II.világháború Vác

Vác és a front – ahogyan az evangélikus gyülekezet átélte

Részletek a lelkészi napló feljegyzéseiből: (Feljegyezte Sommer Gyula lelkész)

1944. december 6

Este ½ 11-kor telefonáltak, hogy menjünk be a fegyintézetbe, mert az orosz közeledik. A német kommendáns parancsára minden 50 éven aluli fegyencet el kellett bocsátani, különben lelövik őket, nehogy az ellenséghez pártoljanak.

december 7. csütörtök

Egyre közelebbről hallatszik az ágyúzás. Állítólag már csak 10-12 km-re vannak. Rétság felől jönnek, másrészt Csővár, Penc, Rád már el van foglalva. Egész nap szörnyűséges ágyúzás és bombázás. A pincében berendezkedtünk alvásra, étkezésre. Jelenleg nálunk lakik a szegedi fegyintézet orvosa dr.Kúl János feleségével és Jávorka Ferenc fegyintézeti tisztviselő.

december 8. péntek

Reggel ¾ 8-kor ment el az utolsó vonat Pest felé. Egészen közelről hallatszanak a lövések. Az orosz csapatok már Kisvác szélén voltak. Az egész ház remegett. Az ablaktáblák csörömpölve hullottak le. Egy német katonai autó a Széchenyi utcában a piactér felé igyekezett, amikor egy ágyúlövéssel lángba borították az autót. A robbanás a házunk falát is megrongálta. Borzalmas órákat éltünk át. Délután 3 óra tájban hallatszott, hogy a város másik vége felé húzódik tovább a harc. Lassan felbátorodtunk, hogy körül nézzünk. A templomban több ablak betörésén kívül nagyobb rongálás nem látható. Az iskola ablakai mind betörve. A papi lakás külső ablakai kitörtek, a belsők jobbára épek maradtak, de a szobák tele vannak törmelékkel, üvegcserepekkel és porral. A ház eleje nagyon megrongálódott. Az ereszcsatornán lyukak vannak.

december 9. szombat

Szörnyű éjszakánk volt a pincében. Egy percet sem aludtunk. Éjfél után ½ 2–kor nagy dübörgésre riadtunk fel. A kaput betörve 6 kocsin egy csomó orosz hajtott be. Mire felrohantam, a lakás ajtaja már fel volt törve. A szobákban németeket kerestek. Enni és innivalót követeltek. Steidl bútoros udvar felőli ajtaját feltörték. Bennünket aludni küldtek. Minden ajtót nyitva hagytunk és lementünk a pincébe. Remegve hallgattuk a dübörgést. Reggel megkönnyebbülésünkre elvonultak.

december 10. vasárnap

Az oroszon kívül senki, sem mert az utcára kimenni. Templomba sem jöttek. Kisebb nagyobb csoportokban jöttek az oroszok. Szalonnát, bort, cigarettát követeltek. Persze adtunk, szó nélkül – rettegéssel… Délután egy Ilia Ivánovics nevű orosz 2 társával jött, hogy a sarokszobába felszereljék a telefonjukat. Éjszakára is itt maradtak. Mi továbbra is a pincében aludtunk. Az üzleteket sorra feltörték. A lakásokba behatoltak. Fosztogattak. Nőket bántalmaztak. Néha a szülők szemeláttára erőszakot követtek el rajtuk.

december 11. hétfő

Tovább folyik a fosztogatás és az erőszak. Vae victis! (Jaj a legyőzötteknek!) Iliának köszönhetjük, hogy nálunk nagyobb baj nem történt. A téli bundám, az órám, a zseblámpa elemek stb. eltűntek. Megkezdődött a törmelékek kihordása. Együtt étkezünk az orosz telefonistákkal. Villany, víz nincs.

