülekezet sajnálatára elhagyta a gyülekezetet. A püspök Csepelre rendelte és Vácra Matúz László s.lelkészt küldte ki.

Az 1942. évi lelkészi jelentés

“Ez a mostani háborús világ olyan, mint egy háborgó tenger. Ennek hullámverései korbácsolják mostanában a lelkünket. Hitetlenség és keresztyénség egymással való küzdelmes harcának szokták nevezni ezt a mostani világháborút. Hálát kell adnunk a jó Istennek, hogy ez a világégés eddig még nem jutott el megnagyobbodott hazánk határaihoz – és még most is tőlünk távol eső országokban festi vörösre az eget – de tudjuk, hogy ennek a gigászi küzdelemnek a kimenetelétől függ a mi hazánk sorsa: fennmaradásunk vagy elbukásunk. Ezer és ezer családba bevonult a gond és küszködés a megélhetésért, ezer és ezer szülő és hitves aggódik fiáért, illetve kenyérkeresőjéért. Ilyen keretben telt, múlt a mi egyházi életünk is az. A templom látogatás, jótékonykodás tekintetében most sincs panaszos okunk, hiszen a múlt évben felépült ravatalozó házunk építési költségeiből felmaradt adósságunk törlesztésére még most is folynak be adományok. Vallásos, egyházi estéinkre, pedig szívesen jönnek a hívek, még más vallásúak is, de a lelkészi irodába is sokakat visz az övéikért való aggódás, a róluk való hírszerzés vágya vagy az elhelyezkedés gondja. A gondokból kijutott az egyházközségünknek is. A Lajos-telepen múlt évben megindított útszegélyezés költsége, a Duna-parti bérházban keletkezett csőrepedés. Ellenben örvendetes, hogy a várostól a halottas ház költségeire 1000 pengőt kaptunk. Az üzlethelyiségeink egyszerre olyan kapósak lettek, hogy nem tudunk a sok jelentkező kívánságának eleget tenni. Több izraelita bérlőnk van – a városi hatóságoktól felhívás érkezett, hogy ezeknek mondjunk fel. A katonáskodó segédlelkészünk helyett Brenner Imre érkezett, akivel a gyülekezeti és iskolai munkában tevékenykedtünk. Sajnos azonban ezt a derék ifjút nagybátyja Várady Lajos csepeli lelkész hívta magához, ahol még nagyobb szükség volt a segítségre. 1942. június 1-én  elhagyta a gyülekezetünket. Eddigre azonban visszaérkezett a tanító úr. Rádon a közigazgatási hatóság a régi tanítói lakást lakhatatlannak minősítette, ezért hozzá kellett kezdeni egy új lakás építésének előkészítéséhez.”

1943-ban a gyülekezet közgyűlése előtt néhány presbiter Sommer Gyula lelkész áldozatos munkálkodásáért egy Lajos-telepi telek ajándékozását kezdeményezte. A lelkész köszönettel visszautasította a nagylelkű javaslatot. A jegyzőkönyv szerint Sommer Gyula korábban vásárlóként jelentkezett egy telekre, ami alapján az ajándékozás ötlete származott. A lelkész arra kérte a közgyűlést, hogy a volt „Drótkötél-pálya lerakó területén levő” telket adják el neki, amiért négyszögölenként 69.50 pengőt fizetne.

1944. februárjáig 66 telket értékesítettek a parcellázott lelkészi és tanítói földekből. A díjleveleket módosították. A lelkész és a tanító jövedelme holdanként 4 mázsa búza árával lett kiegészítve. Ezen felül a tanító karácsonyi segélyben részesült. A lelkésznek, pedig felemelték az irodai, a fűtési és világítási, valamint az utazási átalányt. Ezen felül a lelkészi készpénz járandóságot a köztiszviselői bérek emelkedése arányában kellett módosítani.

A város elrendelte a templom légoltalmi felszerelését. A háborús helyzetre tekintettel víztartó edényeket és lapátokat kellett beszerezni és elhelyezni. Az 1944. április 2-re meghirdetett gyülekezeti közgyűlést a város feletti katonai berepülések miatt nem lehetett megtartani.

Az április 16-án megtartott közgyűlésen hangzott el a lelkész beszámolója.

