1951-1993

A lelkészválasztás (A filia ereje…)

Sommer Gyula 1951. júniusában történt nyugdíjba menetelét követően, az átmeneti időszakban Bándi István adminisztrátor lelkészként szolgált a gyülekezetben. Lemondott Schneiker Endre gondnok-pénztáros két évtizeden át végezte ezt a szolgálatot. Visszavonulását megromlott egészségi állapotával indokolta. A közgyűlésnek gondnokot, pénztárost, jegyzőt, 1 presbitert és 2 pótpresbitert kellett választania. A gondnoki és pénztárosi tisztséget kettéválasztották. A presbitérium ajánlása alapján gondnoknak: dr.Bary Gyulát, pénztárosnak: Bartalos Sándort jelölték. Bartalos Sándor jegyzői helyére Börzsönyi László presbitert javasolták. Az elhunyt Menyhár István helyére Sommer Gyula ny.esperest választották. Póttagoknak választották: Fischer Ernőt és Lieszkovszky Sámuelt. 

1951. augusztus 5-én a váci és rádi presbitérium közös tanácskozást tartott. Az ülést Kemény Lajos esperes vezette. Jelen volt a váci presbitérium 10, és a rádi presbitérium 12 tagja. A rádiak teljes létszámban jelen voltak! Vácról hiányzott a felügyelő és két presbiter. A tanácskozás első lépésben eldöntötte, hogy a lelkészválasztást meghívással kívánják megoldani. Az esperes bejelentette, hogy két lelkész személye jöhet szóba: Bándi István jelenlegi adminisztrátor lelkész és Jurányi István tokaji lelkész. A presbitérium nem tudott egyhangú határozatot hozni. Elkezdődött az egyezkedés. Dr.Bary Gyula gondnok bejelentette, hogy a váci presbiterek többsége Bándi István meghívása mellett van. Erre az esperes szavazásra szólította a jelenlevőket. Felállíttatta azokat, akik Jurányi István tokaji lelkész meghívása mellett voltak. A jelenlevő 22-ből, 14 presbiter szavazott igennel. Ezek után azok a presbiterek álltak fel, akik Bándi István lelkész meghívását akarták. 5-en szavaztak igennel. A leadott szavazatok vizsgálata igen érdekes eredményről árulkodik. Jurányi István Vácról 4, Rádról 10 presbiteri szavazatot kapott. Bándi István Vácról 5, Rádról 0 szavazatot nyert el. A választás abszolút érvényes volt, mert a 3 távollevő szavazata nem befolyásolta a végeredményt.

Jurányi István lelkész a rádiak szavazataival nyert. Vácon alulmaradt Bándi Istvánnal szemben. A váci presbiterek óvást jelentettek be a választással kapcsolatban. „Igazságtalan, hogy az anyagyülekezet nem tudja érvényesíteni akaratát és a kisebbségben levő filia dönti el, hogy ki legyen a lelkész.” Nagyon nehezen törődtek bele abba, hogy a filia „leszavazta” az anyagyülekezet jelöltjét. Az esperesnek kellett a helyzetet tisztázni, aki elmondta, hogy törvénytelenség nem történt. Tudomásul kell venni a kialakult végeredményt. Ezek alapján a közgyűlés elé Jurányi István lelkész neve kerül. Mivel meghívásról van szó, csak egy jelölt lehet. Bándi István lelkész kiesett.

A választói névjegyzékek szerint 1951-ben Vácott 244, Rádon 162 egyháztag volt jogosult a választásra.1951. szeptember 9-én megtartották a lelkészválasztó közgyűlést, melyen elfogadták az új lelkész díjlevelét és lebonyolították a választást. Erre az alkalomra a gyülekezetbe érkezett Kemény Lajos esperes és Szigeti Árpád egyházmegyei felügyelő helyettes. Ők elnököltek. A választó közgyűlés, amely a meghívás kimondása révén egyszerűnek tűnt, végül 4 részközgyűlésből állt és az egész napot kitöltötte.

A tanácskozás kezdetén a közgyűlés elé terjesztették a presbitérium által véglegesített és lezárt választói névjegyzéket. Kijelölték a meghívólevél, a díjlevél és a jegyzőkönyv aláíróit: Argay István, Borcsiszky Elemér, Bauer István és Kiss Pál közgyűlési tagokat. A jelenlevők megismerték és elfogadták az új lelkész díjlevelét. Eddig minden a legnagyobb rendben és békességben történt.

A következő napirendi pont szerint az elnöklő esperes ismertette az augusztus hónapban megtartott presbiteri ülések határozatát. A döntés értelmében a presbitérium Jurányi István tokaji lelkész meghívása mellett döntött. A bányakerület püspöke megadta a választhatósági nyilatkozatot. Jurányi Istvántól is megérkezett az a levél, amelyben elfogadja a meghívást. Ezek után feltette a kérdést, hogy a közgyűlés a megüresedett lelkészi állást Jurányi István meghívásával kívánja-e betölteni? Tehát a gyülekezet választó tagjai elfogadják-e a presbitérium döntését? A váci közgyűlési tagok közül többen is jelezték ellenvéleményüket. Volt, aki azt javasolta, hogy nem kell messziről jövő lelkészt választani, hanem az egyházkerületből való hitoktató lelkészt kellene parókusi lehetőséghez juttatni. Mivel az egyhangúságnak nyoma sem volt, az esperes titkos szavazást rendelt el. Nem jelöltekről, hanem a presbitérium döntéséről kellett határozni.

Megválasztották a szavazatszedő bizottságot. Tagjai: Argay István, Bauer István, Dr.Barry Gyula váci és Klimász János, Meskó Zoltán, Zászkaliczky Samu rádi közgyűlési tagok. A váci szavazók délelőtt ¾ 12 és ¼ 1 között adhatták le a voksaikat. 55 érvényes szavazatból, 49 „igen”, 6 „nem” eredmény született. Rádon du. ¾ 5 és ¼ 6 között kellett leadni a szavazatokat. Kis bonyodalom keletkezett Boór László volt kántortanító szavazatának ügyében. Ugyanis távollétében írásos meghatalmazást adott az egyik rádi közgyűlési tagnak, aki az egykori tanító nevében is ki akarta tölteni a szavazócédulát. Boór László meghatalmazása nem tett eleget a Lelkészválasztási Szabályrendeletben rögzített hivatalos formának – nem volt zárt borítékban, nem volt két tanú által hitelesítve és határidőn túl érkezett – ezért a szavazatát nem adhatta le. A szavazás eredménye: 93 érvényes szavazatból, 92 „igen” és 1 „nem”.

A választás eredményét összesítették – 148 szavazat –141 „igen” és 7 „nem”. Az esperes a választást követően Rádon és este 7 órakor Vácott is kihirdette a végeredményt. Tehát a gyülekezet Jurányi István tokaji lelkészt választotta meg Sommer Gyula tb.esperes utódjául.

Ez a választás pontosan bemutatja a gyülekezet akkori helyzetét. 1951-ben hasonló volt a helyzet, mint 1850-ben, amikor a gyülekezet újra indulása történt. A rádi filia erős bázis volt. A választás során a váci hívek ezt sérelmezték is. Nemcsak a presbiteri döntésénél mutatkozott meg a rádiak egységessége, hanem a lelkészválasztásban is nyilvánvaló volt ez.

Vácott 244 szavazatra jogosultból, mindössze 55-en vállalták fel a feladatot. (22,54 %) 189 egyháztag – akik egyébként az egyházi adójukkal kifejezték a gyülekezethez tartozásukat  – távol maradt. Rádon 162 szavazatra jogosult egyháztagból, 93-an választottak. (57,4 %

A váci gyülekezet felügyelője nem vett részt a lelkészválasztás feladataiból. Valószínű a politikai helyzet nyomására vonult teljes passzivitásba. Utolsó gyülekezeti szolgálata Sommer Gyula tb.esperes búcsúzásakor volt. Nem szerencsés, amikor lelkész és felügyelő egyszerre teszik le a szolgálat terhét. Meg kell emlékeznünk Dr.Bary Gyula gondnokról, aki felügyelő-helyettesként példásan együtt tudott működni az egyházmegye esperesével és a rádi filia tisztségviselőivel.

 A 6. lelkész:  Jurányi István 1951-1964.

Jurányi István lelkész és rádi konfirmandus leányok

1951. október 7-én beiktatták hivatalába Jurányi István váci lelkészt, sorrendben a gyülekezet 6. parókusát. Az új lelkészt sokan köszöntötték. Kemény Lajos esperes, Szigeti Árpád egyházmegyei felügyelő-helyettes, Dr.Bary Gyula váci felügyelő-helyettes, aki a váci és rádi hívek szeretetét és ragaszkodását tolmácsolta. Hörömpő Gergely református lelkész, Sommer Gyula ny. tb-esperes, ö.Izbéky Lajosné a női bibliakörösök nevében köszöntötte a lelkészt és a nagytiszteletű asszonyt. Kiss Károly az ifjúság, Tóth Szabolcs a gyermek bibliakör, Tányéros Mária a rádi leányegyházközség nevében köszöntöttek.

Jurányi István pontosan ismerte a megválasztásával kapcsolatos gyülekezeti helyzetet. 1951. november 4-én a váci tisztségviselők bejelentették lemondásukat. Ezzel lehetőséget teremtettek a presbitérium megújítására is. A változtatás elkerülhetetlen volt. A lelkészválasztás tapasztalatai alapján, hogy az anyagyülekezet akaratát érvényesíteni lehessen szükségessé vált a váci presbitérium kiegészítése. A lélekszámarányoknak megfelelően a 13 rádi presbiter mellé 20 váci presbitert kellett választani. A gyülekezet 1951. november 4-én új tisztségviselőket és presbitereket választott.

Kemenes Ernő váci felügyelőt 1951. december 14-én a gyülekezet lelkésze iktatta be tisztségébe. Kemenes Ernő 1902. szeptember 30-án Székelyudvarhelyen született. Erdőmérnök. 1970. december 28-án halt meg Vácott. Haláláig volt a gyülekezet felügyelője.

1951-ben sikerült az anyagi gazdálkodást adósság nélkül végezni. A gyülekezet anyagi életét egyetlen elv vezérelte: a túlélés. Ezért a lehető legtakarékosabban kellett gazdálkodni. Elkészült a gyülekezet leltára. Felleltározták az ingó és ingatlanvagyont.

1952-ben az egyházfi és harangozói állást összevonta a gyülekezet. A szolgálat ellátására havi 60 Ft-os térítés és az egyházfi lakás biztosításával felkérte a Kvanta családot, akik korábban az evangélikus iskola takarítói voltak. A templomhoz épített szolgálati lakásban laktak. Folyamatos, évekre elhúzódó bonyodalom keletkezett, mert kevesellték a gyülekezet által biztosított járandóságot. Végül, ha nehezen is, sikerült a megállapodás. Megkapták a szolgálati lakást. A gyülekezet vállalta a világítás költségét. A készpénz járandóságot havi 180 Ft-ra emelte. Ezen felül a beszedett egyházi adó 10 %-a illette meg őket.