december 12-13. kedd, szerda

A rádiókat be kellett szolgáltatni. Légi harc volt. Elmentem meglátogatni a püspöki palotánál és a templomtéri pincében létesített óvóhelyet. Már egy hete mintegy 1800 ember volt ott éjjel és nappal. Ilia és társai elmentek – sajnáltuk – most újból rettegünk. Schneiker gondnok jelenti, hogy őt is kifosztották. Még az egyház pénzét is elvitték. Deákváron még borzasztóbb dolgok történtek, mint itt. Ö.Kochnénak felajánlottuk, hogy nálunk étkezhet.

december 14. csütörtök

Ismét borzasztó éjszakánk volt. Újra vissza kellett menekülnünk a pincébe. Az ágyúbömbölés még mindig tart. Budapest állítólag már elesett, mások szerint csak körül van kerítve. Rémes ez a szüntelen ágyúzás és bombázás. Hétfőn meg kell kezdeni a tanítást. Hozzákezdtek a villany és vízszolgáltatás helyreállításához. A várost dr.Kristóf Béla h.polgármester, Szalay Dezső városparancsnok és egy orosz állomásparancsnok irányítja.

december 15. péntek

Megint izgalmas éjszakánk volt. Este 9 órakor betörtek a pincébe, ahol kosarakban voltak a jobb alsó és felső ruhák. Ilia elkergette őket, de mindent összeturkáltak. Ma van a 8. napja, hogy az oroszok bejöttek a városba. Az utcák élénkülnek. Több üzlet nyitva van. A tanító lakásba többször is bementek. Egy nagydarab oroszt kiutasítottam. Nálunk a mosókonyhába ismét betörtek. Ilia 2 társával újra itt étkezik. Ma egy hadnagy is ide költözött. A németek messze hordó ágyúiból származó lövedékek a város felett süvítenek és veszélyeztetik az utcán való járást. Nem tudjuk, hogy mi van Budapesttel. A vízvezetéket kijavították.

december 16. szombat

Ez az éjszaka végre teljes nyugalomban telt. Napközben újra betörtek a mosókonyhába és a tanító lakásába. Vittek is, amit még vihettek. Felkerestem Halmágyi Irén tanítónőt, akit a tanfelügyelői hivatal iskolánkba rendelt, hogy hétfőn el kell kezdeni a tanítást. Mindenütt panasz és megbánás, hogy nem hittek a már megszállt területekről kiszivárgott híreknek, hogy mi sors vár ránk, ha hozzánk is betörnek. Az ágyúdörgést már annyira megszoktuk, hogy szinte fel sem tűnik. A fegyintézetbe polgári személy nem léphet be. Megindult a havazás.

december 17. vasárnap

A város vezetőinek rendeletére minden felekezetű templomban istentiszteletet lehet tartani. Mivel a lakosság még mindig nem mer kimozdulni, nálunk is kevesen voltak – pedig harangozás is volt. Délután senki sem jött. Kvanta házmester még itt van, de családja a püspöki pincében tartózkodik. Szerencse, hogy kevés (20 cm) hó esett – viszonylag enyhe az idő. A megmaradt ablakok mellett tűrhető a szoba levegője. A fosztogatás és erőszakoskodás folyik. Naponta többen járják végig a feltört lakásokat és üzleteket. A tanítói lakásban minden a földre van dobálva. Az ágyúzás nem szűnik.

december 18. hétfő

A tanítónő ma megjelent, de tanuló egy sem jött. Az éjszaka nyugodt volt, bár egész közel hozzánk éjfélkor egy lövedék átfúrta a háztetőt és a falat – nem is hallottuk. Ilia és társai elmentek Kismarosra. Most félünk, hogy mi lesz, jön-e olyan jó ember a helyére?