          „Egyre sűrűsödnek a felhők fejünk felett és egyre gyakrabban röpülnek el felettünk ellenséges léghajók – ennyiből a mai nap sem megnyugtatóbb ahhoz, hogy zárszámadást tartsunk. Ámde nem is a mi munkálkodásunkról lehet itt szó – mert igaza van Pál apostolnak, aki azt mondja: „Isten az, aki munkálja bennünk mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.” (Fil 2,13) Mi tehát csak eszközök vagyunk. Tehát az Ő kezében vagyunk és mindaz, ami itt történik, az Ő terveit és céljait szolgálja. Kétségtelen, hogy a mostani világégés nincs ok és cél nélkül, és minden jel arra vall, hogy óriási változások küszöbén állunk, amely ki fog terjedni nemcsak egyes reformokra, nem is csak egyes nemzetek állami, szociális és gazdasági életére, hanem az egyházakra is – arra a zárt körre, amelyen belül a hit eszméi őriztetnek és ápoltatnak. Ezért szükséges, hogy most az ú.n. világi elem is fokozottabban érdeklődjék az egyház dolgai iránt és nemcsak saját gyülekezetünk, hanem az egész magyarhoni evangélikus egyház dolgai iránt. Szükségünk van olyan világi apostolokra, akikre ráillik az igének folytatása: hogy feddhetetlenek és tiszták legyenek.”

Vácott az egyre gyakoribb berepülések és légiriadók következtében többször is későbbre kellett halasztani az istentiszteletek kezdetét. De egyetlen alkalom sem maradt el! A rádi filia elárvereztette a régi tanítói lakást. A befolyt 4800 pengőért azonnal építőanyagot vásároltak. A váci iskolába új padokat vásároltak. A régi bútorokat a rádi iskola kapta meg. Sződligeten elkezdődött a templom építése. Kehler Béla, Holéczy László, Skultéty Elemér, Schneider Jakab egyháztagok szépen összefogták a munkát és lelkesítették a gyülekezetet. 1944. február 28-án ünnepélyes istentiszteleten helyezték el a templom alapkövét. A Felsőgödi fiókgyülekezet anyagilag és a hívek számában is gyengélkedett. Az Alsógödi fiókgyülekezet nagyon szépen fejlődött. Horch Ernőné nőszövetségi elnök igen értékes szolgálatot végzett. A szórványok helyzetéről a lelkészi jelentés szellemesen így emlékezik meg: „Szórványainkra is jutott egy kis evangéliomi napsugár: Nagymaroson és Nógrádverőcén kívül még Cselőte-pusztára is.”

1945. március végén elkezdődött az orosz katonák elvonulása. Az istentiszteletekre nagyon kevesen jártak, mivel a templomok elől gyakran munkaszolgálatra vitték az embereket. A templom üvegezése az üveg kiutalás miatt késett. Az iskola rendbetétele is elkezdődött. Nagypéntekre végre megtelt a templom! A lelkész gyalog ment ki Sződligetre, ahol tele volt a tanterem. Április 1-én Húsvét vasárnap gyönyörű tavaszi időben megtelt a templom. Másnap a váci istentiszteleten Hörömpő Gergely református lelkész prédikált és úrvacsorát is osztott. Sommer Gyula lelkész Rádon szolgált. A rádiak kocsit küldtek érte. Rádon is tele volt a templom. A filiában is elkezdődött az iskolai oktatás. A tanítással Kanyicska Józsefet bízták meg. Április 3-án újra használni lehetett a váci iskola tantermét. Az orosz csapatok már Bécs előtt voltak. Április 30-án Boór László rádi tanító sok-sok viszontagság után visszatért a katonaságból.

1945. május 9-én éjfél 1 órakor megkötötték a feltétel nélküli fegyverszünetet. Véget ért a háború. A városban levő orosz katonák a hír hallatán lövöldözni kezdtek. A lakosság rémülten figyelte a fejleményeket – egy alsóvárosi ember az izgalomba bele is halt – aztán kiderült, hogy csak a győzelmet ünnepelték.

Sommer Gyula május 15-én gyalogosan útra kelt, hogy bejárva meglátogassa a fiókegyházakat és felmérje a front utáni helyzetet. Az Alsőgödi templom rommá lett lőve. Eltűnt az oltárkép, a harmónium, a dobogó. Az ablakok betörve és mindent romos törmelék borított. Dedinszky László bombatámadás áldozata lett. A lelkészt megdöbbentette a látvány és a sok-sok szomorú hír, de a hívek lelkesedését tapasztalva elmondta tervét, hogy Pünkösd ünnepével újra indulnak az istentiszteletek. A templom rendbetételéig az elemi iskolában tartották az istentiszteleteket. Felsőgödön és Sződligeten is meghirdették a pünkösd ünnepi délutáni istentiszteletet.