A városi Tanács a parókia alatti lakásrészt bölcsőde céljára akarta hasznosítani. Az itt levő üzletek bérlőinek felmondott és a mosókonyhával valamint a mellékhelységekkel együtt igénybe vette. Elrendelte a parókia kertjében levő bódésor lebontását azzal az ígérettel, hogy az utcafronti kerítést kiépíti.

A város illetékeseivel folytatott tárgyalás eredményeként a gyülekezet visszakapta az átalakítás során kibontott ajtókat és használható anyagokat. Valamint ígéret hangzott el arra vonatkozóan, hogy Sommer Gyula ny.lelkész részére a Liszt F. rakpart 3. számú házban – amely még egyházi tulajdonban van – de a lakó kijelölés jogával már a város rendelkezik, egy 2 szoba összkomfortos lakrész kerül kiutalásra. A bölcsödéért bérleti díj nem illeti meg a gyülekezetet, de az épületrészre kirótt adó törlésre kerül. Sommer Gyula ny.lelkész kérésére a gyülekezet kisebb javítások elvégzését irányozta elő, a ny.lelkész részére kijelölt lakásban és a költöztetés költségét teljes egészében magára vállalta. Azonban az épület államosítása miatt a városi Tanács nem teljesítette ígéretét.

A felügyelő és a gondnok a Középvárosi Evangélikus Temetőben egy új térkép elkészítésére kapott megbízást. Lieszkovszky Dániel az oltár gyertyatartóit szerelte át elektromos foglalatra, mert a gyertya hiánycikk volt.

A gyülekezet következő megpróbáltatásaként visszamenőleg a tervezett adón felül, több mint 1000 Ft illetményadót vetett ki az adóhivatal. Két lehetőség közül lehetett választani. Vagy a gyülekezet elbocsátja az egyházfit és akkor havonta kb. 280 Ft összeg marad a pénztárban, vagy pedig egy rendkívüli gyűjtést rendel el. A presbitérium a gyűjtés elrendelése mellett döntött. 1952. szeptemberében értesítés érkezett, hogy az állam az eddig meghagyott, de nem egyházi célra használt ingatlanokra kiterjeszti az államosítást. A gyülekezet presbitériuma a Duna parti házból egyetlen udvari lakást tudott megtartani, mint a házmester javadalmi lakrészét. További anyagi eredetű problémák keletkeztek.  Állandósultak a súrlódások az egyházfi és a gyülekezet között. Súlyos gondot jelentett az egyházi épületek körüli közterület járdáinak rendben tartása. A bibliaórás asszonyok vállalták magukra a templom takarítását. Az egyházi adó beszedése akadozott. Ezért a szolgálatra vállalkozó presbiterek egymás között felosztották a várost, és az elkészített nyilvántartás szerint – nyugtatömbbel – járták be a körzetüket. A távol eső címeket Fischer Ernő presbiter kereste fel.

Jurányi István lelkész az evangélikus családokról naplót készített. A látogatások vagy találkozások után néhány mondatban összegezte tapasztalatait.

A gyülekezet egyházi adó beszedésén fáradozó presbitereinek és bibliaórás asszonyainak áldozatos szolgálata révén az anyagi élet stabilizálódott. Sikerült kijavítani a templomtetőt – a cserép több helyen átázott, a kúpcserepeket lefújta a szél, sajnos a karbantartásra hosszú évek óta nem jutott keret, a tatarozás költsége 1.300 Ft volt.  Rendbe kellett tenni az evangélikus temető rendszeresen elduguló és emiatt üzemképtelen kútját. Novembertől a gyülekezet presbitériuma kéthetente a parókia irodájában tanácskozott. Ezek presbiteri bibliaórák és beszélgetések voltak, ahol Isten igéjét, a hitvallási iratokat tanulmányozták, és a gyülekezeti élet aktuális kérdéseire keresték a választ. Határozat született arról, hogy ezeken a találkozókon minden presbiternek erkölcsi kötelessége megjelenni, aki ezt nem akarja, vagy nem tudja vállalni, mondjon le tisztségéről. Jurányi István lelkész nagyon fontosnak tartotta a presbiterek hitoktatását és lelkigondozását.

1954. nyarán az egyházmegye esperese levélben elrendelte, hogy a gyülekezetnek önálló irodahelyiségről és a hozzá tartozó szükséges felszerelésről kell rövid időn belül gondoskodnia. A parókián megtartott szemle szerint Sommer Gyula ny.lelkész kamrája – a volt segédlelkészi szoba – volt a legalkalmasabb hely. Újabb bonyodalom keletkezett. Sommer Gyula ny.lelkész azzal a feltétellel engedte át a kamráját, ha egy olyan alapterületű helyiséget leválasztanak a jelenlegi lelkész által használt konyhából. Eredetileg egy lajostelepi telek értékesítéséből akarták az iroda kialakítását és felszerelését megoldani, de a presbitérium ehhez nem járult hozzá. A döntést azzal indokolták, hogy a telkek a majdani orgona renoválás fedezetéhez kellenek. Végül válaszlevelet intéztek az egyházmegye espereséhez, hogy a gyülekezet az előírt irodahelyiség kialakítását önerőből nem tudja megoldani. A lajostelepi telkeket gyümölcsfákkal telepítették be. Ezzel növelték a telkek értékét. Így 5 évre sikerült adómentességet szerezni rájuk. Az irodaügy tovább gyűrűzött. Az egyházkerület püspöke elrendelte, hogy a Lelkészi Hivatal irodáját ki kell alakítani. A gyülekezet presbitériuma visszatért az eredeti elképzeléséhez. Tehát a parókia konyhájából le kell választani egy kamrahelységet Sommer Gyula ny.lelkész használatára.

1954-es lélekszám: 917 fő: Vácott 531 fő, Rádon, 318 fő, Nagymaros 29 fő, Nógrádverőce 12 fő, Vácduka 19 fő, Vácrátót 8 fő.

Az egyházfi kérdés is rendeződni látszott. 3 évig a lelkész felesége és a bibliaórás asszonyok takarították a templomot. Kvanta Sándorné vállalta a munkaköri leírásban rögzített feladatokat.

1955-ben a penci egyházközség vezetői megkeresték a váci presbitériumot, hogy amennyiben a felsőbb egyházi fórumok beleegyezésüket adják, leánygyülekezetként csatlakozhassanak a váci gyülekezethez.. A rádiak is véleményt nyilvánítottak, amelyben felhívták a figyelmet arra, hogy a pencieknek minden rájuk háruló anyagi többletet vállalniuk kell. Ezt azért mondták, mert ismerték a penci feszültség részleteit. A presbitérium nem vetette el a penciek jelzését. Lezárta az ügyet azzal, hogy ha konkrét lépések megtételére lesz szükség, újra visszatérnek rá.

Nagy nehezen elkészült az iroda. Az egyházmegyétől és az egyházkerülettől 1750 Ft-t kapott a gyülekezet. Az összegből még egy asztali tűzhely vásárlására is tellett.

1955. szeptember 15-én püspöklátogatás volt a gyülekezetben. Dezséri László püspök az istentisztelet után találkozott a presbiterekkel és hosszasan elbeszélgetett velük. Az orgona felújítása egyre sürgetőbb feladattá érett. Ezért döntés született a lajostelepi telkek értékesítéséről. A tervet keresztül húzta, hogy nem jöttek a vevők. Argay István lemondott a gondnoki tisztségéről és a helyére Thury Jánost választották.

A gyülekezet még ezekben a nehéz években is gyarapodott. A városi Tanács rendezte a lajostelepi telkeket és kiderült, hogy az egykori játszótér mellett két olyan telket tartott nyilván, amelyeket útként akart igénybe venni, de a környék rendezése ezt nem igényelte. Ezért az egyház részére felszabadította ezeket a telkeket.

Jurányi István és rádi férfiak

1956. júniusában megérkezett az esperes rendelkező levele, amelyben a gyülekezetünk területi rendezéséről tájékoztatta a közgyűlést. Eszerint Váchoz csatolják Gödöllőtől Váchartyánt, Csomádtól Vácrátótot. A döntés hátterében a közigazgatási és megközelíthetőségi szempontok voltak. A gyülekezetet megdöbbentette ez az arányosítási határozat. Válaszlevelükben azt kérték, hogy az egyházmegyei területrendezés során kapja vissza a váci gyülekezet azokat a fiókegyházakat, amelyek szervezését és építését korábban végezhette. Ez lenne az igazi arányosítás. 1956. szeptemberében már volt valami a levegőben. A gyülekezet lelkésze a fóti lelkészkonferenciáról visszaérkezve beszámolt a presbitériumnak.

Az egyházban is forrongásban van minden. Sok a keserűség az emberekben és nincs elég bátorság a vezetőkben ezek levezetésére. Mi a teendőnk nekünk itt a gyülekezetben? Az első a józanság. Mindent, ami történik nem többnek és nem kevesebbnek venni. Isten azért állított minket a gyülekezet élére, hogy szolgálatunkkal bátran mutassunk utat a hívő népnek. Várjuk meg türelemmel, amíg Isten állítja vissza a vezetésbe azokat, akiket ott szeretnénk látni mi is. A legtöbb, amit tehetünk az imádság, melyben egyházunk életét, úgy amint van, Isten elé visszük, és Tőle kérjük a kibontakozást, bátor hittel.”

1956. decemberében a gyülekezeti közgyűlést a forradalom lendülete jellemezte. Öröm volt, hogy D.Ordass Lajos püspök visszatérhetett az egyházkerület élére. Öröm, hogy a városban és a gyülekezet területén vérontás és pusztítás nem történt. A váci gyülekezet néhány hét alatt 3.320 Ft segélyt gyűjtött össze, és továbbított Ordass püspöknek azzal, hogy ezzel az összeggel a forradalom károsultjait támogassák.

1957. elején végre az orgona javítás ügye is megmozdult. Schaefer Ágoston orgonaépítő vállalta, hogy a hangszert teljesen átépíti, elektromos villanymotort szerel fel a fújtatáshoz. A munkadíja: 19.000 Ft. – ebbe 8.000 Ft értékben beszámítja a rossz állapotban levő Bécsi zongorát.

1957-es év bizalmi szavazással kezdődött. Az egyházkerület elnöksége elrendelte, hogy minden lelkésznek a saját gyülekezete előtt bizalmi szavazást kell kérnie. Majd ez követően általános tisztújítást kell végrehajtani. Jurányi István tehát bizalmi szavazást kért a személyéről. A

1957. május 1-én hármas ünnepe volt a váci gyülekezetnek. Megünnepelték az anyagyülekezet alapításának 110. évfordulóját, a templom alapkőletételének 90. évfordulóját és a felújított orgona újra szentelését. Erre az alkalomra D.Ordass Lajos püspök érkezett a gyülekezetbe, aki a 23. Zsoltárral köszöntötte és bíztatta a gyülekezet tagjait.

