Templomépítés

        Az első templom kialakítási kísérlet

          A Duna-parti ház Duna felőli részét a “GŐZHAJÓI ÁGENS” bérelte. Irodákat és várótermet tartottak fenn. A gyülekezet közgyűlése 1863-ban elhatározza, hogy az imaház tetejére egy tornyot emel, és két harangot öntet.       A Duna-parti ház ebben az időben még csak egy szintes épület volt. Benkár Dénes felügyelő javaslatára a közgyűlés elhatározta, hogy a már meglévő szintre emeletet húz. A gyülekezet egy harmóniumot kapott adományként, amellyel az istentiszteleti életet és az éneklést lehetett elevenebbé tenni.

 A második nekifutás

1864. májusában a gyülekezet közgyűlése elhatározta, hogy a vallásos élet felemelése céljából lépeseket tesznek, hogy a jelenleg magtárnak használt – Szent Miklós nevű templomot – megvásárolják. A gyülekezet kinőtte az imatermet. Különösen a sátoros ünnepeken bizonyult kicsinek.  Az imaterem berendezésében és méltóságában nem keltette a templom hangulatát, ezért is az evangélikus hívek nagy ünnepeken szívesebben keresték fel a róm.katolikus egyház templomait. Egyre sürgetőbb feladattá vált a saját templom építése. 1864-ben a lélekszám elérte a 200 főt, akik között 14 tiszta evangélikus és 26 vegyes pár volt.

1865. június 17-én Tornyos Pál a gyülekezet lelkésze bejelentette, hogy elérkezett az idő, hogy a gyülekezet az 1790. évi 26/2-es országgyűlési határozat értelmében a templom, paplak és iskola építése érdekében a területi igényét beterjessze. A kérést felterjesztették a megye alispánjához, a váci káptalanhoz és a város vezetőihez. Ezzel egyidejűleg engedélyért folyamodtak a Magyar Királyi Helytartótanácshoz.

          Az alispán a következő levelet kapta:

Nagyságos Királyi Tanácsos! Megyei első Alispán Úr!

   A váczi ágost. ev. egyház hosszú évek során át fiók egyház lévén csak az 1847-ik évtől vált anyaegyházzá. A hitfelekezet anyagi helyzete mindeddig nem engedte, hogy egyházi és közoktatási ügyeinek előmozdítása czéljából magának templomot, iskolát s paplakot építtessen, hanem kéntelen volt előbb bérelt házban, utóbb pedig nem csekély áldozatokkal szerzett kis házában lelki vigaszt keresni, hol jelenleg is a hívek lelki épülésére egy nagyobb udvari szoba imaházul, egy szoba iskolául, s egy kis laknak lelkészlakásul van ideiglenesen berendezve. A váczi anyaegyház híveinek lélekszáma jelenleg 240, a hozzá tartozó Rád községi fiókegyházé 380, s a körvidéki helységek s pusztákon elszórtan lelkeké 100, mely szám mennyiség eléggé mutatja, hogy a Duna mellett egy szűk városrészben 177 négyszög öl térmértékű 619 sorszám alatti kis hajlékunkban templomnak, iskola s paplaknak együtt megférnie nem lehet. Mivel egész megszorított helyzet eddig is a hitfelekezet bel s kül állásainak s hitéletének sokoldalú hátrányt okozott.

Vácz városában a más testvér hitfelekezetek tömör állást foglalnak,  imaházaik, iskoláik s lelkészi épületeik, úgy vallási és egyébb szükségletekre bő ellátást bírni szerencsések, még ellenben saját hitfelekezetünk nem segíttettne elgyengülve lévén mind eddig várt s csak most ébredett azon tudatra, hogy az 1790 évi 26/2-es jogkedvezményt igénybe vegye, s templom, iskola, s lelkészlakra 500 négyszögölnyi tért, a város belterületén kijelöltetni kérjen. Meg lévén győződve, hogy ebbeli jogos kivonatunknak sem a váczi megyés püspök úr Őméltósága, sem a Főtisztelendő Káptalan, sem vácz város tisztelendő hatósága, mint érdekelt felek akadályt vetni nem fognak, mint eddig is irántunk vizitelő jó hajlandóságuk nyílt kifejezését bírni szerencsések vagyon.