A váci gyülekezet lelkészi kisegítője átmenetileg Bándi István lett, aki Csengődről érkezett alkalmanként Vácra.

Az iskolában egymást váltották a tanítók. Békési Márta tanítőnő bejelentette, hogy felszólítást kapott, hogy korábbi álláshelyén Simontornyán folytassa munkáját. Az új tanerő Botta László tanító lett volna, ha nem vonakodik elfoglalni az állást. Mivel az iskolai munkát nem vette fel, átmenetileg Sommer Gyula lelkész tanította az iskolás gyerekeket. A közművelődési bizottság néhány napon belül kiküldte Koppány Károlynét és Kovács Istvánt. Az előbbi az alsós gyerekekkel, az utóbbi, pedig a felsősökkel foglalkozott.

Az egyházi élet minden gyülekezet részben újra indult. 1945. szeptemberében tartották az előző év zárszámadó közgyűlését.

A lelkész beszámolójában megemlékezett az elmúlt 1 év súlyos megpróbáltatásairól.

          “Sajnos az a szép egyházi élet, amely gyülekezetünkben, az utóbbi években kifejlődött városunk múlt év december 8-án bekövetkezett elestével megszűnt. Addig, anyagi gondjainktól eltekintve megvolt mindenünk, aminek egyházát szerető jó evangélikus ember örülhet. Volt meghitt, kedves templomunk, abban rendesen megtartott istentiszteleti rendünk, vallásos életünk, dicsekedhetünk szép énekeinkkel, modern iskolánkkal, amibe szívesen járatták más vallásúak is gyermekeiket, örülhettünk ifjúsági egyletünknek és cserkészcsapatunknak, büszkék lehettünk nőegyletünkre, amelynek kiváló tevékenykedését ismerte az egész város, bibliaóráink, áhítataink, keresték a vallásosság mélyítésének lehetőségeit. De a tragikus nap óta csak kesereghetünk a romok felett. Hiába jött a város eleste után 8-ad napra a hatósági rendelet, hogy az istentiszteleteket meg kell tartani, de igehirdetés nélkül, ugyan ki mert akkor kimozdulni, a néptelen utcákon végigmenni, a törött ablakú templomba beülni, ahonnan „robotra” vitték el az embereket. Február 11-től már megengedték az igehirdetést és Nagypénteken végre már megtelt a templom, de a rendes vasárnapokon csak lassan emelkedett a látogatottság. Hiszen senki sem érezhette magát biztonságban. A lelkészi lakás egy szoba kivételével főleg az első időben tele volt katonákkal. El is veszett sok minden – többek között fontos egyházi iratok és könyvek – a szerencsés véletlennek köszönhető, hogy az anyakönyvek és a szentedények megmaradtak. Mezősi kántortanító ismét bevonult katonai szolgálatra. A templomban Bartalos Sándor végezte a kántori szolgálatot, a lelkész vidéki útjai alkalmával az igehirdetést is. Matúz László segédlelkész az ostrom előtt elhagyta a gyülekezetet és később más szolgálati helyre került. Híveink közül több család még az ostrom előtt elmenekült a városból és ezzel néhány értékes egyháztaggal szegényebbek lettünk. Vácott elhunyt Záborszky Árpád presbiter és Vadász János presbiter, Alsógödön Scholtz Oszkár felügyelő, Felsőgödön Vezér János gondnok. Raffay Sándor püspök utódjául Ordass Lajost választotta meg az egyházkerület. Az iskola borzasztó pusztuláson ment keresztül – minden ablaka betörve. Felszerelését elhurcolták, vagy megrongálták, a kályhától is megfosztották. A rádi leányegyházban is megsérült a templom, az iskola és az épülőfélben levő új tanítói lakás. A tanító lakás június 1-én tető alá került. Sződligeten az épülő templom tégláit elhurcolták, de a hívek visszahozták. Készülnek a templomépítésre. Felsőgödnek megvan a templom építésére szánt telek – 167 négyszögöl. Megvan a szétszedhető oltár és a harmónium is. Alsógödön a templom teljesen romos. Az oltárt és a padokat széthurcolták. A harmóniumot és a szentedényeket sikerült megmenteni. Az istentiszteleteket az állami iskolában tartják.