A gyülekezet lélekszáma 3 év alatt közel 100 egyháztaggal csökkent. Ez a lelkész szolgálatának súlyos terhe volt. Jurányi István lelkész nagyon sokat látogatta a gyülekezet tagjait. Az akkori helyzetben nem lehetett mást tenni. Ez a szolgálat volt az akkori lelkészi szolgálat prioritása. A gyülekezet többet keresztelt, mint temetett és mégis fogyott a lélekszám. A gyülekezet lelkésze szomorúan jelentette, hogy az egyházi élet legnagyobb baját a közömbösségben látja. Sokan megfáradtak, sokan pedig tartózkodnak.

Az egyházi telkek értékesítése bizonytalan ideig lekerült a napirendről, mert a lelkésznek az volt a véleménye, hogy ezekhez csak a templom tatarozása esetén lehet hozzányúlni. A gyülekezet ígéretet kapott a Lutheránus Világszövetség segélyére. A segély érkezése bizonytalan volt. A lajostelepi telkek pedig a fekvésük miatt értéktelenek voltak, mivel nagyon nehezen lehetett megművelni.

1960-ban fel kellett frissíteni a presbitériumot. Többen meghaltak, néhányan teljesen visszavonultak az egyházi élettől. Sajnos folyamatosan tartott a gyülekezet fogyása. Az önkéntes pénzbeszedők nagyon áldott szolgálatot végeztek. Sok-sok látogatás és beszélgetés révén nemcsak anyagilag újult meg a gyülekezet, hanem a kötődés a személyes kapcsolat több eltávolodott embert vont be újra a gyülekezet vérkeringésébe. A jegyzőkönyvek névszerint emlékeznek meg Izbéki Lajosné szolgálatáról, aki fáradhatatlanul és elkoptathatatlanul végezte a pénzbeszedői szolgálatát. A közgyűlés történelmi döntést hozott. Ettől kezdve vannak asszonyok a presbitériumban. Ugyanis a jelölések során 2 férfi mellett több lelkes asszony nevét említették. Így lettek jelölve és megválasztva: Izbéki Lajosné, Kristofory Edéné, Szanyi Jánosné, Czmorek Pálné, Ernszt Rudolfné, Kiácz Julianna, Szikora Gyula és Kristofory Gyula.

Thury János gondnok betegsége miatt kérte, hogy Kiss Pált nevezze ki a gyülekezet gondnok helyettessé, amíg az állapotában változás történik. Gyülekezetünk gondnoka nem épült fel a betegségéből. Temetése után a presbitérium is megemlékezett róla. 1961. február 26-tól Kiss Pál lett a gondnok.

60-as évek

A 60-as évek elején a gyülekezettől teljesen eltávolodtak a fiatalok és a gyermekek. Az ifjúság felnőtt, és néhányan már a presbitérium tagjai is voltak. A hitoktatás megszűnése miatt az iskolás gyermekeket nem lehetett összegyűjteni. Látszólagos megoldást jelentett a gyermek bibliakör, de ide nagyon kevesen kapcsolódtak be. Az ifjúság szétszéledt. A pénzbeszedők is egyre többször panaszkodtak a fiatal egyháztagokra, akik eltávolodtak a gyülekezettől, és az áldozathozataluk is nagymértékben gyengült.

1961. novemberében módosítani kellett a rádiakkal érvényben levő társegyházi szerződést, amely szabályozta a közös anyagi terhek arányos megosztását. A változtatást azért kellett megtenni, mert a váci lélekszám jelentős csökkenésével változtak az arányok. A városban sokkal többen vonultak vissza a gyülekezettől, mint falun. A közegyházi járulékok lélekszám szerint voltak kivetve. Vác fizette a szórványokban élő hívek után is. Azonban ez a teher egyre nagyobb nehézséget jelentett. Ezért arra kérték a rádiakat, hogy nagyobb arányban járuljanak hozzá a közös járulékok kifizetéséhez.

Az év elején Sommer Gyula ny.lelkész elhagyta a parókia épületét. A zuglói szeretetotthonba költöztek. A kiürített lakásrészből gyülekezeti tanácstermet és irodát alakítottak ki.  Kiss Pál gondnok szorgalmazta, hogy a gyülekezet lelkésze és családja legyen mentesítve a hivatalsegéd feladatok alól. Télen a havat seperték az egyházi épületek körüli járdákról. Ősszel a faleveleket seperték. A lelkész felesége takarította a templomot. Az egész lelkészcsalád mozgásban volt. Sőt a lelkész 10 éven át, a saját részére fizetésként adott tüzelővel fűtötte a gyülekezet helyiségeit.

Egyre sürgetőbb feladatként kopogtatott a templom és a parókia épületének tatarozása. A falakról nagy darabokban hullott a vakolat. A kémények erősen meggörbültek, és ledőléssel fenyegettek. Anyagi forrást kellett keresni. 1962-ben képbe került a templom körüli kert értékesítése. A presbitérium felkérte Kiss Pál gondnokot, Szikora Gyulát, Izbéki Lajosné és Kiácz Julianna presbitereket, hogy készítsék elő az értékesítést és tárgyaljanak a vevőkkel. Közben beérkezett a költségvetés. A templom tatarozása 128.000 Ft-ba került volna. A kertért 82.000 Ft-ra lehetett számítani. A hiány 46.000 Ft. Káldy püspök arról értesítette a gyülekezet lelkészét, hogy segélyt nem tud biztosítani. A gyülekezet nagyon bölcs döntést hozott. A kert eladásának ügyét elhalasztotta. Azonban a telekeladási ügy elindult. A városi Tanács nem járult hozzá a terület felparcellázásához, mivel az akkori rendezési tervben a templom köré egy parkot képzeltek. A gyülekezet kérését méltányolva felajánlották, hogy élnek az elővásárlási jogukkal. Mivel a gyülekezet nem rendelkezett a szükséges anyagi önerővel, az elindult folyamatot azonnal meg kellett állítani. Közben a városi Tanács át akarta venni a templom körüli kertet. Ígérete szerint a gyülekezet 1966/67-ben meg fogja kapni a kisajátítási összeget. Addig is át kellene adni a kertet, amelyet azonnal parkosítanának. Egy előszerződésben rögzítenék a vételárat. Jurányi István türelemre intett. Ha a gyülekezet önerőből képtelen a templom tatarozási költségének önrészét összeadakozni és a beígért egyházi segély is bizonytalan, addig nem szabad a kertet értékesíteni.

Lelkészi jelentés az 1962-es évről:

A lelkész szomorúan emlékezett meg arról a közönyről, mely a hívek részéről az egyházzal szemben megnyilvánul. Ez a közöny keseríti meg a lelkész munkáját, és anyagilag bizonytalanná teszi a gyülekezetünk jövőjét. A gyülekezet két rétege – a fiatalság és a gyermekek – teljesen lemorzsolódóban vannak. A fiatal presbiterek nem válnak be, mert megbízzuk őket, de templomba nem járnak, s példaadásuk igen szomorú az egyház fenntartásában is. A gyermekek közül nagyon kevesen jönnek el a vasárnapi gyermekbibliaórára. Ezt csak a szülők közönyével lehet megindokolni. Komolyan kell venni ezeket a problémákat, mert az egyház jövője függ tőlünk.”

1963-ban ismét kiegészítették a presbitériumot. Szinte nem volt olyan év, amikor nem kellett presbitereket választani. Ez is jelzi a kommunista hatalom és gondolkodás forgácsoló darálását. Új presbiterek lettek: Zábrák Pál, Meskó Sándor és Králik József. Kiss Pál és Meskó Sándor felügyelő-helyettesekké léptek elő. Meskó Sándor még a számvizsgáló bizottság elnökséget is megkapta. A számszéki ellenőrzések elvégzésére Izbéki Lajosné, Végvári Ferencné, Váróczi Vilmos és Pohl Nándor kapott megbízást.

1964-ben tovább súlyosbodott a helyzet. A lelkész család Izbéki Lajosnéval és Szanyi Jánosnéval látta el az egyházfi teendőket. Seperték az utcát, takarították a templomot, díszítették az oltárt. A gyülekezet tagjai nem szívesen vállaltak részt az ilyen jellegű szolgálatból. Gondok voltak az anyagi áldozatvállalással is. Ilyen helyzetben nem lehetett hozzákezdeni a templom tatarozásához. A tüzelő megvásárlása is gondot jelentett. Külön presbiteri határozatot kellett hozni, hogy a téli tüzelőt a nyári időszakban vásárolja meg a gyülekezet. Az anyagi gondokat és a szolgálatbeli passzivitást tetőzte, hogy az istentiszteletek és egyéb gyülekezeti alkalmak látogatottsága nagyon megfogyatkozott. A lelkészt megkeserítette a passzív érdektelenség, amelyet nem tudott a lelkesedésével ellensúlyozni.

Jurányi István példásan végezte szolgálatát. Erről számolnak be a hivatalvizsgálati jegyzőkönyvek. Kétségtelenül nem volt egyszerű helyzet. A lelkész nagyon magára maradt. Az utcát seprő lelkészcsalád látványa beszédtéma volt a városban, és a templomokban. Voltak, akik megdöbbentek. Voltak, akik gúnyolódtak. Talán az akkori hatalomnak jól is jött. Nemcsak a gyülekezet vesztett. Az egész Magyarországi Evangélikus Egyházunk is szegényebb lett. Sőt, a szolgálatból kilépett lelkész életében is törés következett be.  A lelkész felel a gyülekezetért. A gyülekezet is felelős a lelkészeiért. Egyházunk is felelősséggel tartozik a gyülekezetekért és szolgáiért. Sokakat megdöbbentett Jurányi István lelkész döntése, aki 1964. augusztus 1-én lemondott a váci parókusságáról. Korábban tanári diplomát szerzett és város állami középiskolájában kapott állást. Nagy és súlyos döntés ez egy lelkész életében.

Döntésének pontos okát nem ismerjük, de a gyülekezet életét jellemző lelkészi jelentéseiből világosan kiderül, hogy elfáradt. Nem tudta elviselni, hogy minden tehetségével épít, ellenben a gyülekezet – néhány lelkes presbiter kivételével – passzív, közömbös és fogy. Többször is elhangzott az S.O.S. vészjelzés: Váci Evangélikusok! Eltűnt a középkorú nemzedék, az ifjúság. Eltűntek a gyermekek. Ahol ezek a korosztályok hiányoznak, ott nem látszik a jövő, a jelen is szomorú, sőt a lelkész is rámehet.