E tekintetből egyházgyűlésünk elhatározá, hogy templomot, iskolát, s lelkész lakot építtet, s e czélra a fenn hivatkozott törvény alapján a tisztelt két uradalomtól s várostól legalább 500 négyszög ölnyi üres telket kiszemel.

E czélnak megfelelő alázatos óhajtásunk az lenne, hogy a város Korona vendégfogadója, s a város úgynevezett Czédula háza közötti üres téren közvetlen a vasútra vezető út mellett, homlokzattal a sétatérre, a szükséges tér egyházunk részére kijelöltetnék s tulajdonul, átadatnék. Minthogy pedig a kérdéses tér iránt a váczi t.két uradalom és város érdekei az úrbér szabályozási pernél fogva jelenleg még tisztázva nincsenek, mely ok azonban kérelmünknek gátul nem szolgálhat: annálfogva mély alázattal az iránt könyörgünk miszerint váczi püspök Őméltósága s a Főtisztelendő Káptalan, valamint a városi tisztelendő hatóságnak meghallgattatása után a kívánt helyen 500 négyszögölnyi üres tért templom, iskola, s lelkész lak építésére anyagyülekezetünk részére kijelöltetni, s birtokba bocsájtani szíveskedjék.

                                                                                            Maradván mély tisztelettel:

A templom, iskola, paplak tervezése teljes lendülettel megkezdődött. Káldy Miklós (született 1792. Tápiószele, meghalt 1869.március 20. Vác) szelei birtokos, akinek a Nógrád megyei Legénden is voltak földterületei és Vácott élt felajánlotta, hogy az építtetendő templom költségének 1/5-ét adományként magára vállalja.

A püspök, a káptalan és a város megtárgyalta a gyülekezet kérvényét. Javaslatot tettek az átadandó területre.  A főszolgabíró levélben kereste meg a gyülekezet felügyelőjét, aki a következő levélben válaszolt.

   Tekintetes Főszolgabíró Úr!