A gondnok beszámolt arról, hogy az oroszok egy éjszaka őt is kifosztották. Elvittek tőle 1070 pengőt, amiből 900 pengő az egyház pénze volt.

Az ostrom miatt Vácott a következő károk keletkeztek:

Templom: A torony mellett – a hátsó kályha felett – a bombázás következtében beszakadt a tető. Az ablakok túlnyomó része betört. Lelkészlakás: Az épület homlokzata sérült. Az ablakok jelentős része betört. Tanítói lakás: Teljesen széthordták. Az iskolából minden eszközt elvittek. A harmónium azért maradhatott meg, mert az a templomban volt. A legnagyobb pusztulás a Duna parti házat érte, ahol a vízvezeték sérült és a háztető is jelentős javításra szorul. Az egyházi épületeken az ereszcsatorna is sérült.

          A front elvonulása után gyülekezetünk legfontosabb feladata a megrongálódott egyházi épületek rendbetétele volt. A munkát akadályozta a rendkívüli mértékű pénzromlás és a pocsék közbiztonság. A rablás és a fosztogatás megkeserítette a városban élők mindennapjait. A gyülekezeti élet újra indítása érdekében Sommer Gyula lelkész tovább folytatta a hívek folyamatos látogatását. Az oroszok bevonulása utáni hónapokban, 1944. december és 1945. április között, mivel a gyülekezeti alkalmak szüneteltek, az istentiszteletek is az ismert okok miatt elnéptelenedtek – volt úgy, hogy elmaradtak – a lelkész számára egyetlen lehetőség maradt, a hívek állandó látogatása. További nehézséget jelentett, hogy a háború után újra induló gyülekezeti élet minden terhe, a szolgálatok, néha még a tanítás feladata is, a lelkészre hárult. Fel kellett venni a fiókegyházak, a szórványok, a fegyintézet gondozásának terhét. Ezek mellé jött a hitoktatás és a tanító nélküli időszakokban az iskolai tanítás feladata. Sommer Gyula lelkész sok segítséget kapott Hörömpő Pál váci református lelkipásztortól, akivel nagyon jó barátságban volt. Többször is előfordult, hogy amikor nagy ünnepek másnapján a rádi filiában kellett szolgálnia, akkor Vácott az evangélikus istentiszteleten Hörömpő Pál ref.lelkipásztor végezte a liturgiát, az igehirdetést és az úrvacsoraosztást is!

A katonai szolgálatot teljesítő tanítót, aki a gyülekezet kántora is volt, Bartalos Sándor pénztáros helyettesítette, aki az istentiszteleteken a kántori szolgálatot végezte és a lelkész fiókegyházakban végzett szolgálatai idején az igehirdetést is elvállalta. A tanító távolléte és a háború utáni helyzet következtében a cserkészcsapat és az ifjúsági élet szünetelt. A nőegylet tevékenysége is megcsappant, mindössze néhány segítségre szoruló családhoz tudtak eljutni. Az iskolában 2 tanteremben. 76 tanuló oktatása folyt. Koppány Károlyné, Nagy Lajos és Thurváry Miklós tanítók kaptak ideiglenes megbízást. 1945. november 19-én visszatért Mezősi Árpád tanító, aki a második félévtől, január 7-től átvette az iskolai tanítást.

1946. júniusában elhunyt Gosztonyi Tibor felügyelő, aki 25 éven át viselte ezt a tisztséget. Váchartyánban a családi birtokon élt. A háború és az azt követő nyugtalanság izgalmai megviselték a szívét. A gyülekezet megrendülten búcsúzott elhunyt felügyelőjétől, akit a váchartyáni családi sírba temettek el. Utódjául a választási ciklus végéig – 1947-ig – Zselló Elemér váci presbitert választották. 1946. nyarán az evangélikus elemi iskola, általános iskolává szervezése ügyében kellett lépéseket tenni. A gyermeklétszám csökkenése miatt csak úgy lehetett eleget tenni a törvény előírásainak, hogy az evangélikus gyülekezet, a református gyülekezettel közösen, a két felekezeti iskola összeolvasztásával lehet eleget tenni. Így született meg a közös döntés a “Protestáns általános iskola” létesítéséről. Az előírás szerint, az iskolát 2 tanerősre kellett fejleszteni. A gyermeklétszám viszont jelentősen lecsökkent.