1964. augusztus 16-án Detre László esperes összevont presbiteri ülést tartott, amelyen a váci és rádi presbiterek megtárgyalták a váratlanul kialakult helyzetet és elindították a lelkészválasztási eljárást. Ezen a tanácskozáson jelen volt Jurányi István is. Döntés született arról, hogy a következő vasárnapon búcsúzik el egymástól a lelkész és a gyülekezet.

Az egyházkerület püspöke Bachát István kiskunhalasi lelkészt küldte ki a helyettes lelkészi szolgálatra. A presbitérium a döntést elfogadta. Egyben kifejezték a kérésüket is, hogy az egyházi felsőbbség a lelkészválasztási eljárás során engedje érvényesülni a gyülekezet tagjainak akaratát.

A 7. lelkész: Bachát István 1964-1993.

Bachát István lelkész. Molnár Gyuláné és ifj.Molnár Gyula

A kirendelt helyettes bemutatkozó szolgálatára augusztus 30-án került sor. Az egyházmegye esperese a gyülekezet szeretetébe ajánlotta Bachát István lelkészt. A lelkészválasztásra készülve rendkívüli presbiterválasztásra került sor. A váciak nagyon odafigyeltek arra, hogy most megfelelő többséggel rendelkezzenek. El akarták kerülni az előző lelkészválasztás csalódását. A presbitérium – az általános tisztújítás során újraválasztott testületből kimaradt – Kollár Mihállyal egészült ki. A lelkészválasztás rendben lezajlott. A parókia épületében elvégeztették a sürgős tatarozási munkákat. Festettek, mázoltak, átrakták a cserépkályhát.

Az iktatási ünnepre Vácott, 1964. november 8-án D.Káldy Zoltán püspök és Detre László esperes szolgálatával került sor. Rádon 1964. november 15-én Benczúr László püspöki titkár indította el az új lelkészt.

Bachát István nagy lelkesedéssel kezdte váci szolgálatát. Bejelentette, hogy a rádi filiában 1965. januárjától, minden vasárnap és ünnepnap a parókus lelkész szolgálatával lesznek az istentiszteletek. Ezért a váci istentiszteletek időpontját 10 óráról, ½ 10-re kellett módosítani.

Sommer Gyula lelkész és elődei a hónap 1. vasárnap és az ünnepnapok 2. napján végezték a rádi istentiszteletek szolgálatait. Jurányi István lelkész minden hónap 1. vasárnapján délelőtt és délután, és a 3. vasárnapok délutánján és ünnepnapok 2. napján tartott istentiszteleteket. A köztes vasárnapok szolgálatait a mindenkori kántortanító, illetve a legutolsó időkben Gerengay Pál kántor végezte. Bachát István lelkész vezette be azt a rendet, amely szerint ma is végezzük a szolgálatokat. Vácott is és Rádon is szinte azonos számú istentiszteleti alkalmat tartunk. Tehát a lelkészi szolgálat tekintetében a filia semmiféle megkülönböztetésben nem részesül.

A lelkészlakás átadása kisebb zökkenőt okozott. Ugyanis Jurányi István az 1964-es év végéig a volt ny.lelkész számára biztosított lakásrészben lakott. A gyülekezetből sokan nehezményezték, hogy miért nem maradhatott tovább. Az okot az egyházi törvényekben kell keresni. A lelkészt a szolgálati lakás a gyülekezetben végzett szolgálata idején illeti meg. Nyugdíjba vonulás esetén, az egyházközség ha rendelkezik olyan lakással, amelyben életük végéig helyet ad a volt lelkésznek és feleségének, megteheti. Azonban a parókiát el kell hagyniuk, mert ez a szolgálatok további végzésének lényeges feltétele. A váci gyülekezet azzal köszönte meg Sommer Gyula ny.lelkész 50 éves szolgálatát, hogy a volt segédlelkész lakrészt rendelkezésére bocsátotta.

Elkezdődött a váci templom tatarozásának előkészítése. D.Káldy Zoltán püspök ígéretet tett, egy 1966-ban folyósítandó 50.000 Ft-os támogatásra.

Bachát István kézbe vette az ügyek intézését. Újabb kényes ügyben kellett lépnie. Jurányi István váci szolgálatának utolsó 2 évében a várossal folytatott tárgyalásokban és az ingatlanokkal kapcsolatos ügyekben visszahúzódó volt. A presbitériumból választottak bizottságokat, amelyek egy-egy ügyben teljes tárgyalási – szükség esetén még adásvételt is lebonyolíthatva – jogkörrel rendelkeztek. Az új lelkésznek ezeket a megbízásokat vissza kellett vennie. Az egyházi törvényeink értelmében a gyülekezet vezetői, a lelkész és a felügyelő. Ebből következik, hogy intézkedési és tárgyalási joga az egyházközség elnökségének van. Kivételes esetben – akadályoztatásuk esetén – ezt a jogot megbízással, visszavonásig másokra és átruházhatják. Ezzel a lépéssel sem növekedtek Bachát István lelkész népszerűségi mutatói, de nem volt más választása, mert a gyülekezet érdeke ezt kívánta.

 1965-ben a városi Tanács felszólította a gyülekezet, hogy a templom körüli kerítést az év végéig újítsa fel. Az egyházfi-kérdésben is új helyzet áll elő. A Kvanta család elhagyta a szolgálati lakást. Kvanta Sándorné 23 évig végezte az egyházfi teendőket. Utódja Hegedűs Tiborné lett. Kiácz Julianna pénztáros lemondása után Kiss Pál gondnok látta el a pénztárosi teendőket. A presbitériumból visszavonult Kiácz Jánosné és Izbéki Lajosné. A templom körüli kertet a lelkész és az egyházfi között osztották fel.

Gőzerővel folyt a templomtatarozás előkészítése. A templom állapota siralmas volt. Alig lehetett vakolatot találni rajta. Közel 30 ablakszem törött volt.  Ferenczi Imre presbiter az oltár körüli térdeplőt a parókia padlásán tárolt régi asztalok anyagából felújította.

A gyülekezet gyűjtést indított. Elkezdődött a még meglévő telkek értékesítési eljárása. Első lépésben a város főmérnökével volt egy komoly ütközet. Ugyanis a lajostelepi evangélikus telkek, a városi Tanács telkeivel közös területen voltak. Egy friss földmérési eljárás során furcsa keveredés keletkezett. Az állami telkek az értékes részekre kerültek. Az egyházi parcellák a egyszer csak a legrosszabb és legértéktelenebb helyekre lettek kijelölve. A városi főmérnök kénytelen volt elfogadni a gyülekezet tiltakozását. Majdnem visszaállították az eredeti felosztást. 110 négyszögölet elvettek arra hivatkozva, hogy a környéket időközben közművesítették.

Bachát István lelkészt nagyon bántotta ez az igazságtalan eljárás. Pontosan tudta, hogy a gyülekezettől mit vettek el. Útnak indult, hogy ezt a 110 négyszögöl területet visszaszerezze az egyházközségnek. Jogi tanácsot kért. Megtudta, hogy nincs olyan jogszabály, ami kisajátítási eljárás nélkül lehetővé tenné, hogy városrendezési okokra hivatkozva, bármely telektulajdonos ingatlanját önkényesen megcsonkítsák. Sikerült 9 db telket elismertetni, 1.692 négyszögöl területen. A városi Tanács nem járult hozzá a telkek egyenkénti értékesítéséhez. 1967-ben cseretelkeket ajánlott fel, mert a területet KISZ lakások építésének céljából akarta megszerezni. A gyülekezet választás elé került. Vagy ragaszkodik az eredeti telkekhez, amelyeket csak a városi Tanács feltételeivel lehet érékesíteni. Ismerve a korábbi telekmanipulációt, ez majdnem lehetetlen. Vagy pedig elfogadja a cserét, és az értéktelenebb házhelyeket próbálják meg szabadon eladni. A gyülekezet 60 nap próbaidőt kért. Végül a gyülekezet belement a cserébe. A Cserje, Kárász, Diófa és Sövény utcákban jelöltek ki beépíthető telkeket.

A lelkész a parókia épületében 13 éve működtetett bölcsőde ügyében is tárgyalásokat kezdeményezett. Kiderült, hogy a városi Tanács bérleti díj nélkül használatba vette az épület földszinti részét. Nagy segítségére volt Dr.Bothár Vilmos az Evangélikus Egyház ügyésze, aki a gyülekezet felhatalmazása alapján tárgyalt az illetékesekkel. Az ügyben feltétlenül lépni kellett. Az épület a gyülekezet terhe volt. A városi Tanács bérleti díj fizetése nélkül használta. Az udvari épületet mosókonyhává alakította. Az ügyész tájékozódása és javaslata szerint, a bölcsödének használt épületrész után havi 2.000 Ft bérleti díjat lehet kérni. A városi Tanács hosszas egyeztetés, püspöki közbenjárás után havi 1000 Ft-os bérleti díjat fizetett.

A templomtatarozás elkezdése évről évre húzódott, mert a telkek iránt nem volt fizetőképes kereslet. A meglévő pénz megfelelő befektetése céljából bádoglemezt vásároltak. Elkezdték a tető és a torony rendbetételét. 1966. őszén a városi Tanács Művelődési osztálya vásárlási szándékot nyújtott be az államosított iskola udvarrészének bővítése céljából. 80-100 négyszögöl területre tartottak igényt. Azonban ez a terület a templomtatarozáshoz, mint felvonulási terület nélkülözhetetlenül fontos volt. Ezért a gyülekezet elzárkózott az értékesítés elől. 1967. nyarán végre elkezdődhetett a várva várt templomtatarozás. Külső és belső felújításra került sor. Ekkor távolították el a két régi vaskályhát, amellyel korábban a templomot fűtötték, de már állapotuk miatt nem lehetett használni őket. Bolla Árpád dunakeszi lelkész segítségével új neonvilágítást szereltek be. A templom előtti kertet is újra parkosították.

A városi Tanács párttitkára újabb ötlettel jelentkezett. A kisegítő iskola udvarának bővítése céljából az egyházfi lakás előtti kertet szemelte ki. Arra kérte a gyülekezetet, hogy ezt a területet engedjék át a kisegítő iskolás gyermekeknek. Bachát István, Káldy püspök úrhoz fordult segítségért, aki kijelentette, hogy egyházunk támogatja az állam kulturális célkitűzéseit, de a kisajátításhoz nem járul hozzá. Ha az állam piaci értéken hajlandó megvásárolni és a gyülekezet hajlandó értékesíteni a területet, akkor van értelme tovább tárgyalni.

A városi Tanács 1967. október 17-én kelt határozatában elrendelte a középvárosi egyházi temetők lezárását. Ugyanebben a rendeletben meghatározta, hogy a területet 30 év múlva lehet kiüríteni. Gyülekezetünk 1 kat.hold 727 négyszögöl területtel rendelkezett. A temető megmaradt, de mivel a temetések megszűntek, elveszett a fenntartásához szükséges bevételi forrás. Az egyházkerület püspöke azonnal megfellebbezte a döntést, de fáradozása nem járt eredménnyel. 1968-ban sikerült a gyülekezet anyagi gazdálkodását megerősíteni.