december 19. kedd

Reggel sírva jött ide egy hívünk, hogy a hozzájuk betérő orosz kapitány felgyújtotta a házukat, mert nem engedtek az erőszakosságának, hanem kiszöktek. Elmentem hozzájuk. A megmaradt kis holmijukat ide hurcolják és egyelőre ők is, itt alszanak. Egy másik özvegyasszony hívünket elüldözték és éjszakára a pincében szállásoltuk el. 4 orosz járt nálunk. Átvizsgálták az egész házat. Nem találtak kifogásolni valót és felírtak valamit a ház falára. A rendőrségen a házmester részére karszalagot kértem. A padlásra vizet hordtam, mert gyújtogatások történtek. Estére beállított egy őrnagy a sofőrjével. Mindkettőnek vacsorát és bort adtunk, az éjszakát is itt töltötték. Az ágyúzás valamivel enyhébb, de a lövedékek néha ide is esnek. Az utcán kevesen járnak, mindenki tele van panasszal.

december 20. szerda

A gyógyszerész házára bomba esett, halottak és sebesültek vannak. Ebéd közben beállított 5 muszka, át kellett adnunk a helyünket az asztalnál. Ők folytatták az ebédezést. Bántás nélkül távoztak. Ráadásként dohány és bort kellett adnunk. Elmenekült fiamék lakását is kifosztották. A tanítónő megint itt járt, de iskolás gyermek nem volt. Budapest sorsáról semmit sem tudunk. A tegnapi őrnagy azt mondta, hogy 2-3 nap múlva el fog esni. Ma nem alszik nálunk orosz, ezért félünk. A püspöki pincéből állítólag kiutasítják az oda menekült kb. 1000 embert. A boltok üresek. Több hívünk panaszolta, hogy az utcán vették le róluk a cipőt, a télikabátot.

december 21. csütörtök

Fiam lakását ki kellett üríteni, mert két házzal odébb a páncélos ágyúk javító műhelye van. Márianosztráról kiengedték a fegyenceket, akik közül néhányan az üzleteket fosztogatják. Estefelé sűrűn bombáztak. Egész közel hozzánk is hullottak aknák.

december 22. péntek

Ilia járt itt, a megrendelt csizmájáért jött a városba. Elmondta, hogy az a haditerv, hogy egész Magyarországot körül fogják és Budapestet, egyelőre nem bombázzák – megvárják, míg önként megadja magát – addig tovább mennek Pozsonyba, Bécsbe és Berlin felé. A tanítónő újból megjelent, de iskolás gyerek nem jött. Már a kosdiak is bemerészkednek a városba.

december 23. szombat

Kellemetlen meglepetésünk volt. Megállt egy autó a tanítói lakás előtt és sok mindenélét felpakoltak. Hiába tiltakoztunk, a holmit elvitték. Úgy hallottuk, hogy a front Dunakeszi környékén áll.

december 24. vasárnap

Harangoztam az istentiszteletre, de kevesen jöttek. Liturgikus rend szerint, de igehirdetés nélkül, csak olvasással és ahhoz kapcsolódó imával folytattuk le az istentiszteletet, mert az igehirdetés tilos. Magam orgonáztam. Délutáni könyörgést is megtartottam. Déltájt nagy izgalmat keltett a hír, hogy a Horváth Mihály utcát ki kell üríteni. Jöttek is néhányan batyukkal, hogy a tanítói lakásba behúzódjanak. Eljártam a városházán és megtudtam, hogy a parancsnokság visszavonta ezt a rendeletet. A karácsony estét dr.Kálék karácsonyfája alatt tartottuk meg.

december 25. hétfő Karácsony ünnepe

Az elmúlt éjszakán nagy bombavetés volt a közelben. Ennek ellenére nem mentünk le a pincébe. Reggel hallottuk a hírt, hogy az oroszok Kismarosnál átkelhettek a Dunán és ezért volt olyan heves ágyúzás és bombázás. Reggel egyik betegünknek úrvacsorát vittem. A templomban már többen voltak, mintegy 30-an. 11-en úrvacsoráztak. Bartalos tanár úr harmóniumozott. A parancsnokság rendeletére csak liturgia volt. Igehirdetést nem lehetett mondani. Pár napi csend után ma 5 muszka megint végig feltörte a pinceajtókat és elvittek tőlem 200 pengő értékű almát. Nagy szerencse, hogy a fosztogatóknak az almán akadt meg a szemük, mert voltak ott értékesebb dolgok is elrejtve. Hiába kértem, hogy hagyjanak az almából – mindet elvitték.