Reformáció ünnepén a gyülekezet ünnepi istentiszteleten emlékezett meg Luther Márton halálának 400. évfordulójáról. Folyamatosan haladt a háború nyomainak felszámolása. A gyülekezet családjaiba lassan visszatértek a hadifogságba került édesapák, férjek és fiak. Közülük többet már elveszettnek hittek, mert hosszú hónapokon át nem érkezett hír róluk. Ugyanakkor voltak családok, ahová hiába várták haza a hozzátartozójukat, mert elesett a háborúban. Sok öröm és sok-sok fájdalmas seb jellemezte az akkori gyülekezetet. A lelkész együtt örült a hazatértek családtagjaival és igyekezett vigasztalni a veszteseket és szomorkodókat. A gyülekezeti élet fellendült. Az áldozatkészség is dicséretes volt.

Kérelmezték, hogy a háború előtt az iskola adósságára az Országos Népművelési Alapból felvett hitel hátralevő részét engedjék el. A kezdeményezést sajnos elutasították. Az iskola és a parókia alatti részen kialakított üzlethelyiségeket iránt újra nagy érdeklődés mutatkozott, azonban a városi hatóság a bérlő kijelölési jogot magához ragadta. Komoly problémát okozott az óriási infláció és az azt követő forintra átállás. Az 1946-os év első részéről nem is lehetett összesítést készíteni. A gyülekezet, ha nehézségek árán is, de átvészelte ezt a nehéz időszakot.

Az új felügyelő indítványára a templomban úgynevezett presbiteri padokat jelöltek ki. Nem a hiúságból fakadt az ötlet, hanem így szerették volna a presbiteri példaadás fontosságát hangsúlyozni. Balikó Zoltán lelkész több napos evangélizációt tartott. Szolgált a váci fegyintézetben és a rádi filiában is.

A sződligeti templom építése jól halad. A munkák a befejezéshez közeledtek és már a felszentelési ünnepséget tervezték. Alsógödön 1947. december 14-én tartották a templom újraszentelő hálaadó istentiszteletét. A szolgálatot Ordass Lajos püspök végezte. A gyülekezet példás összefogással és áldozatkészséggel építette újjá a háború során megrongálódott templomát. A nagymarosi szórvány lélekszáma jelentősen megemelkedett, mivel több, Szlovákiából kitelepített család került a településre. A szórványok lélekszáma 8-10 evangélikust jelentett. Nagymaroson 40-re emelkedett. A gyermekek számára a hitoktatás is beindult.

A gyülekezetben komoly problémát okozott a fiókgyülekezetek és a kiterjedt szórvány gondozása. Az anyagyülekezet tagjai szóvá tették, hogy amikor a lelkész más gyülekezetrészekben szolgál, akkor magukra maradnak. Nem elégedtek meg a kántortanító szolgálatával, aki hiába készült fel, a hívek a lelkészt akarták látni a szószéken. A fiókgyülekezetek és a szórványok hálásak voltak a lelkész minden szolgálatáért. Vácott viszont elégedetlenek voltak. Korábban hozzászoktak ahhoz, hogy a parókus helyettese a segédlelkész. Ezért a gyülekezet közgyűlése úgy döntött, hogy kéréssel fordulnak a felsőbb egyházi vezetéshez, hogy sürgősen segédlelkész kerülhessen a gyülekezetbe.

Ez a konfliktus tipikusan az anyagyülekezetek problémája. A filia megelégedett a lévitatanító szolgálatával. Így természetes volt, hogy a lelkész a meghatározott ünnepeket tölti Rádon. A fiókgyülekezetek szintén megelégedtek a havonkénti 1-2 istentisztelettel. Az anyagyülekezet viszont nagyon nehezen viselte, hogy alkalmanként helyettes szolgál. Pedig a lelkész nem üdült, hanem úton volt!