A presbitérium korelnöke Ferenczi Imre visszavonult és a helyét Kurnász János foglalta el.

A váchartyáni községi Tanács az evangélikusoknak ajándékozott magtárépület lebontását kezdeményezte és felajánlotta, hogy az általa adományozott telken egy gyülekezeti terem vagy kápolna épüljön. A nagylelkű felajánlást egyetlen probléma nehezítette. Az évszám: 1968. Minden egyházi építkezést állami jóváhagyáshoz kötöttek és az Állami Egyházügyi Hivatal minden eszközzel el akarta lehetetleníteni a kápolnák és gyülekezeti házak építését. A kommunista párt az egyház és az egyházi épületek összeomlásában volt érdekelt. Ezért aztán garanciát kellett kérni. A váchartyáni magtárat csak abban az esetben lehet lebontani, ha az állam megadja a szükséges garanciákat.

A parókia alatti bölcsőde ügyében is döntés született. A városi Tanács 1966-ig visszamenőleg havi 1.000 Ft bérleti díjat térített meg.

Sajnos az állampárt nemcsak azon fáradozott, hogy a híveket elvonja a gyülekezettől, az igétől és a templomtól, hanem az Isten igéjéhez és a gyülekezethez hűséges egyháztagokat is megpróbálta a maga módján befolyásolni. Ennek a formája a különböző hűségnyilatkozatok elvárása volt. A lelkész az állásával játszott, ha nem készítette elő ezeket. Az igehirdetés szolgálatát is nagyon megnehezítette, hogy az állampárt beépített emberei és besúgói folyamatosan jelen voltak a gyülekezet alkalmain. Feljegyzéseket és jelentéseket készítettek. Figyelték a lelkész igehirdetését. Figyelték az istentiszteleten jelenlevőket. Jelentették a keresztelőket és egyházi esküvőket rendező egyháztagokat. A lelkész és a gyülekezet tagjai sohasem tudták meg, hogy kik voltak az informátorok. A jelentések a szolgálati út állomásain keresztül befutottak az Állami Egyházügyi Hivatalba, ahonnan értesítették az illetékes püspököt, aki a feljelentett lelkészt vagy beszélgetésre rendelte be, vagy pedig az igehirdetéseit kérte be bemutatásra. Erről tudta meg, hogy valaki olyan volt jelen a templomban, aki nem Krisztust kereste, hanem hallgatódzott és megfigyelt.

1969-ben a városi Tanács a kiépítésre kerülő földgázvezeték számára gáz-nyomásszabályzó telep részére területi igényt nyújtott be. Az eredeti elképzelés szerint a templomkert Lenin út és Törpe utcai sarkán egy 16 m2-es területre volt szükség. A gyülekezet bérleti díj ellenében hajlandó volt együttműködni. Évi 2.400 Ft bérleti díjat, valamint a templom és a parókia épületének gázhasználatát igényelték.

Egy betörés következtében a gyülekezetet és a lelkészt komoly anyagi veszteség érte. Ismeretlen tettes 5.500 Ft-t tulajdonított el. Ebből 1.960 Ft volt a gyülekezet vesztesége. A lelkész több havi járandósága is a tolvaj zsákmánya lett. A rendőrségi nyomozás nem vezetett eredményre. Ernst Rudolf és felesége egy páncélszekrényt adományoztak.

A városi tanács vb.titkára 1969. augusztus 21-i „bizalmas beszámolójában” hosszú jelentésben értékelte az egyházpolitikai helyzetet.

„Államunk és az egyház viszonya nem kizárólag politikai kérdés, Gyakran hangsúlyozzuk, hogy az egyházakkal folytatott együttműködés, a vallásos dolgozókkal szembeni türelem nem jelent világnézeti fegyvernyugvást. Szemben állunk a vallásos világnézettel. A vallás nem egyeztethető össze a következetesen szocialista tudattal.A szocialista társadalom fejlődése fokozatosan aláássa a vallás gyökereit, az eszmei vita, pedig ezzel kölcsönhatásban segíti az emberek felszabadulását minden elavult világnézet alól. Városunkban színvonalas, az átlagnál igényesebb egyházpolitikai tevékenységet kell folytatni, amelyet az alábbi sajátos körülmények indokolnak: Városunk püspöki székhely…. A református egyház tevékenységi köre lényegesen szűkebb, az egyházi szertartásokat általában 250-300 fő látogatja. Hatóköre elsősorban kisvácra épül, a város különböző pontjain minimális azoknak a reformátusoknak a száma, akik aktív hitéletet élnek.

Az evangélikus egyházban az egyházi élet az utóbbi két évben felélénkült, templomukat tatarozták, a hitéletet szélesebb alapokra igyekeznek helyezni, az egyházközség munkájában résztvevő lakosok aktívabb hitéletet élnek.

A vallásos hit életével kapcsolatban tapasztalatunk a következő. Elsősorban az idősebb generáció, de a szülők magatartása folytán a fiatalság kis része is még ma is aktív hitéletet él. A hitélet elsősorban az idősebbek és az idők folyamán a faluról bejöttek körében erős. A pedagógusoknál kb.15 % az a réteg, mely ma is aktív hitéletet él. Ők nem Vácott, hanem a környező Duna-menti községekben vesznek részt egyházi szertartásokon. Az orvosok egy része Vácott jár templomba, gyermekeiket viszont hittanra nem íratják be. A műszaki értelmiség az egyik leghaladóbb és legfelvilágosultabb értelmiségi csoport, igen kis százalékban látogatja az egyházi szertartásokat. A papok családlátogatásokat folytatnak, elsősorban azok körében, akikről tudják, hogy vallásosak. Ezeken az embereken keresztül kapcsolatot kívánnak létesíteni másokkal is a hitélet terjesztése érdekében. Az egyházak politikai-ideológiai tömegbefolyásának ellensúlyozására tett intézkedések közül szólni kell a társadalmi ünnepségekről. Városunkban ennek hagyománya van a házasságkötés, névadás ifjúavató ünnepség külsőségeiben is felveheti a versenyt az egyházi rendezvényekkel. Nem kielégítő a helyzet a társadalmi temetést illetően, elsősorban annak külsőségekben még kellő szintre nem emelt gyakorlata, azon kívül tartalmi kivitele miatt sem.

A hittanbeíratás tekintetében jelentős változást azokban az iskolákban érjük el, ahol a pártcsoportok meggyőző propagandát fejtettek ki az elsős gyermekek szüleinél, értekezlet formájában és családlátogatásokon, elsősorban a Báthory úti iskola és az Árpád úti iskolánál. Ahol az igazgatók ezt nem tették meg, ott még emelkedés volt: Deákvár – Gábor J. u. iskolánál. Azoknál a szülőknél maradt elsősorban hatástalan az iskola propagandája, ahol a nagyszülők befolyása erősebb. A hittanra beiratkozott tanulók 10-30 %-a nem jár rendszeresen hittanórára. A középiskolákban hittan beiratkozás nem történt. A mi propagandánk színesebb és sokoldalúbb lett. Ma már nem beszélhetünk arról, hogy pl. az egyház tevékenységet tud kifejteni a kórházban. Egyre kevesebb a befolyása az egyházaknak a fiatalság körében. Igen ritkán tapasztalható, hogy befolyás alá tudják vonni a 16-18 éves fiatalokat. Erősödött az ateista propaganda az üzemi dolgozók felé. Az egyház megváltozott módszerekkel, s korszerűbben foglalkozik a hitélettel, nekünk is a világnézeti nevelőmunkában fokozottabban kell érvényesíteni az ateista propagandát.” Így szól Arany István vb. titkár város- és egyházértékelő 20 példányban, „BIZALMAS!” felirattal készített jelentése.

Az iromány az akkori sötét rendszert minősíti. Érdemes visszalapozni Sommer Gyula lelkész 1944. decemberében készített naplójához.!

70-es évek

Jó ütemben haladt a parókia épületének külső tatarozása. A gázszabályozó ügyében az illetékes TIGÁZ állami cég a gyülekezet ajánlatát elfogadhatatlannak minősítette és elrendelte a terület kisajátítását. Az eredetileg kért 16 m2-es terület hatalmasra nőtt. A TIGÁZ a kisajátítási eljárás során 75 négyszögöl területet akart megszerezni. A presbitérium tiltakozását D.Káldy püspök úr és az Állami Egyházügyi Hivatal is jogosnak tartották. Támogatásukról biztosították a nehéz helyzetbe került gyülekezetet. Végül sikerült a kisajátított területet 10 négyszögölre mérsékelni. Azonban a TIGÁZ továbbra is szolgalmi jogot kért kb. 45-50 négyszögöl területre. Végül 41 négyszögöl terület lett átadva. A TIGÁZ 25.500 Ft-os áron megvásárolhatta a kiszemelt kertrészt. Mivel ez a terület a lelkész javadalma volt, a presbitérium úgy döntött, hogy a kapott összeget banki letétbe helyezi és a kamatokat a lelkész kapja kertjáradék címen.

1970. decemberében hosszú, súlyos betegsége következtében elhunyt Kemenes Ernő gyülekezeti felügyelő.

1972-ben tisztújításra és presbiterválasztásra került sor. A felügyelői tisztséget nem sikerült betölteni. A megválasztott váci, rádi presbitereket és tisztségviselőket 1972. május 7-én, D.Káldy Zoltán püspök – aki egy egész napos egyházmegyei presbiterkonferenciára érkezett a gyülekezetbe – ünnepi istentiszteleten iktatta be tisztségükbe.

1972-ben Menyhár István hagyatékát örökölte a gyülekezet. Az elhunyt házának lakója 50.000 Ft-ért megvásárolta. A gyülekezet, miután kifizette a 20.000 Ft-os kötelező örökösödési illetéket, 30.000 Ft-os pénzösszeghez jutott. Az adományozó eredetileg egy 5 q-ás harang elkészíttetésére szánta a hagyaték értékesítéséből származó összeget. Azonban ez a 30.000 Ft nem volt elegendő rá. (Ebből az összegből kb. 100 kg-os harang készülhetett volna. A másik gondot a torony szűk keresztmetszete okozta, mivel egy 5 q-ás harang nem fért el benne.) Ezért – a lelkész javaslatára – a templom fűtésének megoldását tűzték ki célul. Végül a „Menyhár hagyatékból” a templom elektromos padfűtése készült el. Mindkét oldalon 8-8 padban. A munka egy pécsi villanyszerelő mester tervezése és kivitelezése alapján valósulhatott meg. 1973-ban a parókiára bevezettették a földgázt. A szenes kályhák helyett korszerű gázkonvektorokat szereltettek be.