december 26. kedd

Ma is kevesen jöttek a templomba. 7-en úrvacsoráztak. A múlt éjszakán nagy ágyúzás és bombázás volt. Sok a halott és többen is megsérültek. Az egyik hívünk kiment az udvarra, hogy enni adjon a malacoknak. Ekkor találta el egy szilánk, amely halálos sebesülést okozott. A Duna parton levő lakásokat kiürítették.

december 27. szerda

Az éjszaka nyugodtan telt el. Ma már nem hallatszott az ágyúzás. A törött ablakokat nem szabad beüvegeztetni. Látogatóink szomorú dolgokat mondtak. Több helyen összeverték az apákat, mert a leányaikat védelmezték. Az egyik evangélikus család az erdőbe menekült az erőszakoskodók elől. Annyi ruhájuk maradt, amit menekülés közben összekapkodtak.

december 28. csütörtök

Éjjel 11 órakor nagyon hangos énekkel meneteltek a katonák. Később még kétszer megismétlődött. A péknél és a fogorvosnál és ki tudja még hány helyen, erőszakoskodtak. Ma az a hír érkezett, hogy Budapest elesett. A kitört ablakok helyére kartonpapírt erősítettünk. Így legalább egy szoba és a fürdőszoba fűthető. A legkisebb 1 ablakos jelenlegi lakószobánk ablakkerete és a felette levő falazat is be van törve. A lakosság nagy része még mindig pincében tölti az éjszakát.

december 29. péntek

A tanítói lakás előtt újra megjelent egy autó és a holmi egy részét elvitte.

december 30. szombat

Egy orosz kapitány érkezett, aki vacsorát kért és bejelentette, hogy legyen befűtve, mert itt fog aludni. Aztán elment és nem jött.

december 31. vasárnap

Az istentiszteleten többen voltak. Bartalos tanár úr harmóniumozott. Nálunk 2 hadnagy szállásolta el magát. A tanítói lakásba 7 katona vonult be. Mindent újra feltúrtak.

január 1. hétfő

Megtartottuk az istentiszteletet. Miskár Juci fiát kereszteltük. Udvarunkból 2 kacsát elvittek – valószínűleg az iskolában tanyázók…

január 2. kedd

Budapestről még mindig nincs hír. Utazási engedélyt csak Gödig adnak.

január 3. szerda

Tegnap este nagy kapudöngetésre riadtunk fel. A becsípett kapitány érkezett meg a legénye és a tolmács kíséretében. Dr.Kál doktort kereste, mert megrándult a bokája. A tanítói lakásba befészkelt 7 orosz az iskola tüzelőjével fűt és a földre szórt holmikon gázolnak. A város felett folyamatos a repülőgép forgalom. Borzalmas a zúgásuk.

január 4. csütörtök

Egész éjjel berregtek a repülőgépek. Több száz repült el felettünk. Víz csak este van. Villany nincs. A petróleum nagyon fogytán.

január 5. péntek.