A gyülekezeti konfliktussal az egyházmegye esperesének – Kemény Lajosnak – is foglalkoznia kellett. Az egyházmegye Sződliget, Felsőgöd és Alsógöd elcsatolását kezdeményezte azzal az indoklással, hogy a fiókegyházak társulásával parókus lelkészi állást létesítenek és önálló gyülekezetté szerveződnek. Ez a javaslat nem tetszett a váciaknak. Ők ezt nem akarták. Ragaszkodtak az eredeti elképzelésükhöz, a segédlelkészes felálláshoz. Azonban felajánlották, hogy hajlandók másodlelkészi állást szervezni, ha az egyházi felsőbbség a javadalmazását biztosítja. A lelkész józan belátásra kérte a váciakat. Kérte, hogy fontolják meg a fiókegyházak elbocsátását, hiszen a gyülekezet helyi érdeke mellett, az evangélikus egyház érdekét is figyelembe kell venni. Itt, most engedni kellene. A gyülekezet azonban ragaszkodott a fiókegyházakhoz és a másodlelkészi állás létesítéséhez, mely anyagi vonzatait a közegyház vállalja. Amennyiben ez a döntés a gyülekezet számára nem kedvező, abban az esetben a csörögi szórvány kivételével, elbocsátja a fiókegyházakat.

Az 50-es évek.

A gyülekezet iskolájának államosításával egy időben Mezősi Árpád kántortanítót 1948. július 1-től állami tanítóvá átminősítették és egy állami iskolában jelölték ki a szolgálati helyét. Mezősi Árpád nem távolodott egy a gyülekezettől. Kántorként és egyházi jegyzőként további szolgálatot vállalt.

Az iskola épületének államosítása ügyében fontos mozzanat volt az államosított egyházi ingatlanok telekkönyvezése. Az ügy lebonyolításában dr.Kenéz Tibor presbiter működött közre, aki jogi tanácsokkal segítette a gyülekezetet. Az iskola udvara 149 négyszögöl terület kivételével állami tulajdonba került. A volt evangélikus iskolába gyenge elméjű gyermekek képzését kezdték el. A parókia földszintjén levő üzletek megmaradhattak a gyülekezet tulajdonában, azzal a kikötéssel, hogy a jövedelmet tilos iskolai célra fordítani. A volt egyházi iskola tanácstermét – amelyet tanítási idő után a gyülekezet összejöveteleire és alkalmaira használtak – előzetesen megkért engedéllyel, a fűtés és a világítás megfizetésével továbbra is igénybe lehetett venni.

Az egyházi jogász javaslatára további engedményeket kellett kérni, az udvaron való átjárásra – hiszen az egyházfi lakása az állami iskola udvarába került – a pince és a padlás szolgalmi jogának megszerzésére. Az ezzel kapcsolatos beadványt el is készítette. A jogi lépések eredményesek voltak. Megmaradt a templom körüli udvar, egy padlásszoba és az üzletek. A gyülekezet szomorúan vette tudomásul, hogy a volt iskolájából az újonnan vásárolt padokat széthordták.

1949-ben felügyelőváltás történt a gyülekezetben. Zselló Elemér korábbi felügyelő elköltözött és lemondott a tisztségéről. Közel egy éven át  Schneiker Endre gondnok volt a megbízott felügyelő. 1949. november 11-én a gyülekezet közgyűlése megválasztotta váci felügyelőnek Koch Aurél főmérnököt, aki már a presbitériumban bizonyította egyházhűségét. Ezen az ülésen két új presbitert is választottak – Börzsönyi Lászlót és dr.Kenéz Tibor ügyvédet, aki a gyülekezetünk jogi tanácsadója lett.

Az anyagi gazdálkodásban komoly fennakadások keletkeztek. A gyülekezet a parókia és az iskola építésekor eredetileg 35 évi adómentességet kapott, de az állam az eredeti szerződést érvénytelenítette. A tetemes adóterhet és az épületek közüzemi költségeit csak nagy nehézségek árán lehetett biztosítani. A gyülekezet ezeket a költségeket rangsorolta az első helyre. Az üzletek és a padlásszoba után kapott bérleti díj szinte teljes egészében a templom és a parókia valamint a Duna parti bérház közüzemi költségeit és adóit fedezte. Minden más kiadásra csak ezek után kerülhetett sor. Ezért 1950. februárjában Schneiker Endre gondnok bejelentette, hogy a lelkész elmaradt járandósága 1.600 Ft. A pénztárban 2 Ft 10 fillér volt az új év kezdetén. A becsült költségvetési hiány: – 8.144 Ft.  Ilyen anyagi helyzetben a gyülekezet jövője kritikus.