Hegedűs Tiborné elhagyta az egyházfi lakást és lemondott tisztségéről. Utódjaként Szokolai Lászlónét alkalmazta a gyülekezet. 1975-től az egyházfi Kosztyán Tiborné lett. A lezárt középvárosi evangélikus temető ravatalozója feleslegessé vált, ezért a lebontásáról és az anyag értékesítéséről született döntés.

Mogyoródi Jenő presbiter javaslatára énekkar szervezése kezdődött. A kórus szervezésére Pohl Nándor kántor kapott megbízást. 3 évi szünet után betöltötték a felügyelői tisztséget. Honti János eddigi pénztárost, és másodfelügyelőt választották meg. A pénztárosi szolgálatra Kurnász György kapott megbízást. Egy új presbiter is szolgálatba lépett: ifj.Tagaj Mihály.

1974-ben kis ünnepség alkalmával köszöntötték a lelkészt váci szolgálatának 10. és a kántort 25. szolgálati éve alkalmából.

1976-ban a harang elektromos vezérlésének szerelési munkáit végeztették el. 1977-től a gyülekezet javadalmazásban részesülő tisztségviselői 13. havi juttatásban részesülnek. A kisváci temetőben a gyülekezet templomépítő lelkészének és felügyelőjének elhagyott síremlékei ügyében is intézkedni kellett. A határozat szerint a síremlékeiket – átmenetileg – a parókia udvarában helyezték el. A templom padjaiba szivacs ülőpárnák készültek. 1979-ben a csővári gyülekezet parókiaépítésbe kezdett. A beígért külföldi segély késése miatt fizetési nehézségek keletkeztek. Ezért a váci gyülekezet 50.000 Ft-os hitelt biztosított a számukra.

80-as évek

1980. augusztusában Kosztyán Tiborné lemondott az egyházfi tisztségéről és elhagyta a szolgálati lakást. Utódja Matkovicz Jánosné lett.

A gyülekezet tulajdonában levő 3 telekre – elhanyagolt és gazos állapotuk miatt – a városi Tanács Műszaki Osztálya beépítési kötelezettséget írt elő. A presbitérium úgy döntött, hogy a Kárász utcai 255 négyszögöles telket értékesíti. A Cserje utcai és a Sövény utcai telkeket pedig kitisztítja. (A gyülekezet ezeket a telkeket 1967-ben az Újhegyi úti „KISZ lakások” területéért cserébe kapta.) A városi Tanács Műszaki Osztálya elrendelte a középvárosi evangélikus temető síremlékeinek elbontását, és a területet szegélyező sövény folyamatos nyírását. A síremlékek lebontatását Králik József presbiter vállalta. A sövény rendbetételére és folyamatos gondozására a kommunális üzem kapott megbízást. A gyülekezet értékesítette a Kárász utcai telket  (889 m2, 245.000 Ft)  és a Cserje utcai telket (507 m2, 156.200 Ft) A befolyt összeg és a gyülekezet megtakarítása fedezte a templom és a parókia rendbehozatalát. A templom tatarozásával párhuzamosan az egyházfi lakásban fürdőszobát építettek ki. 1982. október 10-én volt a kívül és belül megújult váci templom újra szentelése.

1981-ben elhunyt Honti János felügyelő. Ugyancsak elhunyt Klenyán József presbiter. Meskó Sándor számvevő, Gerdai Péter, Szanyi Jánosné, Ernst Rudolfné presbiterek egészségi állapotuk és koruk miatt visszavonultak és lemondtak a tisztségükről. A gyülekezet presbitériumában nemzedékváltás történt. Gyülekezeti felügyelővé: Kapuszta Jenőt, gondnokká: Lányi Sándort, jegyzővé: Falta Józsefet, számszéki elnökké: Brna Jánost választották. Presbiterek lettek: Csáfordi Istvánné, ifj.Keczkó Pál, Kurnász József, Mikó Gyuláné, Molnár Gyuláné, Omischel Sándor, Balogh Teréz, Strausz Györgyné, Bánszki Imréné.

Az év végén Pohl Nándor kántor befejezte szolgálatát. 32 évig volt a gyülekezet kántora. Utódjául Hörömpő Pált választották meg. A temetéseken Váróczi Vilmos presbiter vállalta az énekelő kántori szolgálatot. 1983-ban újra alakult a gyülekezet énekkara. A kórus vezetését Bachát Istvánné nagytiszteletű asszony vállalta.

Lélekszámadatok:

Év:                       1981     1984         1991       1993      1996        1999        2000

Vác                       472        472           500         700       700          760          840

Rád:                     300         300           272         240       240          240          251

Szórványok:       128         120           120         111        108          122

A gyülekezet a parókiát kívülről és a templomot belülről tatarozta. 1983. Böjt 1. vasárnapján a váci és rádi gyülekezetekben is bevezetésre került az új Evangélikus Énekeskönyv. Az új énekek tanulása komoly feladatot jelentett. Ebben a gyülekezet énekkara komoly szolgálatot vállalt.

A lelkész a penci leánygyülekezetben – Kiszely Sándor csővári lelkész halála miatt – helyettes lelkészi megbízást is ellátott.

A városi Tanács a bölcsődés gyermekek számának csökkenése miatt megszüntette a parókia alatti intézményét. Az épületrészt kiürítették. A presbitérium úgy határozott, hogy mivel Sommer Gyula ny.lelkész és Jurányi István lemondásakor is nagy problémát jelentett a parókia kiürítése, a 180 m2-es földszinti részből – az eredeti 1929-es tervek alapján – egy 60 m2-es kis lakást alakítanak ki nyugdíjas lelkészlakás címén.

Fontos lépés volt ennek a célnak a megjelölése, ugyanis joggal lehetett tartani attól, hogy a városi Tanács a bölcsőde bérleményének megszüntetése után valamilyen más városi üzemeltetésű intézményt, vagy a parókia épületébe nem való bérlőt hoz. A nyugdíjas lelkészlakás gondolata a gyülekezet számára is célszerű hasznosítást jelentett. Határozat is született arról, hogy a parókia épületének földszintjén az eredeti terveknek megfelelően egy kis lakás, a gyülekezet nyugdíjas lelkészének lesz biztosítva.

Hangsúlyos volt a gyülekezet lelki építése. A lelkész családlátogatásainak célja a templomlátogatás növelése és az áldozat készség ébresztgetése volt. Gyülekezetünk készült az 1984-es Lutheránus Világszövetség budapesti Nagygyűlésére. Rádon a gyülekezeti ház építésének tervezése folyt. A lelkész felesége a nagygyűlés külföldi vendégeinek készített kézimunkák szervezésére, igényes elkészíttetésére és összegyűjtésére kapott püspöki megbízást. A váci, rádi, és a szórványokban lakó asszonytestvérek 84 vendég részére kézimunkáztak.

A lelkész örömmel számolt be a gyülekezetben végzett szolgálatairól. „Különösen is örvendetes a gyermekek bekapcsolódása. Továbbra is komoly problémát okoz, a konfirmáció utáni űr. Az ifjúság szinte teljesen hiányzik a gyülekezetből.”

A bölcsőde megszüntetésével kapcsolatban a városi Tanács vb.titkára bejelentette, hogy a parókia alatti épületrészt továbbra is igénybe kívánják venni. Visszaadásáról szó sem lehet. A gyülekezet részére fizetett jelképes bérleti díj fizetése mellett a városi Tanács rendelkezik az ingatlan használatáról. Az elképzelés szerint a volt bölcsőde részben 12-15 szellemi fogyatékos gyermek napközbeni elhelyezését oldották volna meg, hogy az édesanyák munkába állhassanak.

A lelkész ezen a megbeszélésen ismertette a presbitérium határozatát. A vb.titkár hajlandónak mutatkozott a kompromisszumra, hogy 60 m2-ről lemondjanak és azt a gyülekezetnek nyugdíjas lelkészi lakás céljára visszaadják, de a fennmaradó kb. 120 m2-re továbbra is igényt tartott.

Néhány hónap múlva a városi Tanács illetékesei arról tájékoztatták a gyülekezet vezetőit, hogy a fogyatékos gyermekek helyett a kisegítő iskola étkezdéjét hoznák a parókia alatti részbe. A volt evangélikus iskola földszinti részében üzlethelyiségek, kialakítására kerülne sor. A nyugdíjas lelkészlakás kialakításáról is döntés született. Eszerint a város átadja a kért területet és a lakáshoz egy felszerelt fürdőszobát is átad.

A gyülekezeti terem kialakítása is napirendre került. Kapuszta Jenő felügyelő azt javasolta, hogy a parókia pincéjében – megfelelő szigetelési munkák elvégzésével – tágas gyülekezeti termet lehetne kialakítani.

A kisváci evangélikus temetőrészt 1984-ben a felsővárosi róm.kat. plébánia a saját temető területével együtt bekeríttette. Gyülekezetünktől nem kértek hozzájárulást. Az evangélikus hívek 1964-1984 között, mindössze 4 sírhelyet igényeltek. A temetőterület eléggé elhanyagolt állapotban volt. Ezért döntés született a földterület pontos kiméréséről, és az elburjánzott bozót önkéntes munkások általi kitisztíttatásáról. 1984. július 22.-augusztus 5. között Budapesten tartották az LVSZ VII. Nagygyűlését. A találkozó vasárnapján a külföldi vendégek gyülekezeteket látogattak meg és az istentiszteleteken szolgáltak. Vácra és Rádra is érkeztek látogatók.

D.Káldy Zoltán püspök és feleségének látogatása Vácott. Bachát István lelkész és felesége a gyülekezet tagjaival fogadják őket

Dr.Joachim Heubach püspök és felesége  NSZK,  Dr.James Burtness teológiai professzor és felesége USA, Samuel Kimbell közgazdász TANZÁNIA, Pósfay György lelkész SVÁJC

A délelőtti istentiszteleteken szolgáltak. Prencsok Mihály rádi felügyelő az otthonában rendezett vacsorán fogadta a vendégeket és a rádi presbitereket.

Bachát István 1984. november 11-ig volt penci helyettes lelkész. Közel egy éven át, a váci gyülekezeti  szolgálatai mellett végezte ezt a feladatot is. Hörömpő Pál 1984. január 1-től Rádon is kántori szolgálatra kapott megbízást.

1984. május 1-én sikerült elkezdeni a rádi gyülekezeti ház építését. A rádi hívek társadalmi munkában ásták ki az alapok helyét, elvégezték az alapozást, és a víz bevezetését. A gyülekezet lelki építése szempontjából nagyon fontos lépést sikerült megtenni. Az iskola államosítása következtében nemcsak vagyont vesztettek a rádiak, hanem a nem istentiszteleti alkalmak megtartására alkalmas hely is elveszett. Gyermekmunka, ifjúsági munka, énekkar, bibliaórák és tanácskozások szempontjából stratégiai fontosságú a gyülekezeti ház. Hála Istennek a rádiak felsorakoztak a lelkész mögé és nagy áldozattal felépíthették a rádi evangélikusok imaházát. 1988. október 1. vasárnapján volt az ünnepélyes felszentelése. D.Dr.Harmati Béla püspök 1Jn 4,21 alapján hirdette Isten igéjét. Az építkezés költsége 1,6 millió Forint volt.