Ma négy hete vonulta be az oroszok. Félős hazulról kimozdulni. A fosztogatások folyamatosak. Az iskolából és a parókiáról is elvitték a kályhacsöveket, mondván a siketnéma iskolában berendezett kórházba viszik. Az iskola alatti üzleteket is kifosztották. A Duna parti egyházi ház siralmas állapotban volt. Minden lakást feldúltak. Minden ablak megsérült.  A sarkon levő Simon-féle házat bombatalálat érte. Az egyházi épületről csupán néhány pala hiányzott. Az ágyúzás újra megélénkült.

január 6. szombat – Vízkereszt ünnepe

Az istentisztelet elmaradt, mert senki sem jött. Az emberek félnek kimozdulni a lakásukból. Hír érkezett, hogy a piaristák templomában tartott reggeli mise után az utcára kijövő hívek közül kivették az 50 évnél fiatalabb nőket, és munkára vitték őket. A parókián megjelent 1 őrnagy, 1 férfi és 1 nő, valamint 10 katona, hogy a 4 utcai szobát lefoglalják. Feleségemmel és Kál doktorékkal a káplánszobába kellett behúzódnunk. A konyhát is elfoglalták. Az összes szobát befűtötték. A konyhában hozzákezdtek a főzéshez. Még egy öreg tűzhelyet is szereztek valahonnan. Tele voltunk nyugtalansággal és félelemmel. Szerencsére az őrnagy valami parancsot kaphatott, mert amilyen hirdetelen jöttek, olyan hirtelen távoztak. Közben azért feltörték a pincéket és elvitték a zsírt, a lisztet és egyebeket. Pedig az őrnagy megérkezésükkor azt mondta, hogy örüljek, mert amíg itt vannak, semmi sem tűnik el, ne is panaszkodjunk, mert a magyarok még romabbul bántak Ukrajnában az ottaniakkal, mint ők.

január 7. vasárnap

Kevesen voltak a templomban. A parókia alatti üzleteket újból feltörték. A padlásajtót is feltörték. Már a rézkilincseket is viszik. Déltájban megint jött 4 katona, akik szállást kértek. Ezek legalább szelíden viselkedtek. Vacsorát, bort maguk hoztak. Nekünk csak fűteni kellett. 3 napja nincs víz.

január 8. hétfő

A tegnap este érkezett 5 repülős katona reggel 4 órakor eltávozott. Ma 1 hónapja történt Vác eleste. Állandó a bizonytalanság és a fosztogatás. A bazáros pincéjébe még mindig úgy járnak, mint a darazsak a mézre, gázolnak poharakon, edényeken, játékféléken és háztartási tárgyakon.

január 9. kedd

Minden napra jut valami változás. Délelőtt 1 kapitány és 2 tiszt jött, hogy itt akarnak lakni, amíg a tankjukat megjavítják. A szolgáik azonnal hozzáláttak a fűtéshez. Szenet hoztak – alighanem az iskola tüzelőjéből. Nekem fát és a többi szenet kellett adnom. Őrséget tartottak a ház előtt. Délben bejött egy részeg tiszt, aki az előszobában kiadta az ebédjét.

január 10. szerda

Reggel Kvantáné jött, hogy a Sándor fiát letartóztatták. Megvádolták, hogy SS katona volt. Elmentem, hogy igazoljam a fiút, de mivel megszökött a pincéből és újra elfogták, ezért nem engedték őt szabadon.

január 11. csütörtök

Néhány napja már nem mennek el hajnali 5 órakor hangos énekszóval a katonai egységek. Az iskolai tanácsteremből elvitték a zongorát. Tőlem szenet vittek. A házmestertől deszkákat hurcoltak el. Az iskolából és a tanítói lakásból a kályhákat vitték el. A fegyintézetből még a református lelkész palástját és az evangélikus lelkész Luther kabátját is elvitték. Magyar hadifoglyokkal is találkozhattam, akik elmondták, hogy Újpesten estek fogságba. Ők mondták el, hogy már a Lang gyárnál vannak az oroszok.

január 13. szombat

Tisztek laknak a szobákban. Esténként énekelnek, táncolnak, kurjongatnak. Áthalljuk a 3. szobába is. Este 9 – ½ 10 tájban elhallgatnak és reggel a kis nők is, eltávoznak.

január 14. vasárnap

Beharangoztam, de csak alig néhányan jöttek, mert a templomba menőket és a templomból jövőket elhajtják munkára. Magam harmóniumoztam az istentiszteleten. Működik a GPU – több hívünket is letartóztatták.