A gyülekezet közgyűlése vésztervet készített. Tudomásul kellett venni, hogy az állam még az eddig folyósított juttatásokat is le fogja csökkenteni, vagy teljesen megszünteti. Ezért a gyülekezetnek teljes anyagi önellátásra kell berendezkedni. A váci híveket külön adakozásra kérték. Határozatot hoztak a gyülekezet tulajdonában levő telekparcellák értékesítéséről. Az eddigi gazdálkodási gyakorlaton is változtattak. Eddig a prioritást a közüzemi költségek és az adók jelentették. Minden más – még a személyi járandóságok is – csak ezután következtek. Közgyűlési határozattal rendelték el, hogy a lelkész járandóságát kell az eddigieknél pontosabban kiszolgáltatni.

A nehézkes anyagi élet ellenére a gyülekezet élete a korábbi években kialakult rend szerint folyt. A gyermekeknek vasárnapi iskola, a felnőtteknek bibliakör, ádventi és böjti esti istentiszteletek és evangélizációk voltak. Diakonisszák foglalkoztak a kisebb és a serdülő ifjúsággal. A nőegylet a működésüket betiltó rendelet miatt nem hivatalosan nem működhetett, de mint „asszony bibliakör” tovább folytatták jótékonykodó és kulturális tevékenykedésüket. Csupán annyit kellett változtatni, hogy szigorúan egyházi és lelki kereteken belül kellett maradni. Jakus Imre, Bándi István, Hafenscher Károly, Ferenczy Zoltán, Szabó Aladár, Muncz Frigyes lelkészek, Zászkaliczky Pál és Kemény Lajos főesperesek szolgáltak a gyülekezetben. Torda Pál domonyi lelkész pedig egy hetes evangélizációt tartott. A gyülekezetből többen is részt vettek a Fóton és Pilisligeten tartott evangélizációs alkalmakon is. Mezősi Árpád a gyülekezet volt kántortanítója 1949. végén minden egyházi tisztségéről lemondott. A gyülekezet Pohl Nándort bízta meg a kántori szolgálat teendőivel. 

A bérleti díj jövedelem 94 %-át az adók kiegyenlítése vitte el.  A gazdálkodási hiány fedezésére 7 db lajostelepi telket kellett értékesíteni. A telkek értékesítése révén nem kellett adóssággal zárni az évet.

1951-ben megérkezett Dezséri László püspök rendelkezése, amelyben az egyházi földek államosításáról intézkedik. A levél állami nyomásra született meg. Ebben a szomorú lényeg püspöki javaslatként van feltüntetve. Mintha a püspök kérné a gyülekezeteket, hogy a tulajdonukban levő földterületeket 1 kat.hold kivételével ajánlják fel az államnak. Ez az eset tipikus példa arra, hogy a kommunista állam hogyan használta fel az egyház püspökét az egyházközségek kisemmizésében. Gyülekezetünkben ez a püspöki levél meglehetősen nagy nyugtalanságot okozott. A lelkész és a tanító javadalmi földje telekkönyvileg parcellázott helyen volt. Vajon mezőgazdasági területként vagy építési telekként kell-e kezelni. Ha az előbbiről van szó, akkor bizony fel kell ajánlani az államnak. Ugyanakkor a telkek értékesítése folyamatosan történt. A gyülekezet ezeknek az eladásából élt. Csak így tudtak a költségvetésben jelentkező jelentős hiányra fedezetet biztosítani. Tehát, ha a telkeket elveszi az állam, a gyülekezet anyagilag összeomlik.

A templom sekrestyéjében tartották a bibliaórákat, a konfirmációi oktatást. A sekrestye volt a gyülekezeti terem.

Az állam 1951. szeptember 1-ig adott haladékot az egyházi földek „felajánlására”. Végül a gyülekezetet súlyos veszteség érte. A határidő utolsó napján kelt levélben megtörtént az egyházi földek leltár szerinti átadása.

Rádon a gyülekezet nagy áldozatával felépült az új tanítói lakás, amelyet az iskolával együtt államosítottak. A javadalmi földek továbbra is megmaradtak. Boór László volt kántortanító lemondott a kántori tisztségéről. Józsa Márton végzett evangélizáló szolgálatot és a gyülekezetből többen is részt vettek a fóti és pilisligeti konferenciákon. 1950. május 7-én a rádi gyülekezet kántori állásába Gerengay Pál lévita-kántortanítót választották meg.