Vác: Gondnok: Brna János, Számvevő: Sulyán Gusztáv, Presbiterek: Dovecz András, Falta Mihály, Keczkó János és id.Szikora Gyula

Vácott Dávid Kálmánné lemondott harangozói tisztségéről és elhagyta a szolgálati lakást. Ezután 5 hónapon át Csáfordi Istvánné presbiter vállalta a harangozói szolgálatot. Októbertől pedig Pintér Istvánt alkalmazta a gyülekezet.

A parókia földszintjének hasznosítása ügyében komoly bonyodalom keletkezett. 1985. április 11-én a gyülekezet és a nagymarosi DURISZ ruhaipari vállalat között egy olyan megállapodás született, mely szerint a parókia alatti – Széchenyi utcai utcafrontra nyíló – 120 m2-es területet határozatlan időre bérbe veszik. Egyébként a városi Tanács kikötötte, hogy a gyülekezet csak ezzel a vállalattal köthet szerződést. A város így tudta kialakítani a kisegítő iskola ebédlőjét. A volt evangélikus iskolában működő ruházati boltokat áthozták a parókia alatti helyiségekbe. Ehhez a presbitérium is hozzájárult. Azonban a szerződés megkötése után 1 hónappal a DURISZ elnöknője megkereste a lelkészt és bejelentette, hogy a ruhaboltok helyett – Nosztalgia kávézót – kívánnak üzemeltetni. Ezt a kérést az egyházmegyei presbitérium határozottan elutasította. Az elnöknő a döntést megfellebbezte. A gyülekezet presbitériumának és felsőbb egyházi jóváhagyását be nem várva elkezdődött az építkezés. Ezzel akarták a gyülekezet döntéshozóit kész tények elé állítani. A lelkésznek sikerült az átalakítási munkákat végző kőművestől egy tervdokumentációt beszereznie. Ebben a templom felőli két üzlethelyiségben – Espresso – megjelölés szerepelt. Hatalmas erőfeszítések árán sikerült leállítani az építkezést. A DURISZ elnöknője is mindent megpróbált, hogy a vendéglátó egység megvalósuljon. Különféle nevekkel állt elő. (Nosztalgia kávézó, Espresso, Keleti teázó)

A középvárosi evangélikus temetővel kapcsolatban is gondok adódtak. Egy vasárnapi istentisztelet után a környéken lakó presbiterek jelezték, hogy a lezárt evangélikus temetőben építkezés kezdődött. A városi Tanács építési osztályán rejtélyes telekmanipuláció történt. Megváltoztatták a telekkönyvi tulajdonosi bejegyzéseket. Ennek folytán 610 négyszögöl temetőterület – a gyülekezet és a Magyarországi Evangélikus Egyház püspökének kikerülésével – értékesítésre került. Ebben a terület panamában benne volt a városi Tanács és a városi Földhivatal is. Kiderült, hogy az egész temető területet átírták. Az újbóli eljárás alkalmával a 1023/I hrsz. Számú – megmaradt és megcsonkolt – 4598 m2 területet „Temetőként” visszatelekkönyvezték a Váci Evangélikus Egyházközség javára. A városi Tanács kénytelen volt elismerni, hogy törvényt sértett. Azonban a társasházépítést már nem lehetett leállítani. Ezért a gyülekezet 1.281.000 Ft kártérítést kapott.

1987-ben elkelt a gyülekezetünk utolsó beépíthető telektulajdona. A városi Tanács sürgetésére a Sövény utcai 142 négyszögöles üres telket árverés útján 370.000,- Forintért értékesítették. A templompadokba lila szövet kárpitozású ülőpárnák kerültek.

90-es évek

1989. október 23-án a Magyar Köztársaság kikiáltásával véget ért a 44 évig tartó kommunista rendszer. A gyülekezet életébe bekapcsolódók száma látványosan megemelkedett. Megnőtt a templomi istentiszteletek látogatottsága. A népmozgalmi adatok aránya megváltozott. A keresztelések száma jóval meghaladta a temetésekét. Ez az időszak 1989-1992 között tartott. Nem a születések számának örvendetes emelkedése van a háttérben. Az anyakönyvi adatok szerint a keresztelő pótlása történt. A rendszerváltás következtében, akiknek korábban névadójuk volt, a keresztségben is részesültek. Sajnos az esetek többségében fontosabb volt az alkalomról kiállított emléklap, mint amire valójában a keresztség szentsége hivatott.

Sose lehet tudni, hogy milyen idők jönnek, de talán a keresztlevél még jól jöhet. Ezekben az években sokan újra írták a személyi anyagukhoz mellékelt önéletrajzukat. Kivették belőle az MSZMP-s múltat, és inkább az egyházi neveltetésüket és vallásosságukat helyezték előtérbe.

Kétségtelenül szabadabb volt a gyülekezet élete, de komoly feszültségeket okozott a visszatérők megfelelő fogadása. Nem lehetett tudni, hogy ki az, aki valóban hitből – a Szentlélektől megszólítva – közeledik. Megtér vagy betér? Az egyházi tisztségek iránt is megnőtt az érdeklődés. Könnyebb volt felügyelőket, tisztségviselőket és presbitereket jelölni.

A rendszerváltás komoly kihívás volt a gyülekezet számára. Újra felbukkant az értelmiség. Gyülekezetünk ebből a szempontból nagyon szerencsés volt. Az értelmiség visszatérése nem jelentett hatalomátvételt. Kivárták, amíg a gyülekezet felkéri őket a szolgálatra. Így lettek presbiterek, tisztségviselők, és a mai napig nagyon jól együtt tudnak működni a nyugdíjas vagy kétkezi munkás presbiterekkel.

1992-ben megkezdődött a rendszerváltozás utáni helyzet normalizálódása. Nyilvánvaló lett, hogy az egyház nem fogja betölteni a hatalomból elmozdított MSZMP helyét. A pártkönyv helyett nem kell felmutatni a keresztlevelet. A munkásőrök erőszakszervezetét nem veszik át a papok és lelkészek. Akik a gyülekezetben nem Krisztust keresték, az ige és a szentségek helyett valami mást vártak lassan lemorzsolódtak. Érzékelhetően csökkent a templomok látogatottsága. Akik valamilyen érdekből fordultak a gyülekezet felé, elmaradoztak. A rendszerváltás utáni helyzetet az 1994-es választások egyértelműen lerendezték. Az MSZMP utódpártja az MSZP került kormányra és koalícióra lépett a liberális SZDSZ-el. „A hit magánügy” – jelszavával komoly csapást mértek az éppen ébredező és az ország népe felé induló történelmi felekezetekre. Egyrészt a közel 50 évi tudatos kifullasztásából ébredő keresztyénség missziója a közömbösség és a gomba módra szaporodó – államilag pénzelt – szekták áramlatával került

Bachát István lelkész váci szolgálatának utolsó 4 éve új és nagyon komoly kihívásokat hordozott. Hivatkozhatott volna a korára. 70 évesen kellett felvennie az új korszak lelkészi szolgálatának minden terhét. Fizikailag, szellemileg, idegileg, de legfőképpen hitbelileg is bírnia kellett a terhelést. 1990-ben újra indult az iskolai hitoktatás. Meg kellett szervezni. Elkezdődött az egyházi kárpótlás. Pontos és sorsdöntő jogi, gazdasági döntéseket kellett előkészíteni és meghozni.

A gyülekezeti alkalmak száma megsokszorozódott. Városi ünnepségeken kellett az evangélikus egyház és a váci evangélikus gyülekezet képviselőjeként felkészülten megjelenni, és szolgálatokat végezni. Indult a börtönszolgálat, a kórházi istentiszteletek szolgálata. Bizony nagy megterhelést jelentett az egyre növekvő elvárásoknak eleget tenni.

Nem véletlen, hogy a lelkész mellett a nagytiszteletű asszony szolgálata is megsokasodott. Az énekkar vezetését átvette a fiatal tanárnő, de az alsó tagozatos gyermekek hitoktatása újabb feladatot jelentett.

A váci evangélikus gyülekezet kárpótlása 1991/2000

A Magyar Köztársaság 1991. évi XXXII-es törvénye lehetőséget adott az államosításra került, volt egyházi ingatlanok visszaadására vagy a törvényben előírt kárpótlással történő kártalanítására. A váci evangélikus gyülekezet két államosított ingatlanja került képbe.

A rendelkezésre álló adatok szerint beterjesztették az igényt.

Liszt Ferenc sétány 3. számú épületben a lelkészlakás, tanítói lakás és iskola. (Az államosítás idején már bérházként üzemelt, csupán a házmester lakása volt félig-meddig a gyülekezet szolgálati lakása. Sommer Gyula ny.lelkész részére – bár szóbeli ígéret volt – mégsem utalták ki az egyik lakást.)Széchenyi u. 24. a volt evangélikus iskola és kántortanító lakás. Az igény úgy került a város Képviselőtestülete elé, hogy az evangélikus gyülekezet az épület I. és II. emeletét igényli, mely a Kisegítő iskola kiköltözése után adható majd át.

Duna-parti bérház

A Duna-parti ház lakottan került visszaadásra. Az épület romos bérház volt. 9 lakásban kb. 50 bejelentett lakóval. A lakbérek rendkívül alacsonyak voltak. A pincében szivárgó vízvezeték folyamatosan gondoskodott a csekély bevétel elköltéséről. A kisebb javításokat végző szakemberektől riasztó jelzések érkeztek. Az elektromos hálózat életveszélyesen elöregedett. A földszinti lakások a mennyezetig nedvesedtek. A tető állandó beázással fenyegetett. A sürgősen elvégzendő karbantartási munkálatokra 10 milliós nagyságrendű összegre lett volna szükség.