január 15. hétfő

A sarokszobában lakó 3 tiszt nagyon el lehetett foglalva a tankjuk javításával, mert egész nap nem láttuk őket.

január 16. kedd

Rádról itt járt Prencsokné és Lieszkovszkiné megérdeklődni, hogy hogy vagyunk és elmondták, hogy náluk nem volt különösebb baj az oroszok bevonulásakor, sem azután, csak Kmetty Józsefet fosztották ki és általában a lovakat, elvitték.

január 19. péntek

Ma 6 hete a bevonulásnak, de még sokan nem mernek kijönni a pincékből. Sajnos még mindig történnek fosztogatások és erőszakoskodások is. Megszervezték a polgári rendőrséget, mert a helyiek is fosztogatnak. A parókián a 6 szobából a legkisebbe szorultunk, mert a többi menekültek és orosz tisztek lakják. A sarokszobában lakó tisztek hordatják a bort. Sokan járnak hozzájuk. Énekelnek és isznak. Eddig más kellemetlenség nincs velük. Csak tányért és evőeszközöket kérnek maguk és a hölgyek számára. Budapesten a Pesti oldal elesett. Egész éjszaka ismét nagy ágyúzás és repülőgépzúgás hallatszott.

január 23. kedd

Egyre több orosz katona érkezett a városba. Úgy tűnik, mintha innen indulna egy következő támadás. Most is szörnyűségesen dörögnek az ágyúk. Az ajtók és ablakok megzördülnek. Újra fellángolt a fosztogatás és minden eddigi szörnyűség. Fel kellett függeszteni a hívek látogatását. Rádról Skrenyó János jött meglátogatni. Beszámolt az ottani helyzetről. Tőle elvittek egy hízót, de Kmetty Józsefet nagyon kifosztották. Azt mondták rá, hogy „burzsuj”.

január 24. szerda

Tegnap este szörnyű légi harc volt a város felett. Nem mentünk le a pincébe. A Konstantin téren felállított légvédelmi ágyúk erre tüzeltek és sivítva ontották a lövedékeiket, mint valami tüzes kígyókat.  Vártuk az orosz őrnagyot, de nem jött. Lesújtó híreket kaptunk a budapesti helyzetről. Az emberek a körbezárt városban az elhullott lovak húsát eszik. Délután látogatni indultam, de majdnem pórul jártam. Bárdfalvyék házában oroszok voltak. Amikor megláttak azonnal az igazolványomat, kérték és nem akartak elengedni. Elvették a kesztyűmet. A jegyűrűt és a sapkámat is kérték, de még mielőtt elvették volna, sikerült szerencsésen elmenekülnöm. A város nagyon romos volt.

január 25. csütörtök

A mai napnak is megvolt a szenzációja. Német és orosz gépek szörnyűséges légi csatája. De. 11 óra tájban rettenetes durrogás, lövöldözés lett. Lerohantunk a pincébe. Varga Sándor bádogos műhelyére lehullott egy légi aknarész. Amitől az egész tető beszakadt. A püspöki palota kertjébe is lehullott egy bomba, az ott veszteglő tankra, amely kigyulladt. A nagytemplom ablakai betörtek. Egy fiút a gimnázium előtt érte a halál, úgy vitték hordágyon a temetőbe. Sok ház megsérült és sok volt a halott. Délután meglátogattam Kenéz Imrééket, akiket bombatámadás ért. Ők szerencsésen megmenekültek. Hazafelé jövet útközben orosz katonák befogtak a pékség előtt álló teherautóra kenyeret pakolni. A sarokszobából kiköltöztek a tisztek. Elvitték a díványt, a párnákat, és a paplanokat.