1950-ben elcsatolták a sződligeti, alsó- és felsőgödi fiókegyházakat. Gyülekezetünk más megoldást javasolt. A váci gyülekezetben szerveznének egy másodlelkészi állást, és így a két lelkész szolgálatával biztosítani lehetne a környék lelki életét. Végül az a határozat született, hogy a váci segédlelkészi állást visszavonják, és a fiókegyházakat elcsatolják. Ezzel a döntéssel látszólag kevesebb lett a lelkészi munka. Azonban a városi iskolákba járó gyermekek hitoktatása nagyon nagy feladatot jelentett. Az egymástól távol eső iskolákban nehezen lehetett összegyűjteni a gyerekeket. Gyakran előfordult, hogy a hittanóra időpontjában valamilyen más iskolai elfoglaltságot szerveztek. Nem ritkán maguk a gyerekek szálltak szembe a lelkésszel mondván, hogy nem kötelező és úgysem osztályozható. A váci fegyintézetben a lelki gondozás minden formáját megtiltották. A szórványok közül Nagymaroson volt szervezett hitoktatás.

Sommer Gyula tb.esperes-lelkész nyugdíjba vonulása

1951-ben a lelkészváltás feladatát kellett elvégezni. Sommer Gyula lelkész 50 évi váci szolgálat után bejelentette, hogy nyugdíjba vonul.

Az idős lelkészházaspárnak nem volt saját lakása és a parókiát el kellett hagyniuk. A váci gyülekezetben két tábor ütköztette a véleményét. Voltak, akik az 50 évig szolgált lelkész számára a parókia épületének Eötvös utcai részében akartak kialakítani egy kis lakrészt. (Az egykori segédlelkész férőhelyből) Javaslatuk lényege, hogy biztosítanak 1 szobát, konyhát és éléskamrát. A padláson és a pincében is el lehet keríteni egy darabkát. A parókia kertből pedig a baromfiudvari részt és azzal párhuzamosan a Törpe utcai kerítésig tartó területet használhatnák. A gyülekezet így megbecsülné az 5 évtizeden át, szolgáló lelkészét.

A másik tábort az ellenzék alkotta, akik szándéka az volt, hogy  az idős lelkész hagyja el a parókiát, és mivel véget ért a váci szolgálata, gondoskodjon a nyugdíjas lakásáról. Komoly vita alakult ki. Végül a presbitérium és a közgyűlés kimondta, hogy a Sommer házaspár él a nyugdíjas lakásban lakhat. Bármelyikük hal meg előbb, az özvegy élete végig élhet a gyülekezettől kapott lehetőséggel. Csupán a kert haszonélvezetét kellett korlátozni azzal, hogy ha a gyülekezet érdeke úgy kívánja a földterület értékesítésekor kötelesek a döntéshez alkalmazkodni. Kialakították a megfelelő lakrészt. Az elképzelésbe csak annyi hiba csúszott, hogy a mosókonyhát és a fürdőszobát az új lelkészcsalád és az idős lelkészházaspár közösen használta.

A gyülekezet 1951. június 24-én a váci templomban megtartott ünnepi istentiszteleten búcsúzott el Sommer Gyula tb.esperestől. Kereken 50 évet szolgált a váci gyülekezetben. Erre az alkalomra eljöttek Dezséri László bányakerületi püspök, Kemény Lajos a pesti egyházmegye esperese, Gyimesi Károly, Koren Emil, Rimár Jenő lelkészek, Szabó Aladár hitoktató lelkész, Hernándi Nándor püspöki titkár, Hörömpő Gergely váci református lelkész, a váci, rádi, és a szórványokban élő hívek, barátok és tisztelők.

A díszközgyűlésen Koch Aurél felügyelő mondott köszönetet a hosszú és hűséges szolgálatért. Sommer Gyula tb.esperes meghatottan köszönte meg a köszöntéseket. Ezekkel a szavakkal értékelte saját fél évszázados szolgálatát:

„Ilyenkor úgy érzi magát az ember, mint amikor új ünneplő ruhába öltözött. Egész működésem alatt szeretettel és hittel végeztem a munkámat, azért dolgoztam, mert abban örömre leltem, nem pedig azért, hogy köszönetet mondjanak érte, és ezért engem ünnepeljenek. 50 év alatt – Vácott épült parókia és iskola. Rádon templom, iskola és tanítólakás épült. Arra kérem a Mindenhatót, hogy tartsa meg az egyház híveit továbbra is lelki buzgóságukban.”