Vácz város tanácsának augusztus 30-án 3928 sz. s anyaegyházunk részére kijelöltetni kért templom, lelkészlak, s iskola tér iránt tekintetes Urasághoz intézett írásbeli nyilatkozatára alázatos véleményünket előterjeszteni sietjük. Azon igényink, milyeneket a város a két uradalom ellenében felhasznált, minket nem érdekelvén az érdembeli észrevételezésre magunkat hivatva lenni nem érezzük, sőt a város ama nyilatkozatát, hogy a beltéreken az általunk kért czélra helyet engedni hajlandó, elvileg megnyugvással fogadjuk, de a városilag kijelölt helynek, a térmennyiségnek s az építési feltételeknek meghatározása ellen több tekintetből kötelmeink felszólalni intenek. Miután a váczi mindkét igen tisztelt uradalom, sőt a város is kérelmünk igazságát s törvényességét beösmerték, s váczi püspök Őméltósága, a Főtisztelendő káptalannal együtt folyamodványunkat az általunk kért helyet s térmennyiséget feltétlenül elfogadta, a város, pedig a hely és térmérték iránt külön javallattal élt ugyan, de még is kérelmünk ellen akadályt nem vetett: ugyan azért kérvényünk érdemleges elintézését alább irt okaink figyelembe vételével, mielőbb érvényre emelni kérjük. Felszólalunk a város nyilatkozatának azon része ellen, mely az egyház, lelkészlak s iskola részére kért helyet nem az általunk kért térre, hanem Plefsel Lipót háza előtti térségre jelölte ki. Ezen kijelölés el nem fogadható azért, mivel ezen helytől a “Rókus”kápolna – hol a róm.cath. hívek nem csak hetenként istentiszteletet, de  évenkint Rókus napján búcsú járatot is tartanak – alig 30 négyszögöl távolyságra esnék, holott egyházi járdalat alkalmával az ájtatoskodó szép sokasága kiterjeszkedik azon térig, mely kijelöltetett. Továbbá a városilag kijelölt hely oldalát egy mocsáros és bűzhödt árok szeli végig, melyet a város költséges úton csatornázás alá venni nem fog, s egészségi tekintetből e mellett építkezni nem lehet. Figyelembe veendő még, hogy a kérdéses hely sem szépítészeti, sem egyéb tekinteteknek meg nem felel, s oly félszeg alakot tüntetne elő, mely sem egyházi érdekeket, se a város szépítészeti érdekeit ki nem elégítené. Másodszor a térmennyiséget illetőleg a város csak 400 négyszög ölet engedményez, holott az általunk kért 500 négyszög ölnyi tér is igen csekély. Különben pedig a templomot aránytalanul megszorítani, a lelkészlakot az 1832. évi V/8. törvény értelme alá vonni, s az iskolát melyben a mai előrehaladott korban  gyakorlati kert s egyébb közszükségeinket szolgáló tér is kívántatik – összeszorítani nem lehet. Az egyháznak mostani magán bajára való városi hivatkozás minden jogalapot nélkülöz, s e miatt a kért térmértéket kevesbíteni nem egyeznék össze az igazsággal, mint az eddigi épületnek már a rendeltetése, s olly alapot képez, mely az egyházépítést is jelentékenyen fogja elősegíteni. Harmadszor a városi építési feltételekből csak azon egynek van értelme, hogy az építési tervezet jóváhagyás végett bemutatandó. A többiek elfogadhatók nem lévén, mivel egyházunk azon tiszte, mely a kért czélokra kijelöltetik független rendelkezhetnék a biztosító törvényein értelmében szabad rendelkezésre kívánja átvenni. Mindezekhez képest ismételve is az iránt esedezünk, hogy a fenti június 20-án benyújtott folyamodványunkban kért helyet az egyház 500 négyszög öl térmennyiséggel együtt megnyerhessük, s az épíkezést mi előbb megkezdhessük.

1865. szeptember 23-án a gyülekezet közgyűlése hivatalosan elhatározta, hogy elkezdi a templom építését.

A harmadik nekifutás

1866. február 23-án Benkár Dénes felügyelő örömmel jelentette, hogy a város hajlandó átadni a Sétateret. Javasolja, hogy a felépíttetendő parókia és iskola bizonyos termeiben boltokat lehetne nyitni, amelyek különösen a váci vásárok idején jó jövedelmet adna. Ugyan ellenvéleményként az is elhangzott, hogy a vásári nagy zsivaj zavarhatja az egyházi épületekben folyó munkát. A végső, mindent eldöntő érv az volt, hogy egy önálló területről van szó. Ezzel szabadon rendelkezhet az egyház. Így nem kell attól tartani, hogy idővel más egyéb épületeket csatolnak az egyházi épületekhez. A közgyűlés küldöttjei ezután átvonultak a Városházára, ahol Pajor Titusz másodalispán fogadta őket.

Ezen a tárgyaláson a két uradalom és a város elismerte az evangélikusok kérésének jogosságát. Sőt azt nyilatkozták, hogy a sétateret a jelenlegi állapotában a legcélszerűbb minél hamarabb hasznosítani, mivel a városban csak “bűnfészeknek” nevezték.  Az ülés mégsem döntött, mivel a városnak jogerős határozatot kellett hoznia. Az egyháznak, pedig pontos kimutatást kellet beterjesztenie, hogy valóban képes templomot, lelkészlakást és iskolát építeni. 

1866. március 11-én, Benkár Dénes felügyelő bemutatta Kempe Edmund főmérnököt, aki már konkrét tervvázlatokkal érkezett. Elképzelése általános tetszést aratott. Tornyos Pál 1Kor 16,2-t és Lk 14,28-33-t olvasta fel és ajánlotta a templomépítő gyülekezet figyelmébe.