Gyülekezetünk felügyelőjével, Sulyán Gusztávval végigjártuk a lakókat, akik hatalmas igényekkel jelentkeztek és szükség esetén jogi lépesek megtételét fontolgatták. Ifj.Dr.Kenéz Tibor ügyvéd levélben kereste meg a lakókat, hogy nyilatkozzanak a lakások megvásárlásának szándékáról. Válasz nem érkezett. A lakók kivártak. Nagyon jól tudták, hogy a törvény milyen jogokat biztosít a számukra. Ekkor tanácsot kértünk az Országos Evangélikus Egyház Ingatlan Osztályától. Helfrich Péter és Inotayné Dr.Lukács Judit osztályvezetők jártak a helyszínen. Jó lett volna az Országos Egyház segítségét megszerezni, hogy közösen próbáljuk meg hasznosítani az üresen rendkívül értékes helyen levő épületet. Azonban közbeszóltak az anyagiak. A gyülekezetünk sem és az egyházunk sem rendelkezett olyan tőkével, amely segítségével ki tudtuk volna költöztetni a lakókat, akik elvárták, hogy a gyülekezetünk számukra elfogadható lakáshoz juttassa őket. Nagylelkű, fantasztikusan előzékeny volt a váci Képviselőtestület. Jóindulatuk kézzelfogható jele volt a visszakapott épület. Egyetlen probléma volt vele: lakott volt. A gyülekezetünk pedig nem tudta felvállalni a házzal kapcsolatos anyagi és jogi terheket. Hiányzott az anyagi és a jogi háttér. A súlyos kamat terhek és a bizonytalan gazdasági körülmények közepette sok-sokmilliós hitelt vegyünk fel. Ez lett volna az egyetlen megoldás. Az Evangélikus Egyház Ingatlan Osztályának tanácsát elfogadva a Duna-parti bérház visszakerült a váci Önkormányzat tulajdonába. A Művelődési Minisztérium is megvizsgálta az ingatlan átadásának körülményeit. Csekély vigaszt jelent, hogy ők is megállapították: Gyülekezetünk a jó szándékú megállapodás ellenére, rendkívül hátrányos helyzetben kapta vissza az épületet. Ez az ingatlan egy újra induló kis gyülekezet számára kezelhetetlen volt. Az Önkormányzat természetesen azonnal visszavette az épületet és elkezdte a lakások értékesítését. Megvoltak erre a megfelelő szervezetei. A lakók áron alul, igen kedvező feltételekkel vásárolhatták meg a lakásaikat. A városnak az alacsony árak ellenére is komoly bevétele származott. A lakók, pedig már piaci áron tovább értékesítették a tulajdonukba került ingatlanokat. Időközben a kárpótlási törvény értelmezése során kiderült, hogy nemcsak az állam részesülhet pénzbeli ellentételezésben, hanem a gyülekezet is igényt tarthat anyagi kárpótlásra, ha az eredeti tulajdonához nem tud hozzájutni. Ekkor egy új épületet kell építeni hitéleti, vagy szolgálati lakás célra. A Duna-parti házban igazolni tudtuk, hogy az államosításkor a gondnoki lakásban egyházi alkalmazott lakott. A szükséges dokumentáció elkészítésével egy 64 m2-es szolgálati lakás kárpótlása révén: 3.6 millió Ft-os kerethez jut a gyülekezet, amelyet valamilyen hitéleti építkezésre kell felhasználni.

Széchenyi utca 24. számú épület

1992. december 9-én aláírásra került a megállapodás. A dokumentumot a város polgármestere és a gyülekezet lelkésze írta alá. A város jogtanácsosa elkészítette a társasházi szerződést, amely pontosan rögzíti a tulajdoni viszonyokat és a közös költségeket. Ez a szerződés 1993. június 23-án készült el. Az átadás-átvétel közben megtörtént a lelkészválasztás. Az új lelkész a választást követő fellebbezési idő lejárta után, de még a beiktatása előtt bekapcsolódott az ügy bonyolításába. Bachát István lelkész ekkor már átadta a Lelkészi Hivatalt és a gyülekezet ügyeit Baranyai Tamás egyházmegyei főjegyzőnek, aki úgy döntött, hogy a kárpótlás ügyében már az új lelkész vegyen részt. 1993. június 30-án – a beiktatás előtti héten – megtörtént az épület hivatalos és tételes átadása és átvétele.

Az átadás-átvétel során szóba került az épület energia és közüzemi megosztása. A város képviselője a társasházi szerződésre hivatkozva a mérőórák felszerelési és a megosztási költségek 1/3-2/3 arányos megoldását indítványozta. Ezt az eljárást a kárpótlási törvénytől idegen hozzáállás miatt elfogadhatatlannak tartottuk. 1948-ban egy levél alapján vették el a volt iskolát. Új iskolapadokkal és minden berendezési tárggyal. Igazságtalan eljárásnak tartottuk, hogy a gyülekezet több százezer Forintot fizessen ki a jogos tulajdonáért. A tiltakozásunk ellenére a GAMESZ kiküldött egy 360.000 Ft-ról szóló számlát. Ezt az összeget nem fizettük be. Továbbra is méltánytalan eljárásnak tartottuk. Az Önkormányzat 1995-ben kezdte el keresni ezt az összeget. Felszólítást kaptunk az „adósságunk törlesztésére”. Ekkor az egyházunk Ingatlanosztályáról azt a tanácsot kaptuk, hogy a gyülekezet kárpótlási igényeként nyújtsuk be a Miniszterelnöki Hivatal felé. Az eljárásnak eredményeként a váci Önkormányzat 1.400.000 Ft kiutalásában részesült.

A visszakapott iskolaépületben eredetileg egy PROTESTÁNS ÁLTALÁNOS ISKOLÁT akart az evangélikus, a református és a baptista gyülekezet közösen elindítani. Létre is hoztak egy „Protestáns iskola” nevű alapítványt is. Azonban az iskola szervezése megrekedt. Ennek két komoly akadálya volt.

–        Az egyházunk nem támogatta általános iskolák alapítását. Óvodák és gimnáziumok indítását szorgalmazta. Az állami támogatás – a fejkvóta – ezeknél biztosította a megfelelő működés feltételeit.

–        A másik probléma később derült ki. A Kisegítő iskola új épületének tervezésekor a környezetszennyezés problémája is előkerült. A forgalmas útkereszteződés miatt veszélyben voltak a gyermekek. Különböző egészségügyi mérések és szűrővizsgálatok eredményét is felhasználták az iskola elköltöztetése érdekében. Amikor az evangélikus óvoda indítását terveztük, akkor ütköztünk bele a falba. Ide nem lehet oktatási intézményt tervezni, mert olyan nagy a környezeti terhelés.

1993-ban – közvetlenül az ingatlanrész visszaszerzése után az első emeleten 2 teremben kialakítottuk a gyülekezet számára szükséges helyeket. A nagyobb teremben tartottuk a hétköznapi alkalmakat. A kisebbik teremben az ifjúsági órákat és a gyülekezeti hitoktatást tartottuk.

1993-ban a GENERALI Biztosító vette bérbe a volt kántortanítói 94 m2-es lakásrészt. A bérleti díjból elvégeztük az igen lepusztult épület tisztasági meszelését. Az épülettel igen sok problémánk volt. Sajnos kezdettől fogva szenvedjük a közös tulajdon hátrányát. Az épület bérlőinek és használóinak joga van és az egyház köteles mindent jó karban tartani.

2000-ben két terem egybenyitásával sikerült egy korszerű, tágas gyülekezeti tanácstermet kialakítani. Az épület megnyugtató karbantartása és üzemeltetése érdekében a tulajdonviszonyt mindenképpen rendezni kell. Nem vált be a társasházi forma!

Bachát István lelkész nyugdíjba menetele

Az 1993-as év első féléve a lelkészváltás jegyében folyt. Bachát István 29 évi váci szolgálata után nyugdíjba vonult. Az utolsó lelkészi jelentését ennek az eseménynek hatása alatt készítette el, ami valójában nem egy év értékelése, hanem a 29 váci év szolgálatának néhány mondatos összefoglalása.

UTOLSÓ LELKÉSZI JELENTÉS

Évi rendes közgyűlésen vagyunk együtt, amikor a gyülekezet lelkésze számot ad az elmúlt év munkájáról, eredményeiről, eredménytelenségről, a gyülekezet belső, lelki és külső, anyagi állapotáról. Ilyenkor természetesen első szavam az Egyház Élő Ura felé csak a hálának és a köszönetnek szava lehet, hogy egyházunkat, benne gyülekezetünket, annak népét kegyelméből, bűnei ellenére is megőrizte, megtartotta. Személy szerint engem is. De ugyanakkor a mulasztásokért kérjük bűneink bocsánatát is. Jézusért kegyelemből megadja az őszinte bűnbánóknak. Hiszem, hogy nekem is. Szolgálatom során mindenkor a gyülekezet belső és külső építésére helyeztem a súlyt. Sohasem állítottam magamról, hogy tévedhetetlen lettem volna. Biztosan követtem el hibákat, mulasztásokat. De azt tiszta lelkiismerettel kijelenthetem Isten és a gyülekezet előtt, hogy minden munkámmal a gyülekezet javát és előmenetelét szolgáltam. Nemcsak az elmúlt esztendőben, hanem az egész itteni szolgálatom alatt: 29 év alatt.  Úgy látom, hogy az utóbbi években kezdtek ennek gyümölcsei beérni.

A gyülekezet belső építése az igeszolgálattal folyt. Ezzel párhuzamosan a hívek pásztori látogatásával.

A gyülekezet külső építésébe belefért 29 év alatt a váci templom kétszeri kívül-belül tatarozása, hasonlóképpen a parókia épületé. Rádon feljáró lépcső készült a templomhoz, kétszeri tatarozás kívül-belül, ravatalozó rendbehozatala, temetőben kerítés készítése, a gyülekezeti ház építése. Pencen a templom kívül-belül tatarozása. A múlt évben Vácott a torony és a templomtető rendbehozatala. Mindez nem kevés munkával járt, és a gyülekezetek tagjaitól nagy áldozatot követelt. Istennek legyen hála, amiért adott erőt, hűséget, áldozatkészséget úgy nekem, mint a gyülekezetek tagjainak. A külső építéshez tartozik mindkét gyülekezet anyagi megerősödése.

Az új év nagy feladat elé állítja a gyülekezetet. Tekintettel arra, hogy április 1-el nyugdíjba megyek 52 évi szolgálat után. Meg kell választani az új lelkészt. Előtte végre kell hajtani a parókia belső rendbehozatalát. Vácott felügyelő és számvevőszéki elnök, valamint presbiterek választása és beiktatása szükséges. Isten gazdag áldása legyen a végzett és végzendő munkán!

Bachát István lelkész 1993. április 1-én nyugdíjba vonult. Az egyházmegye esperese helyettes lelkészi szolgálattal bízta meg. Elkezdődött a lelkészválasztási eljárás. A rendszerváltozás után kialakult helyzetre való tekintettel nem ígérkezett egyszerű feladatnak. Dr.Harmati Béla püspök ragaszkodott a lelkészi állás pályázattal történő betöltéséhez. Az egyházmegye esperese – mivel a fia is a jelöltek között volt – személyi összeférhetetlenség miatt Baranyai Tamás esperes helyettest bízta meg a lelkészválasztás lebonyolításával.

A gyülekezet Sulyán Gusztáv presbitert választotta meg felügyelőjéül. Brna János gondnok lemondott. Az új gondnok: Dovecz András, számvizsgáló: Kiss Károly, jegyző: ifj.Szikora Gyula lett. 4 új presbiter is választottak: Fűke Pálnét, Koncsek Istvánt, Dr.Szalóki Tibort, és Török Istvánt.

 

 

Hozzászólások lezárva.