január 26. péntek

Tegnap volt 44 éve, hogy a váci lelkészállásba beiktattak és kezdődik a 45. év. Az akkori hívek közül alig van még néhány életben. Most, amikor az akkori düledező egyházi épület helyett 3 szép háza van egyházunknak, s az adósságot is könnyen ki lehetett volna fizetni, ez a háborús helyzet súlyos erkölcsi és anyagi válságba sodorta ezt a kis gyülekezetet, mert sokan elmenekültek, és talán soha se jönnek vissza. Némelyeket bombatámadás ért és hajléktalanokká lettek. Némelyek csak ép a csupasz életüket megmentve mindenükből ki vannak fosztva. Az egyházi épületek meg vannak rongálva, az iskola felszerelése teljesen elpusztult. Az egyházi élet pang, mert az emberek nem mernek a lakásukból kimozdulni.Ma 7 hete vonult be a vörös hadsereg, de közbiztonság csak nem akar helyre állni. Tegnap is elvitték az udvarról a katlanházat és nyitogatják a földszinti ajtókat, amit már be sem zárok. A bazáros pincéjét folyamatosan látogatják.

január 28. vasárnap

Hiába harangoztattam, csak 8-an voltunk a templomban – azért röviden megtartottam az istentiszteletet. Délután senki sem jött. Az éjszaka nagy bombázás volt. A Jókai, Báthory és Rákóczi úti házak sérültek meg.

január 29-február 3.

A tanítás céljára csak a sekrestye volt alkalmas. A hideg idő következtében beállt a Duna. A város vezetése Tamás Lajos siket. Intézeti tanárt jelölte ki, de mivel a tanítókat is elviszik kényszermunkára, ezért nem vállalta. A légi csaták gyakoriak voltak. Sok oroszt temettek el a Konstantín téren és a Szent Imre téren. Egy bombatámadás következtében találat érte a Szent István téri óvóhelyet és a vágóhidat. Február 2-án elkezdődött a tanítás a templom fűtött sekrestyéjében. A parókián elszállásolt tisztek éjjel 2-ig tartó mulatozásokat tartottak. Hangos harmonika szóval és nőkkel töltötték az estéket.

február 4. vasárnap

Elkezdődött az adakozás a kitört üvegek pótlására. A Duna parti házba befészkelt katonák a házmester lakásában „fürdőt” rendeztek be. A konyhába összehordták a lakásokból kiemelt kádakat. A vizet, pedig egyszerűen leengedték a pincébe.Az iskola épületébe újra katonák költöztek. A tanítás a sekrestyében folyt. A tanító lakása is tele volt üdülő katonákkal.

február 13. kedd

A parókia épülete tele volt katonákkal. Ahol csak hely volt, mindenütt helyet foglaltak A tisztek tanácskoztak. A beszerelt telefon folyamatosan csörgött. A konyhában 60 személy számára főztek. Az udvaron 3 kocsi volt 10 lóval. Örültünk, hogy nem kötötték be őket a templomba. 3 katonai teherautó is itt parkolt. Másnap reggel elmentek. Csak kisebb tárgyakat tulajdonítottak el.

február 16. péntek

Budapestre utaztam dr.Kál Jánossal. Felkerestem lányomat és vejemet. Házukat bombatalálat érte. Egy szobában szoroskodnak az édesanyjával és nővérével. Őket is kifosztották. Egy hónapja nem láttak kenyeret. Szörnyű napokat éltek át. Január 24-én megszületett kisfiuk. Dr.Keken András Deák téri lelkésztől – akit a segédlelkészével együtt a padláson találtam meg, mivel a cserepeket rakták – elkértem a Luther kabátját és visszamentem a vejemékhez. Délután megkereszteltem 8. kis unokámat: Szabolcs, Béla, Barnabás névre.Megrendítő látvány volt a szétlőtt Budapest és az éhező emberek, akik sokkal nyomorúságosabban éltek, mint a váciak. Marhavagonban elég tűrhető volt az utazás.

Hozzászólások lezárva.