1866. április 8-án, a megye, a főszolgabíró és a város kiadta a hivatalos építési engedélyt a templomra. 1866. április 14-én, Lang Mihály esperes és Kubinyi Ferenc esperességi felügyelő vizsgálatra szálltak ki a gyülekezetbe. Az egyházmegye részéről arra voltak kíváncsiak, hogy milyen anyagi háttérrel rendelkezik a gyülekezet. Tételes elszámolást és leltárt tartottak. Megállapították, hogy a gyülekezet összes anyagi tőkéje: 19.686 frt. A gyülekezet felügyelője tájékoztatta az egyházmegye vezetőit, hogy a gyülekezet gyűjtést szervez, a Gustav Adolf Segélyegylet segítségére számit és előrehaladott állapotban van a Bierbrunner Gusztáv által szerkesztett “Magyar honi protestantizmus történetét bemutató 10 füzet szerkesztése.”

1866. május 10-én, felolvasták Káldy Miklós báró sürgető üzenetét, amelyben a templom építésének megkezdését szorgalmazta. Talán ennek a levélnek is köszönhető, hogy megfogalmazták a Cacciári Alajossal megkötendő szerződés szövegét. Az építőmester 18.000 frt-os költségvetést nyújtott be. A műszaki ellenőrzést Kempe Eduárd a templom tervezője személyesen vállalta.

A gyülekezet összes készpénze 11.668 frt és 10 krajcár volt. 13.331 frt és 90 krajcár hiányzott. Lang Mihály esperes javaslatára a pesti népet gyülekezet évi 6 %-os kamattal kölcsönt tud folyósítani, amit rá kell terhelni a Duna-parti házra. A gyülekezet az anyagi szűkösség miatt kénytelen volt élni ezzel a lehetőséggel. Káldy Miklós is több ízben segítette ki kamatmentes kölcsönökkel a gyülekezetet. A templom építése folyamatosan haladt.

1866. augusztus 5-én, kiderült, hogy a Ferencz József császárhoz intézett kérés, Pesten elakadt, egy íróasztalban eltűntetve hevert. A szomorú politikai helyzet következtében nem jutott el a címzetthez.

 A templom tornya ügyében is sürgősen lépni kellett. Kempe Edmund a templomra öntött vas tornyot tervezett. Árajánlatra kérték fel az öntödéket. A Ganz öntöde első ajánlata mázsánként 19 frt volt. A második nekirugaszkodásra 14 frt-ban állapodtak meg. A Schlick öntöde 11 frt-ban számolta az öntvény mázsáját. Minden további alkudozás eredménytelen volt. Ekkor az OETL testvérek öntödéjét keresték fel, ahol az egész tornyot 950 frt-ért vállalták. Ebben benne volt a helyszíni összeszerelés is. Kapva kaptak a kedvező ajánlaton. A gyülekezet közgyűlése körlevelet intézett az összes létező Takarékpénztárhoz, és a kérésre igen sok helyről érkezett adomány.  /44 Takarékpénztár/

Daniek Károly Bzováról azzal jelentkezett, hogy az épülő templom és egyházi épületek üvegszükségletét mérjék fel és küldjék meg, mert az összes üveget adományul rendelkezésre bocsátja. Latinák Rudolf 25 q szürke vasat adományozott az épülő toronyhoz. Kempe Eduárd mellett Brodbeck Ferdinánd építész is segítette a templom építését.

1866. december 23-án, ünnepélyesen felszentelték a harangokat és a toronyra felkerülő keresztet. 1867. március 17-én Cacciári Alajos jelentette, hogy a toronyra felkerült gömb és kereszt nagymértékben inog, ezért sürgősen értekeznie kell a tervezővel. Az Oetl testvérek, Kempe Eduárd és Cacciári Alajos közösen elhárították a problémát.

Megérkezett az oltárkép, amelyet Anjezdsky Adolf fehérvári festőművész készített el, de a bécsi képzőművészeti akadémia bírálata alapján az “alkalmatlan” minősítést kapta. Ezért a gyülekezet a munkadíjat nem fizette ki. A képet a festőnek visszaadták. Egy váci festőművész – Török Ede – kapott megbízást az oltárkép festésére.

Az orgonára is beérkeztek a költségvetések. Egy 8 változatú orgona építéséről volt szó. Ország Sándor pesti mester 1.300 frt-os, Fazekas János pesti mester 1.200 frt-os, Kiszely Károly besztercebányai mester 1.100 frt-os költségvetést nyújtott be. 1868. júniusában megkötötték a szerződést Kiszely Károllyal és 1868. októberében már állt az orgona.

1868. június 21-én Cacciári Alajos építőmester bejelentette, hogy a templomot felépítette és a vállalt munkát – hiánytalanul – teljesítette. 1868. augusztus 5-én, Hild Károly pesti építész megvizsgálta az elkészült templomot és a következő jelentést tette: A toronyablakok rögzítése gyenge, egy erősebb szél kimozgathatja. Vas megerősítést javasol. A templom ablakainak rögzítése is hasonló gyengeségekkel bír. Más hiányosságot nem észlelt. Kiszely Károly 1868. október 31-re készült el az orgona építésével.

A felszentelési ünnepségre  400 db meghívót küldtek ki. A felszentelésre felkérték Székács József szuperintendenst. Meghívták Elefant Mihály esperest, Lang Mihályt a pesti német egyház és Sztehlo András budai lelkészeket. Podmaniczky Frigyes bányakerületi felügyelőt, Prónay Gábor egyetemes felügyelőt, Fabiny Teofil esperességi felügyelőt. Az ünnepséget 1868. november 22-re szervezték.

Megszövegezték a Zárókőbe elhelyezett levelet is.

Az Atya, Fiú, Szentlélek Úr Isten nevében! Ámen

“Bizonyosak lévén afelől, hogy a századok, évezredek felforgatnak és megemelnek mindent, mit emberi kéz alkotott, s így megszűnik lenni idővel ezen, az Isten dicsőségére emelt hajlék is, jónak találtuk, hogy erről a későbbi nemzedék is biztos tudomással bírjon, ha netán egykor a zárókő emberi kezek által felemeltetnék, a váczi ágost. hitv. ev. egyháznak történetét ide átadatni….

…. Őrködjék, az örök isteni gondviselés e szent hajlék felett s lakozzék benne az ő örök igéjének bőséges áldásával az időknek végéig!”

A gyülekezet és a városban élő emberek nagyon nehezen fogadták be a szokottól eltérő tornyot. Az evangélikus híveket sok-sok bántás érte. “Építettek egy hatalmas templomot, amibe több férőhely van, mint ahányan vannak és aztán kiköltekeztek és a végén csak egy lyukas toronyra futotta!” Valóban nagy templomot építettek. Annyi ülőhely volt benne, mint az akkori gyülekezet lélekszáma. Ámde ez a templom a jövő gyülekezettének épült. Az építők a reménységüket építették bele a falakba! Ez a reménységük pedig nem szégyenült meg! Sőt, valóra vált! Beteljesedett! 

A lyukas torony miatt sok kellemetlenség keletkezett. A gyülekezet folyamatosan gyűjtött, de a pénz mindig elvitte valami más. Már 1869-ben a gyülekezet gondnoka – Pertzián Gusztáv – azt javasolta, hogy pléh táblákkal kellene beborítani. 1927-ben a gyülekezeti épületek tervezésekor is előkerült a téma. Akkor Sándy Gyula építészt kérték fel, hogy az épületek tervezésével egy időben a torony borítását is készítse elő. Ő akkor, ezt mondta: “A torony úgy jó, ahogyan van!“. Soha többet nem került elő az ötlet.